Van a régi vicc, miszerint meghal Kovács kiskatona édesapja, és az ügyeletes tiszt az őrmestert kéri meg, hogy „kíméletesen” közölje Kováccsal a tragikus hírt. Az őrmester gondolkodik, felsorakoztatja a katonákat és elkiáltja magát: „Mindenki, akinek még él az édesapja, lépjen előre. Kovács, maga lépjen vissza!”
Körülbelül így érezhették magukat azok az egyetemi rektorok is, akik nem kaptak meghívót a „megmaradó egyetemek” találkozójára. Hangsúlyozni szeretnénk a kormány helyett is, hogy itt nem megszorításról van szó, pusztán kivonnak 88 milliárdot három év alatt a felsőoktatásból és bezárják az intézmények kb. felét.
Ráadásul most kell megtudniuk, hogy az új alkotmány megteremti az egyetemi autonómia megszüntetésének lehetőségét. És ha egyszer egy puska megjelenik egy színpadon...
Ha ez a szeretet, akkor mi lenne, ha a kormány történetesen utálná az oktatást? Elneveznék Liszt Ferenc Egyetemnek az egészet és kirúgnának mindenkit, aki ez ellen felszólal?
Már voltak ez irányba mutató jelek. Gondoljunk csak a korábbi, már visszadobott felsőoktatási tervre, amelyben az egyetemek finanszírozásával kapcsolatos döntéseket egy szerencsétlen, de mégis objektív mérőszámról (diákok száma) egy önkényes és centralizált kritérium váltotta volna fel: úgy osztjuk el a pénzt, ahogy kedvünk van.
Világossá vált, hogy a felsőoktatás autonómiája nem szent tehén, annak ellenére, hogy alkotmányos alapérték volt.
Eddig.
Már az alkotmányban megjelent
Most már nem az. Miről is van szó? Az eddigi alkotmányunk pusztán a "tudományos és művészeti élet szabadságáról” beszélt, amiből az AB egy igen széleskörű felsőoktatási autonómiát vezetett le, melyet szükség esetén a politikától is megvédett (erre alább még visszatérünk).
Ezzel szemben az új alkotmány szerint: „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket és gazdálkodásukat törvény szabályozza”.
Upsz. Míg a sajtó és a blogoszféra azt latolgatták a legádázabb viták keretében, hogy szimplán felháborító Makovecz Imre jobboldali magánintézményének alkotmányba emelése, vagy ez már megvalósítja a hiperciki kategóriát, addig a kormány hat, alig észrevehető szóban megteremtette az egyetemi autonómia felszámolásának lehetőségét.
Az egyetem szervezeti rendjének és gazdálkodása felett immár kontrollt fejthet ki a kormánytöbbség, mármint ha ezt akarja és ennek megfelelő törvényt alkot (amire még nem került sor). Az mindenesetre itt is érvényesül, amit a szociális jogok megnyirbálása kapcsán írtunk – a lehetőség felvetése általában egyfajta szándéknyilatkozat a kormány részéről. Ami gyakran meg is valósul.
Nosztalgia
Ha a tandíj újra felvetése a II. Gyurcsány-kormány legmagasabb szinten (vö.: népszavazás) elutasított reformjait idézi, akkor a mostani felsőoktatási blitzkrieg Magyar Bálint furfangos hadjáratára emlékeztet. Talán kevesen emlékeznek rá: 2005-ben nagyobb beleszólást akart biztosítani a politikának az egyetemek szervezetére.
Magyar olyan testületek létrehozását sürgette, amelyekben politikai kinevezettek döntöttek volna szervezeti és pénzügyi kérdésekben.
Ez jelentős mértékben kiüresítette volna a felsőoktatási autonómia fogalmát, hiszen a tudományos irányító testületek kénytelenek lettek volna igazodni a politikailag kontrollált testületek pénzügyi és szervezeti döntéseihez. Nem mondjuk, hogy ennek szándéka feltétlenül a nagyobb politikai kontroll volt, de azt sem, hogy rossz az, aki rosszat gondol.
Mádl Ferenc ekkor a törvényt előzetes normakontrollra küldte, mivel annak „egyes szabályai ellentétesek a tudományos élet szabadságával, amelyet az alkotmány kiemelten fontos alapjogként biztosít. A törvény ugyanis több olyan kérdést az újonnan létrehozandó irányító testületek hatáskörébe utal, amelyek a felsőoktatási intézményeken belül a tudomány kérdéseit közvetlenül érintik”.
Ezt az érvelést erősítette meg az AB, kimondva, hogy a tudományos életet érintő kérdésekben – és a szervezeti kérdések egy része is ide tartozik – nem dönthet olyan testület, amely nem az egyetemi tudomány élet, illetve hallgatókból áll. Ilyen egyszerű volt akkor még az élet.
A jelen valósága
Most már nem lesz az. A Fidesz egyértelmű szándéka, hogy az egyetemek belső szervezésére hatást gyakoroljon.
Ez nem azt jelenti, hogy a Fidesz a tudományos szabadság felszámolására törekszik. Bár azok a hírek, miszerint Orbán Viktor a Corvinus egyetemet túlzott (vélt, vagy valós) balossága miatt szándékszik megfosztani önállóságától akár ezt is előre vetíthetik.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
