A Fidesz kormányra jutása óta nagy elánnal védi a hazát a nemtelen, állítólag baloldali támadások ellen. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint amikor Jackie Chan megver több tucat gonosz támadót egyszerre, vagy amikor Frodo legyőzi az orkokat. Ez inkább olyan, mint amikor a Csupasz pisztoly sorozat Frank Drebin felügyelője “nyomoz” , kivéve hogy a kormány kevésbé sikeres.
Nem tudjuk természetesen kizárni annak lehetőségét, hogy a Fidesznek igaza van, és valóban Kovács László a Palpatine Mesterházy Attila Darth Vaderéhez (most ne gondoljunk Orbán Viktorra, mint Luke Skywalkerre vagy az országimázsra, mint Amidala hercegnőre). De finoman szólva nem tartjuk valószínűnek, hogy az MSZP képes lenne (1:30-tól) ilyen szinten megmozgatni a nemzetközi politikát.
Ha képes lett volna az MSZP a saját felfogása értelmében irányítani az Európai Bizottságot, az EP-t, a német, francia, luxemburgi stb. kormányokat, akkor vélelmezni lehet: csak sikerült volna még egy néhány tízezer szavazót is megmozgatnia, és a Fidesznek nem lenne kétharmada.
Ennek ellenére tény az, hogy Őszöddel, az eleinte fékezetlen, majd túlzott brutalitással elfojtott utcai zavargásokkal, a közpolitikai kudarcok sorozatával és a megérdemelt katasztrofális választási eredményével jelentős kárt okozott az előző kormány az ország megítélésének.
A folyamatos hazudozás csapdájában
Ha azonban arról van szó, hogy ki rontja az országimázst tavaly óta, akkor itt lenne az idő, hogy a Fidesz a saját háza táján seperjen. Ami változott, az legfeljebb az, hogy milyen eszközökkel járat le minket a kormány, illetve hogy miért ciki magyarnak lenni külföldön - az imázs azonban romlik tovább.
Mert miközben az imázs-mentőt játssza, a Fidesz folytonfolyt rontja a saját hitelességét és ezzel együtt tönkreteszi a magyar politika maradék tekintélyét.
A kormány képviselőinek külföldi felszólásaiban olyan gyakoriak a hazugságok, hogy csoda lenne, ha valakinél több mint kínos mosolyt tudna kiváltani egy magyar nyilatkozat.
Hogy szolgálja a magyar érdekeket az, ha Navracsics Tibor azt hazudja a választás előtt pár nappal az osztrák Die Pressének, hogy a Fidesznek nem áll szándékában az alkotmányt módosítani (a szőrszálhasogatók kedvéért: a Pressének többféle módon feltett kérdésére adott válasz természetesen implikálta azt is, hogy nem lesz új alkotmány, de még az új alaptörvény elfogadása előtt is többszörösen módosította a Fidesz az alkotmányt)? Bár a kampány során igyekeztek ezt a “központi ígéretet” elhallgatni, nyílván ez volt a szándékuk és ezt a biztos kétharmad bírtokában rögtön be is jelentették.
Vagy hogy saját előbbi kijelentését röhejessé téve egy évvel később azt írja a Wall Street Journal-ben, hogy “központi választási ígéret” volt az alkotmány? Hol? Mert abban a választási programban, amelynek Navracsics társszerzője volt, ilyen nem szerepelt. Abban a választási kampányban, amelyben Navracsics a Fidesznek nem kampányolt, szintén nem szerepelt ilyen ígéret.
De a hazugságok sorában ez csak kezdet volt: egy másik cikkben a lecserélt alkotmányról azt írta a Fidesz vezető mérsékeltje, hogy az volt az egyetlen “megreformálatlan” kommunista alkotmány a régióban. Ezt is csak külföldinek lehet elsütni, mindaddig, amíg nem jönnek rá határainkon túl, hogy Navracsicst a külföldiekkel való értekezés hajlamossá teszi a valólatlanságok állítására.
Folytathatnánk sort - itt van cikkünk Navracsicsról és a munkahelyekről, illetve Schöpflin György dupla füllentéséről (itt a másik). De említeni lehetne azt is, hogy Martonyi János képes volt azt állítani külföldön, hogy a rasszista megnyilvánulások megfékezése az erősen vitatott médiatörvény egyik fő célja. Ez csak rossz viccnek minősülhet amikor a Fidesz-közeli média a rasszista megnyilvánulások egyik legfőbb forrása, és az ország egyik legismertebb rasszista publicistája nemcsak Fidesz-tag, hanem épp most vált a Fidesz által kitüntett “íróvá”.
Nem véletlen, hogy míg külföldön a rasszista tartalom feletti kontroll központi szerepet töltött be a médiatörvénnyel kapcsolatos kommunikációban, addig itthon alig jelent meg, és akkor is általában a kormány külföldi megnyilvánulásairól szóló hírekben.
Ha Martonyi igazat akart volna mondani, azt mondta volna: a médiatörvény még jól jöhet arra, hogy a Jobbik ellen instrumentalizáljuk, de a fideszes médiában teljesen comme il faut az a rasszista tartalom, ami az ellenzéknél kifogásolható.
A megfelelési kényszer
Érteni véljük a kettős beszéd lényegét. Hiába játssza a kormány itthon a szabadságharcost, amely szabadulni akar Moszkva Brüsszel gyilkos ölelésétől, lényegében azért tudja, hogy Magyarország számára nincs élet az Unión kívül. Emellett jogos igénye lenne a kormánynak arra is, hogy Magyarország ne szigetelődjön el teljesen a nemzetközi politikában.
Ezért hajlamos olyat is mondani, amit szöges ellentétben áll az itthoni retorikával: más magyarázat nincs is arra, hogy a konzervatív és piacpárti Telegraph miért mond teljesen mást a 2014-ig teremtendő munkahelyekről, mint amit itthon, az állami szerepvállalásban hívő választóknak mond a Fidesz: míg a Telegraph olvasói úgy tudják, hogy a 300.000 állás magánvállalkozóknál lesz teremtve, Magyarországon arról van szó, hogy az állások harmada-fele közmunka keretében létesül.
Ez a magyarázat arra is, hogy ha bel- és külföldön vitatott dokumentumokat lefordítotatt a kormány, akkor csupa jóindulató feledékenységből kimaradnak olyan részletek, amin egy európai olvasó kiakadhat. Persze amit lefordítanak, az néha bővel elég ahhoz, hogy a nemzetközi szakértők a fejüket fogják.
Kérdés az, hogy mire jó ez? Az amerikaiak azt tartják, hogy az igazi botrány nem magából a tettből keletkezik, hanem az eltussolásból fakad. Ez ugyan nem mindig igaz, de az tény, hogy a hazudozás lerombolja a botrányt kiváltó szereplő szavahihetőségét.
A kormány immár nem csak a hatalmi eszközeiben testesít meg egy autoritér poszt-kádári hangulatot, hanem a kommunikációjában is. Mivel csak korlátozott mértékben szólhatnak bele a belügyekbe, ezért néhány kivételtől eltekintve csak visszafogottan kommentálják a magyar politikát a külföldiek.
A folyamatos hazudozás eredménye azonban aligha lehet más, mint a kormány szavahihetőségének elvesztése. Az ellenzék vélt vagy valós agitációjánál sokkal nagyobb rombolást jelent Magyarország imázsán a kormánynak a Kádár-korszakot idéző hamis, tényeket elferdítő, problémákat letagadó és propagandisztikus kommunikációja. S ettől Szijjártó Péter sem véd meg minket.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!