Most szombaton végre pont került a szocialisták hosszú ideje húzódó szenvedésére: Gyurcsány Ferenc tizedmagával kivált az MSZP-ből és új pártot alapított. Az előzményeket látva a lépés elkerülhetetlen volt, ráadául teljeséggel egyedi helyzetet teremt a magyar belpolitikában. Kiválósdikra ugyanis volt már precedens, de ezekhez soha nem volt köthető volt miniszterelnök személye.
Az, hogy érdemes volt e eddig feszíteni a húrt a jövő zenéje. Az viszont biztos, hogy számos pozitív és negatív következménnyel jár mindkét félre nézve, sőt akár a teljes ellenzéki politizálást átalakíthatja. Tekintsük át a lehetőségeket.
2011. október 22-én, az MSZP-n belül egy évvel ezelőtt létrejött Demokratikus Koalíció Platform születésnapi ünnepségén Gyurcsány Ferenc bejentette, amire már mindenki számított: Demokratikus Koalíció Párt néven új, saját elmondása szerint baloldali, progresszív, nyugatos pártot alakít.
Az új párt tagjai sebtiben meg is alakították saját parlamenti frakciójukat (ehhez éppen ennyi képviselőre van szükség a Házszabály szerint), teljes jogú működésüket azonban csak fél év múlva kezdhetik meg a T. Ház falain belül. A szabályok szerint ugyanis ha egy képviselőt kizárnak a frakciójából, vagy önként távozik onnét, akkor hat hónapot függetlenként kell töltenie.
Bár a moratórium más módon függetlenné vált képviselőre nem vonatkozik, ez a lehetőség végleg elúszott a DKP tagjai számára, amikor Mesterházy Attila világossá tette: a távozókat az MSZP kilépőknek tekinti. Ennek megfelelően az MSZP elnöke levette Kövér László válláról a terhet, hogy döntsön a DKP frakció ügyében. Leghamarabb jövő áprilisban alapíthatja meg saját frakcióját a volt miniszterelnök. Az mindenesetre biztos, hogy ez, illetve Vadai Ágnes bizottsági elnöki posztjának azonnali "visszakérése" nem éppen a jövőbeli együttműködés irányába mutat.
Nem volt más kiút
Az elmúlt hónapok MSZP-n belüli szenvelgését már a szocialista szavazók kemény magja is egyre türelmetlenebbül figyelte. Miközben a kétharmados többséggel rendelkező kormány lépésről-lépésre bontja le a jogállamiság egyes intézményeit, rakja lejtőre a gazdaságot, döntéseivel pedig lassacskán maga ellen fordítja a magyar társadalom jelentős többségét, a legnagyobb frakcióval rendelkező ellenzéki párt saját magával, zavaros belső viszonyaival volt elfoglalva.
A kiválás tehát elkerülhetetlennek tűnt. Ezen felül azonban szembe kell nézniük az ezzel járó következményekkel, amelyek között pozitívat és negatívat egyaránt találunk.
Miért jó?
Egyfelől a kialakult helyzet tiszta viszonyokat teremt. Hamarosan kiderül, hogy mekkora a volt miniszterelnök támogatottsága, mennyi szavazót tud elszipkázni régi pártjától, vagy a bizonytalanok széles táborából. Végre kiderül, hogy van e alapja a Gyurcsány-mítosznak. Ráadásul biztos lesz olyan, akit kiválása vissza is csábíthat a szocialistákhoz. Így aztán a két formáció - a legoptimálisabb esetben - a lehető legtöbb szavazatot szerezheti majd meg három év múlva.
Szorosan ehhez kapcsolódik az is, hogy itt a lehetőség az MSZP előtt, hogy a belső viták lezárása után az eddiginél komolyabb teljesítményt megvalósítva, valós alternatívát kínáljanak a magyar választóknak. Koalíció kötési potenciáljuk is kiszélesedik: Gyurcsány nélkül immáron semmi akadálya az LMP-vel való szorosabb - később akár választási - együttműködésnek.
A kiválás ténye emellett akár meg is erősítheti a párt elnökét, Mesterházy Attilát is. A Gyurcsánnyal szemben rendre vesztesként elkönyvelt Mesterházy ebből a csatából győztesként került ki. Bebizonyosodott tehát, hogy nem állja meg a helyét az a tétel, miszerint Gyurcsánnyal szemben esélye sincs.
Ha ügyes, akkor ezt a pillanatnyi erősödést hosszútávú előnnyé kovácsolhatja. Csak rajta múlik, hogy a szocialisták belső konfliktusait határozott kézzel végleg lezárja, és kijelölje merre van az előre.
Komoly verseny a baloldalon
A tiszta helyzet ugyanakkor hátrányt is jelent a szocialisták számára. Ha a jövőben nem tapasztalnak jelentősebb elmozdulást támogatottságukat illetően, már nem mutogathatnak Gyurcsányra, a vele szembeni ellenszenvre. Nem lehet más a bűnös, csak ők maguk.
Az igaz ugyan, hogy a DKP-nak jelentős előnye van azzal, hogy tagjai már a parlamenti padsorokban foglalnak helyet, az új párt létrejötte mégis új lendületet adni látszik az egyéb, a civil társadalomban szerveződő formációknak. Az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" mozgalom örvén létrejött Negyedik Köztársaság október 24-én (mindössze két nappal a DKP megalakulása után) bejentette, hogy megkezdte az első lépéseket a párttá alakulás felé.
A másik komolyabb civil mozgalom, a Szolidaritás vezetői szintén fontolgatják, hogy ezt az utat választják. És még Szili Katalin is a pályán van kezdeményezésével (mondjuk az nem teljesen biztos, hogy a baloldalon).
Könnyen előfordulhat, hogy a szocialistákból - Gyurcsányostul vagy anélkül - kiábrándult baloldali szavazók inkább ezek felé, a civil szférából kinőtt, politikai szeplőtelenségüket egyelőre megőrző erők felé fordulnak, miképp tették 2010-ben az LMP-vel.
A másik, a szocialisták számára negatív következményekkel járó kimenetel az lehet, ha Gyurcsányék 4 százalék körüli eredményt tudnának elérni 2014-ben. Ezek a szavazatok nyilvánvalóan az MSZP-nek fájnának, miközben a DKP sem menne velük semmire. Azt persze még nem tudni, hogy milyen lesz a pártok támogatottsága 3 év múlva, de az biztos, hogy 4 százalék már nagy érvágást jelenthet az ellenzéki oldalon.
Az a turbulencia a baloldalon egy sokkimenetes játszmához vezet, ahol a végeredményt jósolni lehetetlen. Az biztos, hogy ez eddigi status quo feldöntése komoly jelentőséget jelent a két parlamenti és a sok parlamenten kívüli próbálkozó számára. Lehet, hogy ez egy barátság kezdete, de az is lehet, hogy most ásták ki a csatabárdot.
Viszont még az sem tudjuk, hogy mivel járnak jól.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
