Bár eleinte úgy tűnt, hogy semmi sem állhat az állami mobilszolgáltató útjába, szeptember végén a Fővárosi Törvényszék piros lapot adott a negyedik mobilcégnek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által kiírt tenderre az állami vállalatok által létrehozott konzorciumon kívül még két külföldi vállalat is pályázott. A külföldi pályázók kizárása után igazi verseny nem volt, és szinte aprópénzért jutott hozzá a Magyar Posta, a Magyar Fejlesztési Bank és az Magyar Villamos Művek, valamint az Invest Befektetési és Vagyonkezelő Zrt konzorciumából megalakult MPVI Zrt.-nek nevezett cég a frekvencia blokkhoz. A támadások ellenére, mind az NMHH, mind a Versenyhivatal (VH) zöld utat adott a cégnek, így szeptember elején már-már úgy tűnt, hogy semmi sem állhat a szolgáltató útjába.
A bíróság azonban megsemmisítette az NMHH által tavaly ősszel kiírt pályázatot, így annak eredményét is. A Fővárosi Törvényszék az egész tendert elmeszelte, így minden frekvenciát újra kell pályáztatni. Nagy valószínűséggel így nem csak az állami mobilcég járt rosszul, hanem a maradék frekvenciákra pályázó három nagy hazai szolgáltató is, mivel az azóta kiépített szolgáltatásokat – 3G lefedettség – le kell kapcsolni. Ráadásul a költségvetés is elesett 31 milliárd forinttól.
Egy biztos: lesz állami mobilszolgáltató. A Fővárosi Törvényszék döntését követően a „kétharmad" nem a koncepciót vizsgálta felül, hanem - képviselői indítvánnyal - egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely lehetővé tenné ennek a szervezetnek a belépését. Sőt, egyidejűleg a „renitens" Fővárosi Törvényszéket is „megbüntették".
A történet
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tavaly ősszel írt ki pályázatot a negyedik mobil frekvenciasávra, illetve kisebb blokkokra. A három fő pályázó a Magyar Posta, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Villamos Művek konzorcium (későbbi MPVI Zrt.), a román RCS & RDS (Digi tulajdonosa) és a vietnami Viettel voltak, azonban az utóbbi kettőt a licit kezdetéig kizárták. Az RCS & RDS-t piacfelügyeleti díjtartozás, míg a Viettelt nem pótolt hiányosságok miatt. A két külföldi cég kizárásával a hazai konzorciumnak nem maradt vetélytársa, így egyértelművé vált, hogy ki is lesz a befutó. A kisebb blokkokért a három nagy hazai szolgáltató több mint 30 milliárd forintot fizetett.
Az állam viszont több tíz milliárd forinttól esett el. A költségvetés eredetileg több tíz milliárd forint bevétellel számolt csak a 900 megahertzes „A” blokk esetében. Mivel állami konzorcium nyerte a pályázatot, így a költségvetésnek nemhogy bevételei nem lesznek a tenderből, hanem éppen ellenkezőleg, több milliárdos kiadása.
Mivel az MPVI Zrt. nem rendelkezett belföldi hálózattal, az NMHH kötelezővé tette a három nagy piaci szereplőnek (T-mobile, Telenor, Vodafone), hogy kötelező roamingszolgáltatást nyújtson az állami szolgáltatónak mindaddig, amíg az ki nem építi a saját hálózatát. Ellenkező esetben a negyedik szolgáltató nem tudna működni. A kötelezettség miatt a három nagy szolgáltató a Fővárosi Törvényszékhez fordult, hiszen nem kevés pénzükbe került volna a belföldi roamingszolgáltatás. A történet végét pedig ismerjük, a tendert megsemmisítette a bíróság. A három nagy szolgáltató így ideiglenesen sok milliárd forintot bukott, de nagy valószínűséggel még így is jobban jártak, mintha nem támadták volna meg a pályázatot. Az sincs kizárva, hogy az államnak még kártérítést is fizetnie kell.
Egy igazi „elk..ás"
A Fővárosi Törvényszék döntését arra alapozta, hogy a Nemzeti Együttműködés rendszerének fogaskerekei nem működtek túlzottan olajozottan. Bár a frekvenciagazdálkodási szabályozást 2011-ben a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól átvette a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, amely a 7/2011. (X. 6.) NMHH rendeletben lehetővé tette az állami mobilszolgáltató piacra lépését, azonban ezzel egyidejűleg hatályban maradt az állami szolgáltató belépését kifejezetten tiltó korábbi Informatikai és Hírközlési MInisztérium (IHM) rendelet is. Mivel az Alaptörvény szerint az NMHH rendelet nem lehet ellentétes miniszteri rendelettel, ezért a Fővárosi Törvényszék - teljesen jogosan - az NMHH döntését jogsértőnek minősítette, s megsemmisítette.
A problémák
Az állami szolgáltató verseny nélkül nyerte el a tendert, mivel az NMHH mondvacsinált okok miatt kizárt minden versenytársat. A költségvetés emiatt több tíz milliárd forintot bukott, ráadásul az állami szolgáltató nem kevés pénzt emésztene fel a jövőben. Nyereséget csak akkor tudna termelni, ha az optimista szcenárió szerint elérné a két millió ügyfél feletti előfizetői számot. Azonban az is előfordulhat, hogy tíz éven át nyűglődni fog a cég. Egy külföldi vállalat által készített elemzésben olvasható, hogy az állami mobilszolgáltató legoptimistább forgatókönyv szerint is csak 2016-tól lehet nyereséges. Rosszabb forgató könyv esetén, csak 2022-től. És a veszteséget ki fizetné addig? Természetesen az adófizetők. A direkt támogatás elképzelhetetlen, mivel hasonlóan a Malév ügyhöz, az EU ezt is elmeszelné.
Bár a Posta rendelkezik távközlési tapasztalatokkal, és az MVM komoly optikai gerinchálózat birtokában van, ennek ellenére nehéz lenne labdába rúgniuk a három nagy szolgáltató mellett, amelyek már évek óta fejlesztik hálózataikat. Így hiába indítana árháborút az új cég, szolgáltatások hiányában a fogyasztók nem pártolnának át – ráadásul a meglévő hűségszerződéseket nem olcsó felbontani. Egy masszívan veszteséges állami cégnek pedig semmi értelme.
Mivel az NMHH már a Klub Rádió ügyében is furcsán járt el, így nem tartjuk kizártnak, hogy a mobiltender esetében erős kormányzati nyomás hatására zárták volna ki a külföldi pályázókat.
Szükség lenne egy negyedik szolgáltatóra
A problémák ellenére mindenképpen szükséges lenne egy negyedik szolgáltatóra, mivel a mobilpiacon nincs igazi árverseny az oligopol viselkedés miatt. Mind a szolgáltatói díjak, mind a tarifák, mind pedig a készülék árak magasak nemzetközi viszonylatban. Magyarország 2010-ben például az egyik legdrágább ország volt a percdíjak tekintetében. Ráadásul az állam által bevezetett telekomadót is beépítették az áraikba a hazai cégek – a Telenor és Vodafone nyíltan be is vallotta. A magas haszonkulcs miatt a fogyasztók járnak rosszul.
Ha egy tapasztalt piaci szereplő sikeresen be tudna lépni a piacra, lejjebb tudná szorítani az árakat. Ehhez viszont olyan mennyiségű tőkére lenne szükség, amellyel sem az állami cégek, sem a hazai vállalatok nem rendelkeznek. Talán egy széleskörű összefogással megvalósítható lenne, hogy a negyedik szolgáltató a hazai környezetből kerüljön ki. A jelenlegi hazai gazdasági környezet láttán nem botorság kijelenteni, hogy inkább egy külföldi piaci szereplő tudna sikeresen belépni a piacra. Mindenesetre bárki is nyerje meg a tendert, nem lesz egyszerű dolga, hiszen a hazai mobilpiac nagyon telített, még a válság ellenére is több, mint egy előfizetés jut egy lakosra - és ez az aktív használatra is igaz.
Hogyan tovább?
A Fővárosi Törvényszék döntését követően a „kétharmad" nem a koncepciót vizsgálta felül, hanem - képviselői indítvánnyal - egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely lehetővé tenné ennek a szervezetnek a belépését. Sőt, egyidejűleg a „renitens" Fővárosi Törvényszéket is „megbüntették", amikor az NMHH ezen döntéseivel szembeni felülvizsgálati jogát elvették, s azt ezeknek a - némileg idegenül ennek a szervezetnek a magyar igazságszolgáltatási szervezetben betöltött szerepétől - a legfőbb bírói fórumra, a Kúriára telepítették.
Eredetileg 2012. december 21-éig kellett volna elindulnia a szolgáltatásnak Budapesten. Az új törvény megalkotását követően végig kell futnia újra az egész pályázati procedúrának, ezért ez biztos nem fog bekövetkezni. Emiatt a hálózatok kiépítése is csúszni fog, és még nagyobb hátrányba kerül az új szolgáltató. A korábbi győztes újra indul a tenderen, mivel a kormány nagyon szeretné megszerezni a negyedik frekvencia sávot, és nem lenne meglepő, ha ismét nyernének. Kérdés, van-e ennek értelme, és szükséges-e létrehozni egy eleve veszteséges együttműködést? Lehet, hogy előbb a BKV-t, és a MÁV-ot kellene rendbe tenni?
