A kormányzat friss bejelentéseivel előre próbált menekülni, de közben soha nem látott káoszba fulladt a felsőoktatási „reform”. Kidolgozott háttértanulmányok és számolások nélkül próbálják már kb. a negyedik tervet is elfogadni szűk két héten belül, miközben a felsőoktatásra szánt pénzeket jelentősen megkurtították.
A kormány cinizmusát és gyáva viselkedését jól tükrözi, hogy még egy rejtett salátatörvény keretén belül tovább csökkentették a felsőoktatás támogatását, miközben a vezető fideszes politikusok azt hangoztatják, hogy valójában nő a felsőoktatás pénzügyi támogatása.
A szerdán megtett javaslatok értelmében az eddigi keretszámok megszűnnének, és a kormány minimum 55 ezer diáknak biztosítaná az állami ösztöndíjat. A teljesen felesleges részösztöndíj szintén megszűnne, a röghöz kötés viszont maradna.
A normatív támogatás azonban a legújabb szisztémában is 10 ezer 480 hallgatóra jár, de erre a pénzre az állam most már 55 ezer embert kíván felvenni. Ez a javaslat rátolja a problémát az egyetemekre, és nem oldja meg azt, hanem csődbe sodorja a magyar egyetemeket. A képzés színvonalának várható csökkenéséről nem is beszélve.
Ráadásul arra sem sikerült a kormánynak választ adnia, hogy milyen módszer alapján valósulna meg a ponthatár számítás karácsonyig, miközben az elmúlt két és fél év során sem sikerült kidolgozni egy rendes koncepciót.
A fejetlenséget jól jellemzi, hogy az elmúlt két hétben négy különböző koncepció létezett:
- A tüntetéseket kirobbantó bejelentések előtt még úgy tűnt, hogy a jelentős forráskivonás ellenére „csak” néhány ezer fővel fog csökkenni az állami ösztöndíjban részesülők száma.
- Ezt követően kiszivárgott egy olyan koncepció, amely 10 ezer 480-ra csökkentené az államilag támogatott helyek számát, kvázi tandíjat bevezetve a magyar felsőoktatásba.
- Hétvégén Orbán Viktor egy fidelitasos diákcsapattal folytatott „konzultáció” után bejelentette, hogy a keretszámok megszűnnek. Ez után egy olyan koncepció szivárgott ki, amely szerint ponthatárok alapján határoznák meg, hogy ki kerülhet be teljes, részösztöndíjas és költségtérítéses helyre, azaz a több ezer szaknál több ponthatárt is meghúznának. A név változik, a keretszámok viszont megmaradnak.
- A szerdán bejelentett felsőoktatási terv szerint a keretszámok - legalább is maga a kifejezés - valóban megszűnne, és ezzel együtt a részösztöndíj is, mivel bonyolulttá tenné a rendszert a szakonkénti több ponthatár meghúzása. A minisztérium karácsonyig számolná ki a különböző intézmények különböző szakjainak ponthatárát, olyan módszer alapján, amely lehetővé teszi, hogy minimum 55 ezer államilag támogatott hely legyen.
Tehát a jelenlegi felsőoktatási tervezet alapján 4-5 napja van a minisztériumnak, hogy több ezer szak ponthatárait meghatározza valamilyen ismeretlen módszertan alapján. Ha abból indulunk ki, hogy a költségvetési számítások körül mekkora káosz volt (4-5 hónapon át), akkor nehéz optimistának lenni.
Pénz így sem lesz több
Bár Gíró-Szász András azt állította, hogy 24 milliárd forinttal több jut a felsőoktatásnak ppp-konstrukciók és adósságrendezések alapján, ez a kijelentés könnyen nevezhető hazugságnak. A költségvetésből származó források 31 milliárd forinttal lesznek alacsonyabbak az ideinél, és ha ehhez az inflációt is hozzászámoljuk, akkor reálértékben még nagyobb a csökkenés. Táblázatunkból amúgy jól látható, hogy 2010 óta jelentősen csökkent a költségvetési finanszírozás mértéke.
Magyarország amúgy nem áll jól az OECD tagországok között a felsőoktatásra költött állami pénzek alapján, ráadásul adataink még csak 2009-ből vannak. Ha azóta megnézzük mennyivel csökkent az állami támogatás mértéke, akkor még inkább hátracsúszhat Magyarország a listán. Így nehéz lesz elérni lisszaboni-stratégia azon felsőoktatási vállalását, amely 40 százalékban határozza meg a diplomások arányát 2020-ra.
Konkrétumok hiányában az új terv
A részösztöndíjas kalap megszüntetésével a képzési normatívát átcsoportosítják a teljes állami ösztöndíjas helyekre, így többen juthatnak be a felsőoktatásba anélkül, hogy tandíjat kellene fizetniük. A fenntartói, a kutatási és a hallgatói források viszont továbbra is jelentősen szűkülnek, így az egyetemek működését veszélyeztető problémák nem szűnnek meg. A forráshiány nem csak a minőségi képzést, hanem már az üzemszerű működést is veszélyezteti.
Az új koncepcióval kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel: példáu, hogy milyen módszerek alapján állapítják meg előre a ponthatárokat, ha még a jelentkezők számát sem tudni az adott képzésékre? A statisztika nem sokat ér, ha egy teljesen új rendszert akarnak ráeröltetni a diákokra, hiszen a korábbi rendszerben a ponthúzásnál meghatározó volt az adott intézmények adott szakjaira jelentkezők aránya. A diákok által elért pontok ismeretében már könnyű volt rangsorolni és feltöltetni a különböző képzések, erre most nincs lehetőség.
Ráadásul biztosíték sincs arra, hogy valóban teljesülni fog a minimum 55 ezer államilag finanszírozott hely. Ha ennél jóval kevesebben kerülnek be államilag támogatott helyekre, a kormányzati kommunikáció cinizmusát ismerve nyugodtan mondhatják majd azt, hogy a diákok már hónapokkal az érettségi előtt ismerték a ponthatárokat, jobban kellett volna tanulniuk. Valójában a ponthatárokat a minisztérium nyugodtan meg tudja határozni úgy, hogy rengeteg diákot kiszorítsanak a felsőoktatásból. „Hasraütés matematikával” ez nem túl nehéz.
Az egyetemi autonómia kérdése például szóba sem került, pedig ez is fontos kérdés - a tervek szerint a kancellárok segítéségével próbálnák szűkíteni az egyetemek autonómiáját.
Nem megy ez így
Bár a kormánynak 8+2 éve lett volna egy átfogó felsőoktatási reform kidolgozása, nem éltek a lehetőséggel. Forráskivonással amúgy sem valósítható meg egy komolynak nevezhető átalakítás, hiszen a pénz a minőség egyik alapja. Az oktatói fizetések nevetségesek, az eszközállomány amortizálódik, a tanulmányi ösztöndíjak elenyészőek, ráadásul az oktatási anyagok többsége is elavult, idejétmúlt. Ilyen körülmények között nem működik egy minőségi felsőoktatás.
Különösen, hogy a normatív támogatás a legújabb szisztémában is 10 ezer 480 hallgatóra jár majd, azonban erre a pénzre az állam most már 55 ezer embert kíván felvenni. Ez a javaslat rátolja a problémát az egyetemekre, és nem oldja meg azt, hanem csődbe sodorja a magyar egyetemeket.
Bár a kormány a hallgatói szerződések segítéségével szeretné itt tartani a fiatalokat – ebből most sem engednek -, munkahelyek és rendes bérek hiányában értelmetlennek nevezhető a program. Ha rendes gazdaságpolitika lenne, amely támogatja a munkahelyteremtést, a gazdasági növekedést és a fizetések reálértéknek növekedését, akkor a fiatalok nem hagynák el Magyarországot. Ennek hiányában viszont a röghöz kötés sem fog segíteni, hiszen a nyugati egyetemek tárt karokkal várják a tehetséges magyar diákokat.
