Az év elején bevezetett 10 százalékos rezsicsökkentés kapcsán már írtunk arról, hogy bár a kormány előszeretettel hangoztatja, hogy ezzel a lakosság terhei csökkenek, a valóságban ez koránt sincs így. A mesterséges hatósági árszabályozásnak ugyanis komoly következményei lehetnek. A szolgáltatók az állami szabályozás miatt ugyan a lakosságra nem tudják áthárítani a terhet, a cégekre viszont igen.
Mivel a cégek nem tudják lenyelni a keletkező költségtöbbletet, így áthárítják a fogyasztókra pl. áremelés formájában. Esetleg elbocsátásokkal spórolják meg a kieső pénzt. A folyamat szinte teljes egészében hasonlít a bankadóhoz, amelyről hiába kommunikálja azt a kormány, hogy nem hárítják át, egy részét mégis a lakosság fizeti meg a magasabb számladíjakon keresztül.
Mivel Rogán Antal kilátásba helyezte, hogy a rezsi után a víz-, a csatorna és a szemétszállítási díjak felülvizsgálatát is indokoltnak érzi a Fidesz, tehát van mitől tartanunk. Az első példát (amelyet minden bizonnyal több is követ majd) Kósa Lajos, a Fidesz alelnökének városa, Debrecen szolgáltatja. Itt egyes szennyvízdíjakat kétszeresére emelte a Fideszes többségű városi közgyűlés.
Egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket arra a 2012. december 13-án megjelent helyi rendeletre, amely szerint 2013. január 1-től Debrecenben a nem közművel összegyűjtött szennyvíz (szippantós kocsi) begyűjtésének igénybevételéért fizetendő díj az eddigi kétszeresére, köbméterenként 821 forintról, 1616 forintra emelkedik.
A lakossági fogyasztók - amennyiben ivóvízzel ellátott, a közüzemi csatornahálózatba nem köthető ingatlanról van szó - belterületen nettó 696,30, külterületen nettó 471,30 forint kedvezményt vehetnek igénybe.
Cégek esetében azonban nincs ilyen, nekik a teljes összeget kell fizetniük
Lévén, hogy szennyvízcsatorna elsősorban a város széli ipari, termelő és logisztikai üzemekben nincs, ez a díjduplázás 1616 forintra a közepes, vagy annál nagyobb vállalatokat érinti. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos cég éves szennyvízdíja kb. 2-2,5 millió forintról kb. 4-5 millió forintra emelkedik. A drágulás egy nagyobb cég esetében 5-6 milliós is lehet.
Ez a növekmény lényegében egy közepes cégnél egy főállású fizikai dolgozó éves bérének összege, de a nagyobbaknál akár két-három "állásnyit" is kitehet.
Mit tehet ilyenkor egy cég? A többletköltséget áthárítja a fogyasztókra - miképp láttuk a tranzakciós adó vagy a banki különadó esetében. Így, bár nem közvetlenül, de mégis mi fizetjük meg a pluszt különböző termékek árában. Az is egy megoldás, hogy elküld annyi dolgozót, aki(k)nek a béréből ki tudja gazdálkodni megemelkedett költségeit. Egyik sem örömteli megoldás - bár kétségtelen, 10 százalékkal kevesebb lesz a rezsije annak is, aki emiatt végül elveszíti a munkáját.
Az pedig nyilvánvaló, hogy mindkét következmény szembemegy a kormány által gyakorta hangoztatott foglalkoztatáspolitikai és az emberek terheinek csökkentését hivatott céljaival. Persze mindennek ára van - és ahol (rezsit) faragnak, ott hullik forgács.