Mindig nagy izgalommal várjuk, ha Matolcsy György valahol felszólal. Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb alkalommal csodálhatjuk az unortodoxia pápájának megnyilvánulásait, pedig beszédei gyakorlatilag biztosítják számára a nívós elismerést, a Pinokkió-díjat.
Most sem volt kérdés, hogy a jegybankelnök szerdai szereplése hozza számára a novemberi győzelmet. Matolcsy példátlan gazdasági sikerről beszélt egy szakmai konferencián, miközben mind saját monetáris és fiskális politikában elért eredményeit dicsőítette. Az MNB vezetője a példátlan gazdasági siker alapjaként a 2010-es kétharmados győzelmet emelte ki - nyugaton elképzelhetetlen lenne, hogy az elméletileg független jegybank elnöke ennyire egy adott párthoz húzzon, és annak választási győzelmét dicsőítse.
Matolcsy György (no és persze a kormány) szerint Magyarország jobban teljesít. A kérdés csak az mégis mihez mérten. Ha a tavalyi évet nézzük (még miniszteri regnálása alatt), ismét recesszióba zuhant a gazdaság, és a gazdasági válság óta nem tapasztalt költségvetési kiigazításokra volt szükség ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön a túlzott-deficiteljárás alól, akkor valóban jobban teljesítünk.
Ha általánosságban nézzük, ez már kevésbé mondható el. Igaz, hogy az egyszeri programok és a bázishatás miatt jelenleg növekedési pályára állt a gazdaság, a költségvetési hiány is stabilan 3 százalék alatt van, ráadásul a fizetési mérleg is többletes. Ennek ellenére az elmúlt években egyre inkább bővült a szegénység az országban, a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenség nőtt az egykulcsos adónak köszönhetően, a foglalkoztatás csak trükközések és a nem produktív közfoglalkoztatásnak köszönhetően emelkedett, az adósságállomány gyakorlatilag semmit sem változott, pedig több mint 1500 milliárd forintnyi magánnyugdíjvagyont vontak be az államadósság csökkentésére.
Nézzük miket mondott a jegybankelnök:
"Az unortodox gazdaságpolitika abban tér el a hagyományostól, hogy megszorítások helyett a tehermegosztásra épül."
A tehermegosztás valójában arra épült, hogy az adórendszer átalakításával az amúgy is a megélhetési határon élő emberek nyakába még több terhet raktak, miközben a legnagyobb jövedelemmel rendelkező csoportok terhei jelentősen csökkentek. Az elmúlt évek gazdasági adatai és a dinamikusan nem-növekvő fogyasztás alátámasztja, hogy mennyire volt ésszerű ez a lépés.
A tehermegosztás másik vesztese a bankszektor és azok a szektorok, ahol valamilyen különadót vezettek. Például azok a telekommunikációs cégek, amelyek jelentős infrastrukturális beruházást hajtottak végre az elmúlt 10-15 évben, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez. Abban van némi igazság, hogy a bankszektornak ki kell vennie a részét a válságkezelésben, hiszen jelentős szerepük volt a válság kialakulásában - hazánkban elsősorban a devizaadósokat érintő súlyos probléma létrejöttében -, viszont a világszinten rekordméretű bankadó már a hitelezési rendszert nyomta agyon, nem segítve a növekedést.
Abban viszont Matolcsy Györgynek nincs igaza, hogy nem voltak megszorítások, hiszen miniszteri regnálása alatt, több mint 2000 milliárd forint összegben hajtottak végre olyan megszorító intézkedéseket, amelyek közvetve, vagy közvetlenül érintették a lakosságot.
Állítása szerint „mindannyian tudjuk”, hogy a kormány megállította, majd csökkenő pályára állította az államadósságot, és azon belül is a devizaadósság arányát. Sőt, „az összes államadóssággal kapcsolatos trendet meg tudta fordítani”.
Az államadósság növekedése valóban csökkenő pályára állt, azonban a csökkenés mértéke elhanyagolható. Ha a magánnyugdíj-pénztári vagyon bevonásával nem számolnánk, akkor valójában nőtt volna a GDP arányos államadósság, hiszen hiába stabilizálódott a költségvetés, ha mindeközben tavaly jelentős visszaesés volt a gazdaságban.
.jpg)
Az egyensúlyt megteremtő lépések tavaly például jelentősen hozzájárultak a recesszióhoz, hiszen teljesen rossz struktúra mentén hajtották végre a kiigazító intézkedéseket. Ráadásul egy részükre szükség sem lett volna, ha nem vezetik be az egykulcsos adót, amelynek semmilyen hozzájárulása nem volt a gazdasági teljesítményhez,
Növekedési fordulatról ráadásul korai beszélni, hiszen olyan egyszeri tételek húzzák jelenleg a növekedést, mint az állami megrendelések (állami beruházások), a Növekedési Hitelprogram és a rezsicsökkentésből átragadó fogyasztásnövekedés, de ezek az intézkedések 1-2 évben belül kifutnak. Nem beszélve a mezőgazdaság hektikus teljesítményéről, amelynek a jó termőév miatt nagy szerepe van az idei növekedésben (2012-ben a visszaesésben, 2011-ben szintén a növekedésben volt szerepe).
A jegybankelnöknek abban igaza van, hogy az ország külső pozíciója javult, és ez részben a folyó fizetési mérleg és külkereskedelmi többletnek tudható be. Azonban a javulásban az is szerepet játszik, hogy csökkent az országba beáramló tőke, csökkent a hazai fogyasztás és a beruházási ráta, valamint a forint is jelentősen leértékelődött 2010 óta, mind-mind nagyban hozzájárulva a pozíciók javulásához.
Az egész siker kulcsa azonban a jegybank elnök szerint az egykulcsos adórendszer, ami „mellett ki kell állni”. A fogyasztási szint fenntartásához és a megtakarítási szint növeléséhez is kellett az egykulcsos adó.
A "siker" kulcsa inkább a már korábban felsorolt egyszeri tételek és a mezőgazdaság, valamint a jó külgazdasági hangulat. Az USA-ban, Európában és Japánban uralkodó monetáris lazítás például nagyban hozzájárult a hozamok csökkenéséhez és a pénzpiaci hangulat javulásához, fűtve az egyes gazdaságok teljesítményét, így Magyarországét is.
Mindeközben Matolcsy György arról is beszélt, hogy az egykulcsos adó a fogyasztási szint megtartásához kellett, bár korábban még fogyasztási robbanást remélt az új adórendszertől. Abban viszont lehet némi igazság, hogy a megtakarítási szint növekedésében lehetett szerepe az egykulcsos adónak, hiszen a lakossági állampapír állomány jelentősen növekedett az elmúlt években. Biztosra ezt csak akkor vehetnénk, ha tudnánk, hogy csak nem egyfajta portfólió átrendezésről van szó a biztonságosabb pénzpiaci termékek irányába.
Azt még nem tudni, hogy a jegybakok által gyakorolt eszközvásárlási programoknak mi lesz a végső eredménye, de sokan egy újabb lufi kidurranásától és válságtól tartanak.
Azt viszont tudni lehet, hogy az unortodox gazdaságpolitika az elmúlt években komoly gazdasági károkat okozott hazánkban, és csak jelentős megszorítások árán sikerült stabilizálni a költségvetést, nem beszélve a 2012-es év gazdasági visszaeséséről, amikor hazánk még inkább leszakadt a régió országaitól.
Ez egy teljesen értelmezhetetlen mondat, viszont jól tükrözi, hogy a Fidesz és a Fideszhez kapcsolható politikusok állandóan egy polgárháborús, vagy függetlenségi háborús képet vizionálnak, amely már komolyan árt az ország megítélésnek, és egyre inkább távol tartja a külföldi befektetőket.
Polgárháború egyébként sem volt a piac és az állam között, mindössze arról van szó, hogy a kormány a szavazatmaximalizálás reményében keménykedett a piaci szereplőkkel. Azt, hogy ennek mi lett a következménye (pl. brutálisan megnövekedett banki költségek) mindannyian tudjuk.
