A Ténytár újra exkluzív lehetőséget kapott a Mérték Médiaelemző Műhely legújabb tanulmányának ismertetésére. A médiával kapcsolatban ősszel a jobboldali önkormányzati rádiók létrehozásával és más közösségi rádiók szószékké válásával foglalkoztunk. Mostani blogunkban pedig a médiamenedzserek sajtószabadság helyzetével kapcsolatos véleményéről lesz szó, kiemelve a 2010-ben elfogadott médiatörvények hatásait.
A témában az első felmérésre 2012. szeptemberében, a másodikra pedig 2013. novemberében került sor. Önmagában a két felmérés egyike sem tekinthető teljesen reprezentatívnak, és ebben szerepe van politikai elfogultságoknak, illetve a politikai nyomásoktól való félelmeknek is. Ez az interjúk elutasításának indoklásaiból derült ki (pl. „erről mi nem nyilatkozhatunk”, „elnézést, de ilyesmiben nem szeretnénk részt venni”, "kérdezzék inkább az NMHH-t" stb.)
Azt bátran kijelenthetjük, hogy a médiamenedzserek szerint 2012 és 2013 között nem romlott a sajtószabadság helyzete. Tény azonban, hogy egyre inkább a kormány – média viszonyt tekintik a sajtószabadság igazán fontos feltételének, amihez képest minden más másodlagos vagy harmadlagos. A politikai befolyástól való függetlenséget tekintik a legfontosabb tényezőnek a sajtószabadság terén.
A médiára nehezedő politikai nyomás csökkent a 2012-höz képest, amihez az is hozzájárulhat, hogy a médiamenedzserek megszokták a körülményeket és már nem érzik a befolyásolást olyan súllyal, mint korábban.
2012-ban, amikor még viszonylag friss volt az új médiaszabályozás, a menedzserek egy jelentős része lényegesen érzékenyebb volt, mint 2013-ban. Mostanában a sajtó belső közvéleménye már nincs kihegyezve a médiaszabályozás hatásaira. A szerkesztőségek a napi rutin szerint teszik a dolgukat, és valamennyire már megszokták az „új rendszert”. Persze az is lehet, hogy az rendszer is puhult. A kétségtelen, hogy a médiamenedzserek igyekeznek gyorsan alkalmazkodni.
Politikai függetlenség a legfontosabb feltétel
A médiamenedzserek egyre inkább a kormány – média viszonyt tekintik a sajtószabadság igazán fontos feltételének, amihez képest minden más másodlagos vagy harmadlagos. Azaz, egyre inkább kormány vs. sajtó meccsnek tekintik a sajtószabadság kérdését.
Valójában három szempont alakítja a médiamenedzserek válaszait, amikor a sajtószabadság feltételeiről gondolkoznak: a szakmai függetlenség, a tulajdonosi befolyástól való függetlenség és a politikai függetlenségnek tulajdonított jelentőség. Ezek közül pedig egyértelműen kiemelkedik a politikai függetlenség, mint a sajtószabadság legfontosabb feltétele.
Politikai nyomásgyakorlás
A médiavállalkozások és a politikai pártok összefonódásának, illetve a médiavállalkozások működési feltételeinek és az újságírói munka megbecsültségének megítélésénél a többség, a tavalyi helyzethez viszonyítva rosszabbnak érzi a helyzetet.
A 2012-ben megkérdezett médiamenedzserek 60 százalék azt mondta, munkahelyének pénzügyi háttere függ a mindenkori politikától. 2013-ban 41 százalékra csökkent ez az arány. A különbség nagy, de matematikai-statisztikai értelemben nem szignifikáns, csak jelzésszintű. Az eltérés jelenthet valós csökkenést a függőségben. Hátterében ugyanakkor állhat az is, hogy a nyomás eszközei kifinomultak, így már nem érintik közvetlenül a médiavállalkozások pénzügyi hátterét és/vagy magasabb lett a médiamenedzserek ingerküszöbe, mint 2012-ben volt.
2012-ben a médiamenedzserek 37 százaléka vélte úgy, hogy a magyarországi médiára akkora a politikai nyomásgyakorlás, hogy az már korlátozza a sajtószabadságot. A 2013-ban megkérdezettek körében viszont csak 26 százalék ez az arány.
Az újságírással is foglalkozó válaszadók kisebbnek érzik a politikai nyomásgyakorlást, mint a tisztán menedzsment feladatokat ellátó válaszadók. Ez is azt jelzi, hogy a politika nem közvetlenül az újságírókra próbál nyomást gyakorolni, hanem inkább kifinomultabb közvetett eszközökkel él. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy az újságíró munkája során jobban tudja kezelni a nyomásgyakorlást, míg a menedzsereknek ez esetleg komolyabb gondot okoz.
A felmérés eredményei egyértelművé teszik, hogy a politikai nyomásgyakorlás leggyakrabban az állami hirdetési döntésekben, illetve a politikusok személyes fellépésében valósul meg.
Az igazán meglepő eredmény viszont az, hogy a sajtószabadság helyzetének megítélését nem befolyásolja az, hogy valaki tud arról, hogy valamelyik kollégája elhallgatott vagy elferdített valamilyen tényt, mert el akart kerülni valamilyen hátrányos következményt. Ez ugyanis azt jelzi, hogy az ilyen esetekről való tudás sok médiamenedzsernél nem kongatja meg a vészharangot.
A médiaszabályozás megítélése
A 2013-ban megkérdezett médiamenedzserek 46 százaléka szerint „a média működése esetében a jelenleginél kevesebb jogszabályi tiltásra és előírásra van szükség.” Velük szemben 44 százalék úgy véli: „a tiltások és előírások se nem túl szigorúak, se nem túl enyhék, megfelelően biztosítják a média normális működését.” Végül 11 százalékuk (5 fő) szerint: „a jelenleginél több jogszabályi tiltásra és előírásra van szükség.”
Az utóbbi véleményt vallók körében 6,0 pont a sajtószabadság helyzetével való elégedettség átlaga. Azok körében viszont, akik szerint túl szigorú a szabályozás 5,2 pont az átlag. Végül azok körében, akik szerint a szabályok megfelelőek, 7,3 pont az átlag. De csak a „megfelelő” és a „túl szigorú” véleményt vallók közt jelentős a kontraszt. A ritkán osztott „túl enyhe” véleményt vallók átlaga e két csoport átlaga közé ékelődik. Ez azt is jelenti, hogy valójában csak a „túl szigorú” vélemény tükröz elégedetlenséget a jelenlegi médiaszabályozással.
2013-ban, amikor még viszonylag friss volt az új médiaszabályozás, a menedzserek egy jelentős része lényegesen érzékenyebb volt, mint 2013-ban. Mostanában a sajtó belső közvéleménye már nincs kihegyezve a médiaszabályozás hatásaira. A szerkesztőségek a napi rutin szerint teszik a dolgukat, és valamennyire már megszokták az „új rendszert”. Persze az is lehet, hogy az új rendszer szokta meg őket.
A médiamenedzserek 97 százaléka azonban úgy véli: a magyar médiában nem jelenik meg minden téma, jelenség a valódi súlyához mérten, és e tekintetben egyáltalán nem történt elmozdulás 2012. és 2013. között. A két felmérés közti különbségek azt jelzik, hogy csökkent a forrongás a médiavilágban. Ugyanakkor az, hogy a menedzserek elsöprő többsége szerint nem minden téma a súlyának megfelelő mértékben jelenik meg, azt jelzi: még mindig nincs minden rendben a sajtószabadsággal.