A Ténytár már többször írt a hulladékgazdálkodás államosításának "sikertörténeteiről". Írásainkban jeleztük, hogy ez a történet számos kockázatot rejt magában, mind az állam, mind az önkormányzatok, mind a lakosság tekintetében. Korábban részletesen bemutattuk, hogy ez az új modell milyen veszélyeket rejthet a lakossági árakra és a szolgáltatás működésében. Arról is szóltunk, hogy a rezsiharc keretében csökkentett árak a szolgáltatás működését is veszélyeztethetik. Azaz: ezen az áron nemhogy nonprofit, hanem masszívan veszteséges állami szolgáltatók jöhetnek létre.
Ezt felismerte a kormányzat is, amely a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást végző szervezetek átvételéről folyó tárgyalásokon arra kíván - a sajtónyilatkozatok alapján - törekedni, hogy ne csak a veszteséges szolgáltatásokat vegye át.
A hulladékgazdálkodással összefüggő szolgáltatások
A hulladékgazdálkodás összetett közszolgáltatás, amelyhez számos tevékenység kapcsolódik. Így annak csak egy kis része az, hogy elszállítja a szolgáltató a hulladékot.
Az elszállított hulladékot ugyanis kezelni és feldolgozni is kell. A kezelés és az ártalmatlanítás azonban nemcsak (megfizetendő) költségekkel jár: a hulladék egyben jelentős erőforrás is. Elég, ha a hulladék közé helyezett fémtárgyakra, műanyagokra, papírra vagy üvegre gondolunk, amelyek feldolgozása jelentős bevételeket is termel. Éppen ezen alapul az újrafeldolgozás koncepciója, amelynek bővítése a nyersanyagok iránt jelentős keresletet mutató Európai Unió egyik fő célkitűzése is. Ehhez szorosan kapcsolódik (lényegében az újrafelhasználást teszi egyszerűbbé és olcsóbbá) a szelektív hulladékgyűjtés. Így a hulladékkezelésen belül is megjelennek nagyobb kiadásokkal és nagyobb bevételekkel járó tevékenységek.
Államosítás!
A korábbi, az önkormányzatokkal szerződő - sokszor magántulajdonban álló - társaságokon alapuló rendszert alakította át az új hulladéktörvény, amely egy kifutó rendszerben államosította a hulladékgazdálkodási közszolgáltatások ellátását. Ezt úgy hajtotta végre, hogy új közszolgáltatási engedélyt csak többségi állami vagy önkormányzati irányítású cég kaphatott. Az államosítás hátszelet is kapott, amikor például a fémkereskedelem átalakítása során a nagyobb szervezeteket hozták helyzetbe.
Az államosítás azonban számos kérdést vet fel: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ugyanis elsősorban a lakosság és a kisebb vállalkozások hulladékainak kezelésével foglalkozik. A (nagy)ipari hulladékokkal kapcsolatos tevékenységeket, az ún. hulladékgazdálkodást nem államosították.
Az államosítás fonákja
Amennyiben ezekre a tevékenységekre tekintünk, kiemelhetjük, hogy a közszolgáltatási tevékenység jóval költségesebb, hiszen számos helyről kell a helyenként viszonylag kisebb mennyiségű hulladékot elszállítani. Ráadásul ezt a területet a "rezsiharc" is érintette, s a korábbi árakat 10 százalékkal csökkentették 2013. július 1-jétől. Ezzel szemben az ipari hulladék kezelése viszonylag költséghatékonyabban is megoldható, s abból nagyobb nyereség keletkezhet.
Az új rendszerben a korábbi magántársaságoktól elvonták a közszolgáltatási tevékenységet, amely jóval költségesebb volt, ráadásul annak még a díjbevételeit is csökkentették. Ezt a csökkenő bevétellel, ám a magasabb üzemanyagárak és a szigorodó uniós környezetjogi előírások miatt nagyobb költséggel járó tevékenységeket az állami és önkormányzati cégekre bízták. Mindezek ahhoz vezettek, hogy ezen a téren nemhogy nonprofit, hanem majdnem hogy veszteséges cégek jöttek létre, amelyek működéséhez jelentős állami forrásokat kellett biztosítani. Így 2014 elején több mint duplájára (428,6 millió forintról 1085,7 milliárd millió forintra) emelték az önkormányzatok számára a hulladékgazdálkodási feladatok zavartalan biztosításához nyújtott pályázati támogatás mértékét.
Ez a jelentős emelés arra utal, hogy az államosítás - legalábbis a profit szempontjából - korántsem nevezhető sikertörténetnek, ha a közszolgáltatás zavartalan működéséhez ekkora forrásokkal kell hozzájárulni.
A veszteség államosítása?
A kormányzati nyomást észlelve a hazánkban működő, gyakran külföldi tulajdonú cégek felajánlották a lakossági közszolgáltatási üzletágukat, vagy legalábbis annak jó részét megvételre a kormánynak. Az előzőekből látható, hogy ez igazából azt jelenti, hogy - a veszteséges üzletágakat szívesen adnák a kormányzatnak.
Idénre azonban a kormányzat is észlelte azt, amit a Ténytár már 2012-ben és 2013-ban megjósolt: az új szabályozás során az állam költséges szolgáltatásokat venne át. Éppen ezért arra törekszik a kormányzat, hogy a teljes, a nyereséges tevékenységeket is magában foglaló portfóliót átvegye. Ehhez azonban a magántulajdonú szolgáltatóknak - érthetően - nem fűlik a foga.
Gondolhatnánk, hogy sebaj, a kormányzat egy einstandoló törvénnyel majd ezt a területet is államosítja, mint a lenti temérdek területet:
(A táblázat kattintásra megnő)
Itt azonban a közvetlen államosításra nincs lehetőség, hiszen ezeknél az (ipari) szolgáltatásoknál az uniós szabályozás kevésbé megengedő az államosítással kapcsolatban, mint a közszolgáltatási szektorban. Így, ha ezeket a szolgáltatásokat is el akarja vonni az állam, akkor erős adóterheket kellene meghatároznia - azonban, ahogy ezt láttuk, azt valószínűleg a cégek áthárítanák a velük kapcsolatban álló vállalkozásokra, amelyek azt termékeik árába építenék (lásd bankok, mobilszolgáltatók). Így erősen kétséges, hogy milyen eredménnyel zárulna egy ilyen folyamat.