Rájárt a rúd a bankokra az elmúlt négy évben. Miután a kormánynak stabilizálnia kellett a költségvetési helyzetet, gyorsan kiszemelte magának azt a szektort, amely finoman szólva sem volt közkedvelt a lakosság körében, és nemcsak a 2008-2009-es pénzügyi összeomlás miatt.
Nálunk ugyanis a devizahiteles bomba robbanása szintén a negatív megítélés irányába lökte az alapból sem túl közkedvelt bankszektort. Ráadásul az ellenzéknek sem sikerült megfelelő támadó felületet találnia a kormánypárton, hiszen az ellenzék a bankok oldalára állt retorikával szemben nehezen lehetett volna megmagyarázni, hogy milyen káros hatása van a gazdasági teljesítményre nézve a pénzügyi szolgáltató szektor agyonadóztatásának - pedig a hatás tetten érhető, a 2012-es recesszióban nagy szerepe volt ennek a gazdaságpolitikának.
Mindeközben valóságos háborús helyzet alakult ki. A kormány bevezetett egy brutális méretű bankadót, amelyet az ígéretek ellenére azóta sem vezetett ki, majd jött a végtörlesztés, és végül a tranzakciós illeték. A bankok a különadók hatására visszafogták a hitelezést, a tranzakciós illetéket áthárították a lakosságra - a pénzügyi rezsicsökkentés kiváltó oka a kormány által bevezetett tranzakciós illeték volt -, miközben legtöbbjük hatalmas veszteséget volt kénytelen leírni, feltőkésítésre kényszerítve a külföldi anyabankokat.
Ráadásul a kedvező nemzetközi környezetben a hazai jegybanki alapkamatszint is jelentősen csökkent, amely átrendeződéshez vezetett a befektetési piacon - a bankbetétek állománya rekord mértékben csökkent, miközben egyre többen vásároltak államkötvényt, vagy vitték a pénzüket valamilyen befektetési alapba.
forrás: theguardian
Adók és áthárítások
Magyarországon világviszonylatban is kimagaslóan magas bankadót, tranzakciós illetéket követte az egyszeri, pótlólagos teher kivetése, amellyel gyakorlatilag a szektor egész évi nyereségét lenullázták. Ha mindez nem lett volna még elég, jött a végtörlesztés, amely elsősorban azokon a devizaadósokon segített, akik egyáltalán nem szorultak segítségre, hiszen mégis hogyan tudná valaki úgy visszafizetni egyben a tartozását (még kedvezményes árfolyam mellett is), ha a havi törlesztő rendszeres fizetése is gondot jelent számára. A bankokat természetesen hatalmas veszteség érte a bankadó mellett a végtörlesztésnek köszönhetően, majd jött az újabb pofon tranzakciós illeték formájában.
Szemben a bankadóval, a tranzakciós illetéket viszont át tudták hárítani ügyfeleikre, annak ellenére, hogy a kormány hosszasan ecsetelte, hogy mégis miért nem fogják áthárítani a bankok az új különadót. Végül a kormány is kénytelen volt belátni, hogy a bankok valóban áthárítják a tranzakciós illetéket, és mentve a menthetőt, meghirdették az első pénzügyi rezsicsökkenést, amelyet nemsokára egy második pénzügyi rezsicsökkentés követhet.
A bankok az ebből fakadó veszteséget úgy próbálják meg kiegyensúlyozni, hogy más tranzakciókat, valamint egyéb díjszabásokat drágítanak meg. A rezsibiztos ki is akadt a piaci folyamatokon, és szóba hozta a második pénzügyi rezsicsökkentés lehetőségét (közelegnek a választások, számít minden szavazat), annak ellenére, hogy a szakemberek már korábban kifejtették, hogy miért is káros a lakosság készpénz irányába való terelése.
Bőséges időszak után ínséges idők
Nem kérdéses, hogy bankoknak jelentős szerepük volt a hazai válság kiszélesedésében, hiszen a 2008 előtti időszakban boldog-boldogtalan hitelhez juthatott, függetlenül attól, hogy mekkora keresettel rendelkezett, mennyire volt biztos az állása, és rendelkezett-e fedezettel, vagy sem. Sokan ráadásul spekulációs célból vettek fel lakáshitelt, de a bankokat ez sem érdekelte.
A kereskedelmi bankok hatalmasat kaszáltak a túlfűtött időszakban, azon a válság hamar el is vitte ezt a nyereséget. Már 2009-ben feltőkésítésre szorultak az osztrák és német nagybankok leánybankjai, és azóta is rendszeresen tőkeemelést kell végrehajtani a masszív veszteségnek köszönhetően.
Néhány kivétellel (OTP, Budapest Bank) szinte minden hazai bank adózott eredménye negatív volt (extraprofitot lapátoló bankárokról beszélni tehát enyhén szólva demagógia), és a jelenlegi gazdasági környezetben, a meglévő adóterhek mellett nem várható fordulat.
Devizaadósok válsága
Tovább rontja a helyzetet az egyre több 90 napon túli késedelmi idővel rendelkező hiteles aránya - nem csak a devizahitelesek, hanem a forint hitelesek is komoly problémával küzdenek, bár utóbbiakon segített a kedvező kamatkörnyezet, míg a devizahitelesek megszenvedik a forint mélyrepülését.
A bankok számára is kedvezőbb opció lenne, ha sikerülne megoldani normális úton a devizaadósok válságos helyzetét, hiszen a nem teljesítő hitelek egyre nagyobb aránya tovább rontja a banki mutatókat.
A kormánynak viszont nem sikerült úrrá lennie a válságon, a devizaalapú hitelek továbbra is komoly problémát jelentenek százezreknél, miközben a társadalmi feszültséget is egyre nőnek.
Bankbetétek elszivárgása
És ha mindez még nem lenne elég, a bankbetétek aránya is egyre jobban csökken a pénzügyi termékek körében. 2013-ban soha nem látott mértékben, 10 százalékkal csökkent a lakossági betétállomány, miközben az állampapírok és a kockázatosabb, de nagyobb hozamot biztosító befektetési alapok egyre népszerűbbé váltak a lakosság körében.
A folyamat nem meglepő, hiszen az alacsony kamatkörnyezetben még a rekord alacsony infláció ellenére is soha nem látott mértékre csökkent a betétetek reálhozama, miközben a kormány által megtámogatott kötvények jó pár százalékponttal magasabb hozamot tudnak biztosítani. A befektetési alapok pedig szárnyaltak az elmúlt egy évben, köszönhetően a kedvező nemzetközi klímának. (A Fidesznek amúgy sem titkolt szándéka volt a lakosság állampapírok irányába való terelése, növelve a hazai részarányt az államkötvénypiacon.)
Kilátások
A hazai bankrendszer helyzete nem túl biztató, még annak ellenére sem, hogy a Magyar Nemzeti Bank NHP-programjának köszönhetően valamelyest felfutott a hitelezés (a bankok biztosabb, viszont alacsonyabb kamatbevételhez jutnak így). Függetlenül attól, hogy ki alakíthat kormányt az áprilisi választás után, a bankadó szinte biztosan bennmarad az adórendszerben változatlan összeg mellett, és a politikusok is (elsősorban a jobboldaliak) elkötelezett harcot fognak vívni a bankokkal vagy a szavazatmaximalizálás, vagy a népszerűséghajhászás reményében.
Többször is szóba került, hogy több külföldi bank összecsomagolna, és itt hagyná az országot, egyelőre azonban mindenki maradt, és a további tőkeemelés eszközét választották. Kérdés mikor szakad el a cérna - a részvényesek sosem örülnek egy tőkeemelésnek -, és a szavak helyett mikor lépnek a tettek mezejére. Addig is marad a verbális háború, adók, pénzügyi rezsicsökkentés, cserébe pedig a különböző banki díjak megemelése és a hitelezés visszafogása. Hol így, hol úgy, de a folyamat végén mindig a háztartások fognak rosszul kijönni.