A Ténytár és a Mérték Médiaelemző Műhely közös kezdeményezésének célja a kirekesztés és a diszkrimináció elleni fellépés volt. Mi úgy kívántunk a rasszizmus és a kirekesztés ellen tiltakozni, hogy az országgyűlési és az európai parlamenti választási kampány idején kéthetente értékeltük a politikusok, az újságírók és a médiumok kirekesztő közléseit. Korábbi írásaink és a módszertan itt olvasható.
A kampányok időszaka lezárult, a legnagyobb elérésű hazai médiumok figyelését az európai parlamenti választás napjával befejeztük, most az utolsó értékelésünket tesszük közzé. Csakúgy, mint a parlamenti választások esetében itt is összegyűjtöttük, hogy az európai parlamenti választás kampány időszakában kik fogalmazták meg a legkirekesztőbb mondatokat. A következőkben a tíz legkirekesztőbb üzenetet értékeljük.
Összességében sajnálatos módon arra a következtetésre jutottunk, hogy a kampány lecsengésével, a mindennapokban sokkal elterjedtebb a kirekesztő beszéd, mint amikor a kampányidőszak témái tematizálták a közbeszédet. A kirekesztő beszéd a társadalom minden szintjén, ráadásul minden hatalmi ágban - még a bírói hatalmi ág képviselői közt is - jelen van. Emelkedett a kirekesztett csoportok száma is, a romák mellett a melegek és a bűnelkövetők is célpontjai lettek a kirekesztésnek. A mérések alapján megállapítható, hogy mára általánossá vált a kirekesztés, ez pedig már társadalmi válságjelenség!
Forrás: oeoe.civilmedia.net
EP-kampány: igazi kampány nélkül még több a kirekesztés
Ha összehasonlítjuk az országgyűlési választás kampányában és az EP-kampány elhangzott tíz legkirekesztőbb megfogalmazást, akkor éles eltéréseket tapasztalunk.
Először is az országgyűlési választás esetében inkább a politikusok kampánybeszédei tartalmaztak kirekesztő üzeneteket, az európai választás esetében viszont kampánybeszéd nem is szerepelt a listában. Az összegyűjtött kirekesztő közlések többsége egyáltalán nem kapcsolódik az európai parlamenti választás témájához.
Másodszor, a nemzeti választási kampány során a tíz legkirekesztőbb üzenet közül hetet a Jobbik politikusai fogalmaztak meg, ellenben az európai kampányban a tízből csak ketten voltak jobbikos politikusok. A többi nyolc szereplő összetétele kifejezetten vegyes képet mutat, hiszen van közöttük bíró, miniszterelnöki megbízott, újságíró, kormánypárti politikus, illetve maga a miniszterelnök is bekerült a listába. Úgy tűnik, mintha a kampány hiánya kiterjesztette volna a kirekesztés jelenségét.
A magyarázat talán éppen a kampány hiányában keresendő. Kampány nélkül nem a politikusok beszédei, a politika által kiválasztott tematika dominált az európai választást megelőző időszakban, hanem sokkal inkább a mindennapi események. A kirekesztő üzenetek pedig a mindennapi eseményekre történő reakcióként jelentek meg a hírekben. Az értékelésben felsorolt esetek alátámasztják ezt az elgondolást.
Kirekesztés a társadalom minden szintjén
Kétségtelenül mindennapi eseménynek nevezhető egy bírósági ítélet meghozatala. Ez az ítélet azonban különbözik más ítélettől, hiszen Mucsi Erika bírónő úgy érezte, hogy döntését a romák elleni kirekesztő mondatokkal kell indokolnia. De Conchita Wurst Eurovíziós Dalfesztiválon elért első helyezése sem nevezhető fajsúlyos politikai történésnek. Mégis sok politikus és szervezet számára fontos volt, hogy akár a parlamentben is kinyilvánítsák a melegekkel szembeni kirekesztő gondolataikat. A kirekesztés tehát úgy tűnik, hogy nem a szélsőjobboldali politikusok kiváltsága, hanem szinte bárhol és bármikor felütheti a fejét.
Nő a kirekesztett csoportok száma
Harmadszor, az országgyűlési választási kampányhoz képest emelkedett a kirekesztett csoportok száma. Az EP-kampány alatt több a különféle szereplő és a többféle csoporttal szemben tett kirekesztő kijelentést. A romák mellett a melegek és a bűnelkövetők is bekerültek a kirekesztés célpontjai közé.
Kerényi, Harrach Péter és Seszták Ágnes nyilatkozatai mellett már nem került be a listába, de jól mutatja a melegekkel szembeni kirekesztés jelenségének súlyosságát az Országos Vérellátó Szolgálat szórólapja, amely szerint a vérrel átvihető betegségek kockázatát növeli a férfiak közötti nemi kapcsolat, ezért a szórólap azt kéri, hogy a meleg férfiak inkább ne adjanak vért.
A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés esetében pedig maga a miniszterelnök fogalmazott meg kirekesztő állítást. Orbán Viktor szerint a strasbourgi döntés elfogadhatatlan, mivel a bűnt elkövető emberek jogait az ártatlan emberek és az áldozatok jogai elé helyezi. Az eset két dolog miatt is érdekes. Egyfelől a tényleges életfogytiglan összesen 46 embert érint ma Magyarországon, ez a kirekesztett csoport tehát jóval kisebb, mint bármely más csoport.
Másfelől a strasbourgi döntésnek egy jelentéktelen törvénymódosítással eleget tehetne Magyarország, hiszen csak a szabadságvesztésről szóló döntés bírói felülvizsgálatának lehetőségét kellene megadni, ami értelemszerűen nem jelent automatikus szabadon bocsátást. A miniszterelnök mégis szükségesnek tartotta, hogy kinyilvánítsa, a legsúlyosabb bűnelkövetőknek nincs joguk az emberséges bánásmódra.
Úgy tűnik, hogy a kirekesztés mára általánossá vált
Nem a szélsőjobboldal, a politikai periféria eszköze többé, hanem olyan jelenség, amely nemcsak egy hangos kisebbség, hanem sokak számára elfogadható. Ez pedig több mint baj, ez már társadalmi válságjelenség!
