Az Európai Unióhoz való 10 évvel ezelőtti csatlakozás után sok mindent képzelhettünk, milyen hozományai lesznek a csatlakozásnak. Arra azonban bizonyára senki nem számított, hogy a csatlakozás után idegennyelv-ismeretünk nemhogy javulni, hanem romlani fog.
Sajnálatos módon azonban évről évre csökken a sikeres nyelvvizsgák száma, pedig hazánk a többi EU országhoz viszonyítva eddig sem állt valami túl jól az idegennyelv-tudás terén. Egészen pontosan 2010-től figyelhető meg ez a folyamatos visszaesés, amelynek lehetséges okait gyűjtöttük össze, megemlékezve arról is, hogy ez ellen a probléma ellen hogyan küzdött pártunk és kormányunk az oktatási államtitkárság.
A nyelvvizsga hiányából fakadóan kevesebben kapják meg diplomájukat is. A rendszerben ragadtak örömére a kormány a diplomamentő programmal igyekszik ezen valamelyest szépíteni.
Romló adatok
Az egyértelmű, hogy a pluszpontok, illetve a kétszintű érettségi rendszer 2005-ös bevezetését követően egyre többen próbálkoztak és tettek le sikeres nyelvvizsgát. A megszerzett nyelvvizsga-bizonyítványok száma 2007 és 2010 között 103 és 104 ezer körül mozgott. 2010-től azonban egyértelmű csökkenés figyelhető meg: míg angolból ekkor 70.735-en tettek le sikeres nyelvvizsgát, 2013-ban már csak 56.618-an. A többi nyelvnél is ehhez hasonló tendenciák jellemzőek.
Érdekesség, hogy az adatok alapján egyértelműen kijelenthető: Németország a német nyelv elvesztette a háborút küzdelmet az angollal szemben, egyértelművé vált az utóbbi dominanciája. Míg 2007-ben a megszerzett nyelvvizsgák 61 százalékát angolból, 25 százalékát pedig németből szerezték meg, addig ez az arány 2013-ban úgy fest, hogy: 71 százalék a 20 százalékkal szemben, sajnos úgy, hogy nem az angol nyelvvizsgák száma növekedett, hanem éppenséggel mindkét nyelvvé csökkent.
És az okok?
Az egyre jobban romló arányok legfőbb oka az lehet, hogy éppen a fiatalok aránya csökken évről évre legjobban az össznépességen belül, így egyben azoké is, akik leginkább próbálkoznak a nyelvvizsgák megszerzésével. Azonban ezt a lassan drámai mértékű visszaesést nem lehet csak demográfiai okokkal magyarázni: hatással van ezekre az arányokra az emelt szintű érettségik elterjedése (ebben az évben angolból közel tízezren érettségiznek emelt szinten), illetve ezzel párhuzamosan az évről évre csökkenő motiváció is: a jelenlegi érettségi szisztéma ugyanis nem ösztönöz arra, hogy a diákok nyelvvizsga bizonyítványok segítségével szerezzenek pluszpontokat az érettségin.
Ugyanakkor a mostani szabályok szerint legfeljebb 100 többletpont szerezhető. Egy legalább 45 százalékosan teljesített emelt szintű érettségiért 50 többletpont jár, kettővel a jelentkező már ki is meríti a maximális keretet. Mivel a felvételizők tehát így is megszerezhetik a pluszpontjaikat, egyszerűen nincsen további motivációjuk ahhoz, hogy elmenjenek nyelvvizsgázni.
Miért is gáz a csökkenő arány?
Természetesen nincs egyenes összefüggés a nyelvvizsgák száma és a valódi nyelvtudás között, (sőt, bizonyosan megérne egy vitát, hogy szükség van-e egyáltalán nyelvvizsga bizonyítványokra, vagy az is „csak egy papír”, állásinterjún sem azt kérik), ámde az Eurobarométer 2012-es felmérés eredményét a téma szempontjából érdemes feleleveníteni.
A tanulmány szerint Magyarország áll a legrosszabbul a nyelvismeret terén az unión belül: hazánkban a megkérdezettek 65 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszél. Ez a szám pontosan közelíti a népszámláláson megismert adatokat, ahol is 6,36 millióan mondták azt, hogy a magyaron kívül nem beszélnek más nyelven. Hogyha ezekhez az adatokhoz hozzávesszük az évről-évre romló nyelvvizsgaarányokat is, akkor kijelenthető, hogy Magyarországon egyáltalán nem javulnak a dolgok a nyelvtudás terén.
Pánikba esni azonban nem kell, ugyanis egy olyan nyelvoktatási stratégiával, amely a közoktatáson keresztül a felsőoktatáson át egészen a felnőttképzésig vezet, könnyedén megfordíthatóak ezek a negatív trendek. Mondjuk, ma Magyarországon ehhez csak egyetlen dolog hiányzik: egy előrelátó és okos nyelvoktatási stratégia. Az elmúlt évek ötletelései a kormány részéről sajnos nem azt mutatják, hogy lenne ma ilyesmi.
Hoffmann Rózsa szelleme kísért
A második Orbán-kormány minisztere (akinek az elmúlt négyéves teljesítményét nem is olyan régen részletesen elemeztük), elég sok mindent bedobott a nyelvoktatási stratégiával kapcsolatban.
Még 2010 decemberében azzal az ötlettel hozakodott elő a miniszter asszony, hogy akár három kötelező idegen nyelv mellé egy negyediket is fel lehetne venni a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban. Tekintve, hogy ma Magyarországon egyetlen egy idegen nyelv megtanítása, illetve megtanulása is komoly nehézségekbe ütközik (sokan éppen a nyelvvizsga hiánya miatt nem tudnak diplomát szerezni egyetemen, főiskolán) sajnos ez az ötlet egyenesen szembement a realitásokkal.
A 2012-ben az oktatási államtitkárság által kiadott nyelvoktatási stratégiánál merült fel az, hogy az angol helyett a német legyen az első számú idegen nyelv, mivel az nehezebb, és így jobban felkészít további nyelvek megtanulására. Igen ám, de még az elvileg könnyebb angol nyelvet is nehezen sajátítják el a diákok, így ezt a tervezetet sem lehetett komolyan venni. Arról nem is beszélve, hogy ez a nyelvstratégia egyáltalán nem vette figyelembe az angol nyelv totális dominanciáját sem, hogy ma mindenfajta társadalmi érintkezés legfontosabb nyelve nem a német, hanem az angol.
Közben aztán jött a nyelviskolamutyi: 2013 szeptemberétől hatályos felnőttképzési törvény a nyelvoktatás számos területét rendeleti szabályozás alá vonta. A nyelvi képzésekre vonatkozó szabályok azonban egyáltalán nem voltak világosak, ráadásul az érintetteket sem vonták be az előkészületekbe. Így a nyelviskolák és az egyéni nyelvtanárok három hónapig bizonytalanságban voltak a jövőt illetően.
Múlt év januárjában aztán azt a zseniális ötletet találták ki, hogy kötelezővé kéne tenni a latin nyelvet. Önmagában véve nem egy ördögtől való ötlet lenne a latin nyelv oktatása (hatalmas kulturális kincset hordoz magában a latin nyelv és kultúra), azonban a jelenlegi helyzetben mindenképp tanácsosabb az, hogyha a hangsúly inkább az elsőszámú idegen nyelv felé koncentrálódna, hiszen a többségnek azzal is meggyűlik a baja. Végül nem lett kötelező a latin, csak „ajánlott”.
Hogyan tovább?
Mint láthatjuk, a közoktatásnál évről évre változott a nyelvoktatási stratégia. Más szinteken remélhetőleg sikeresebben veszi fel a kesztyűt a magyar kormány: a KSH szerint a nyelvvizsgák számát növelheti a jövőben a Támop-projektje, amelynek keretében elsősorban nyelveket, kisebb részben informatikai alapismereteket lehet tanulni. A 3 milliárd forint állami forrásból megvalósuló, önrész nélküli program azokon a fiatalokon kíván segíteni, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapták meg idáig a diplomájukat.
Ez azonban csak egy szükséges lépés a sok közül. A diákok motivációjának növelése kulcsfontosságú lenne, továbbá el kellene érni azt, hogy a nyelvvizsgaszerzés ne csak pénztárca és külön nyelvtanár kérdése legyen. Ehhez azonban teljesen át kéne szabni az iskolákban a nyelvoktatást, hiszen a jelenlegi szisztéma láthatóan még mindig nem túlzottan működőképes.
