Matolcsy György már több mint egy éve átvette a jegybank vezetését, az azóta eltelt időben pedig jó pár olyan intézkedés csomagot jelentetett be a Magyar Nemzeti Bank, amely szokatlan volt a hazai gyakorlatban. Mindeközben a kedvező nemzetközi környezetnek köszönhetően a jegybanki alapkamat történelmi mélypontra süllyedt, és a kommunikáció alapján úgy tűnik, hogy a döntéshozók továbbra is kitartanak az óvatos csökkentés mellett.
A rezsicsökkentés is megtette a hatását: elsősorban a hatósásági árak csökkenése miatt az infláció is történelmi mélypontra süllyedt, az elmúlt hónapokban pedig rendszeresen negatív tartományban volt az árszínvonal változás. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar gazdaság deflációba került volna, hiszen a maginfláció, amely nem tartalmazza például az üzemanyag, vagy a hatósági árakat mindvégig 2 százalék felett maradt.
A laza monetáris politika vesztese a forint volt, az elmúlt években tapasztalt 275-290 forint közötti sávból a 300-315 közötti sávba mozdult el a hazai fizetőeszköz az euróval szemben a devizaadósok kárára (a háztartások mellett a vállalati szektor és a magyar állam is jelentős deviza kitettséggel rendelkezik).
Laza monetáris politika, de meddig?
2012 augusztusa óta tart az a laza monetáris politika, amelynek köszönhetően a jegybanki alapkamat történelmi mélypontra süllyedt. A folyamatos vágásoknak köszönhetően a régióban a magyar alapkamatszint már a lengyel alatt található, ami abból a szempontból kicsit megmosolyogtató, hogy a lengyel gazdaság minden szempontból jobban áll a magyarnál: jobb makrogazdasági kondíciók, nagyobb befektetői bizalom, stabil növekedési pálya. Ha csak az inflációs célkövetés szempontját vesszük figyelembe, akkor is nehéz megmagyarázni, miként lehetséges, hogy a lengyel alapkamat alatt van a magyar, hiszen a harmonizált fogyasztói árindex (egységes európai statisztika) tekintetében nincs jelentősebb eltérés a két ország között.
A magyar jegybank továbbra is az inflációs célkövetést alkalmazza, emellett az új vezetés többször is hangsúlyozta, hogy az inflációs szempontok mellett fontos a kormányzati gazdaságpolitika támogatás (ez alatt értsük a növekedés támogatását). Abban az esetben, ha a jegybank kettős mandátumot alkalmaz, még akkor sem beszélhetünk a kormányzati gazdaságpolitika támogatásáról, mert a kettő nem keverhető össze: például az USA-ban is kettős mandátum van (foglalkoztatás és infláció), de ez nem azt jelenti, hogy a jegybank elkötelezettje a kormánynak, és alárendeli döntéseit az általános gazdaságpolitikának.
Mivel nem egyedi eset - főleg a pénzügyi válság óta -, hogy a jegybankok gazdaságélénkítő lépéseket jelentenek be, így az MNB-t sem lehet ebből a szempontból elítélni, viszont szükséges lenne ehhez a megfelelő kommunikáció.
Így azt sem lehet tudni, hogy hol a ciklus vége. Korábban 2,5 százalék volt az elemzői konszenzus, most 2 százalék körül lehet, de a jó kommunikáció hiányában csak találgatnak a piaci szereplők, hogy meddig tart ki a lendület. Mindenesetre lassan tényleg elérjük azt a pontot, ahol az az abszurd helyzet fog előállni, hogy kamatkülönbözet irreálisan alacsonnyá válik Magyarország és a nálunk sokkal jobb gazdasági kondíciókkal rendelkező országok között. Azért pedig ugye nem a befektetők okolhatóak, ha két ugyanolyan hozammal rendelkező termék közül a biztonságosabbat választják....
Új programok
A lendület nem csak a kamatcsökkentést érintette. A jegybank számos programot jelentett be az elmúlt egy évben. Ide sorolható a növekedési hitelprogram, valamint az idén bejelentett komplex csomag, amely tartalmazza a két hetes kötvény kivezetését (helyette két hetes betét lesz), valamint jegybanki swap ügyleteket, amelyek biztosítanák a bankok számára, hogy megérje nekik bevásárolni hosszabb lejárattal rendelkező kötvényekből. (A jegybanki eszköztár változásaival kapcsolatban előző cikkünkben foglalkoztunk.)
Az NHP-programmal felemás sikert tudott elérni eddig a jegybank. Az első körben még nagy volt a kereslet az olcsó hitelre, az új, jóval nagyobb horderejű NHP2 viszont döcög. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a vállalkozások részéről nincs kereslet még az olcsó hitelre sem egy adott mennyiség felett. A folyamat jól tükrözi, hogy a gazdasági szereplők egyfelől továbbra is óvatosak, másfelől a gazdasági kondíciók közel sem olyan jók, mint ahogy azt a kormányzat hangsúlyozza.
Túlzott optimizmus?
A monetáris politikával kapcsolatban az egyik legnagyobb aggodalomra az adhat okot, hogy a vezetésnek nagy valószínűséggel fogalma sincs arról, hogy mit kell majd tenni, ha beüt egy válság. A 2 százalékos kamatláb nem fogja megvédeni az országot egy turbulenciától, is hirtelen kell majd olyan döntéseket hozni, amelyek a gazdaság egészére kihatnak. A jegybanki vezetésnek szerencséje volt az elmúlt egy évben, hiszen még a lokális konfliktusok (orosz-ukrán válság, közel-keleti események) ellenére is kitartott a lendület a tőkepiacokon, a befektetők nagyon optimisták, a részvénypiacok hasítottak, és historikus csúcsokat döntögetnek folyamatosan. De mi lesz akkor, ha mindez véget ér?
A laza monetáris politikának egyszerűen véget kell vetni, hiszen nagy felelőtlenség lenne ilyen alacsonyan tartani a kamatot, veszélyeztetve a pénzügyi stabilitást. (Bár a jegybank elsődleges célja az infláció lehorgonyzása a célszinten, az ország pénzügyi stabilitása is egy fontos szempont a döntések során.)
Az MNB nagy valószínűséggel akkor fog reagálni a folyamatokra, ha a kockázati felárak elkezdenek emelkedni, kérdés, hogy nem lesz-e késő. 2008-ban már láthattuk, hogy rendkívüli ülésre és emelésre volt szükség, pedig akkor 8,5 százalék volt a kamat, nem pedig 2 százalék körüli. Egy ehhez hasonló rendkívüli kamatemelésnek viszont óriási költségei lennének a már említett NHP-program miatt.
Nem lesz örökké ilyen alacsony a kamat
Egy ideig megmaradhat az alacsony kamatkörnyezet, az említett okok miatt viszont pár éven belül ismét szigorúbb monetáris politika jöhet. Nem lehet tudni, hogy mi jön előbb: egy újabb gazdasági válság, vagy egy inflációs sokk, de egy valami biztos: a jegybanknak fel kell adnia az irreálisan alacsony kamatlábat, és arra a szintre kell emelnie, amely tükrözi a magyar gazdaság valós helyzetét. És mindaddig, amíg a kamat ilyen alacsony marad, a forint sem fog elmozdulni a mostani 300 feletti szintről az euróval szemben. Ez pedig már rég nem az az egészséges érték, amely az exportra termelő vállalatokat támogatná, Ez már az a szint, amely költséges az országnak a felelőtlenül laza monetáris politikából fakadóan.
