Az amerikai-magyar kapcsolatok elhidegülése jó ideje érzékelhető. Az USA, ahogy a szövetségesek között illik: kezdetben baráti hangnemben küldte a jelzéseket hazánknak. A figyelmen kívül hagyott baráti hangnem után már más, keményebb eszközökhöz nyúltak: a tusványosi beszéd után az amerikai sajtó a New York Times-tól kezdve egészen Washington Post-ig élesen kritizálta a magyar kormányt, sőt, a volt és a jelenlegi amerikai elnök (Bill Clinton és Barack Obama) is elítélte a Magyarországon zajló fejleményeket.
Az Egyesült Államok szemszögéből nézve érthető, hogy nem nézi jó szemmel azt, ha egyik szövetségese, a NATO egyik tagállama az oroszokkal barátkozik, illiberális demokráciát épít és nyomást gyakorol a hazai civil szférára. A pohár most telhetett be az amerikaiaknál, amikor is a kormányközeli Napi Gazdaság úgy tálalta a beutazási tilalmakról szóló hírt, hogy az USA a magyar adóhatóság vizsgálatait próbálja befolyásolni. André Goodfriend amerikai ügyvivő mindezek után tájékoztatta a magyar sajtót, hogy hat magyar kormányhoz közelálló személy belépését megtiltották az USA-ba, mivel bizonyítékaik vannak arra, hogy korrupciós ügyekben érintettek.
A miniszterelnök zéró toleranciáról beszélt Brüsszelben a korrupcióval szemben, azonban az amerikaiak eljárása éppen arra enged következtetni, hogy külföldön is teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy hazánkban a legfelsőbb kormányzati szinteket is rendszerszinten szennyezte meg a korrupció. Valójában most nálunk pattog a labda, az ügyészségnek kellene hivatalból eljárást indítania.
Forrás:pontosan-ahogy.tumblr
Hogyan romlott meg a viszony?
Az amerikai-magyar kapcsolatok elhidegülésének legfőbb oka az, hogy az USA nem nézi jó szemmel Magyarország látványos közeledését Oroszország felé. Elégedetlenségnek adhat okot amerikai részről a magyar kormány ténykedése az oroszokkal szembeni EU-s szankciók felpuhításáért, illetve az egész Paks II. és a Déli Áramlat ügye is. Ezen túl pedig már 2011 óta - akinek van füle, hallotta - fogalmaztak meg puhább kritikát a kormány felé az amerikaiak a fékek és ellensúlyok lebontása, a médiatörvény és az új, "gránitszilárdságú" Alaptörvény és módosításai miatt.
Kezdetben az a felfogás vert gyökeret a amerikai kormányzatban, hogy a stabilitás legalább annyira fontos Magyarországot illetően, mint a demokratikus intézményrendszer és annak sértetlensége. Ez a hozzáállás azonban lassan megváltozott, amikor a gyakorlatban is érezhetővé váltak a demokratikus intézményrendszert lebontó intézkedések, illetve a külpolitika értékelvűségről érdekelvűvé tétele, amelynek folyományaként eltolódtunk a nyugattól: ezt itthon a "keleti nyitás" politikájaként ismerhetünk.
A kezdeti baráti figyelmeztetések után az amerikai fél magasabb fokozatra kapcsolt. A tengerentúli sajtó már keményen kritizálta a magyar kormány politikáját, a New York Times-tól egészen a Washington Post-ig. Az előbbi a cikkében a már azt pedzegette, hogy csökkenteni kellene a hazánknak szánt uniós támogatások egy részét, illetve fel kellene függeszteni Magyarország szavazati jogát is.
Nem csak az amerikai sajtó volt az, amelyik nem bánt kesztyűs kézzel a magyar kormánnyal és annak miniszterelnökével: Bill Clinton volt amerikai elnök ugyanis Orbánt pénzéhes, a hatalomhoz mindvégig ragaszkodó embernek nevezte. Barack Obama, jelenlegi amerikai elnök is bírálta a magyar kormányt azáltal, hogy a civilek tevékenységét megnehezítő országok közé sorolta hazánkat, egészen pontosan Kína és Oroszország közé.
A magyar diplomácia minderre válaszul, a frissen kinevezett külügyminiszter, Szijjártó Péter vezetésével a lehető legostobább módon reagált a helyzetre: Szijjártó szerint az amerikai elnök rosszul van tájékoztatva, illetve olyan dolgokba mártják bele magukat az amerikaiak, amelyekhez semmi közük. Az USA ilyen nyilatkozatokat általában csak Irántól vagy Észak-Koreától szokott kapni, nem pedig egyik európai szövetségesétől.
Ezen kívül a magyarországi civil szféra elleni koncepciós perek, kemény fellépések sem tetszhettek az amerikai félnek. A jelenlegi pocsék diplomáciai kapcsolatok egyik ékes bizonyítéka, hogy még mindig nem lett kinevezve amerikai-magyar nagykövet, éppen emiatt jelenleg egy ügyvivő feladata az amerikai külképviselet magyarországi működtetése.
Az is egyértelmű jelzés, hogy míg Szijjártó Pétert csak az amerikai külügyminiszter helyettese fogadta az egyesült államokbeli látogatásán, mindaddig a magyarországi támadások tűzkeresztjébe kerülő Ökotárs Alapítvány vezetője, Móra Veronika egy nemzetközi szakértői csapat tagjaként még az amerikai elnökkel, Barack Obamával is találkozhatott.
Forrás: zeroz3ro.tumblr.com
A közelmúlt: valaki hazudik
Az amerikaiak mostanra olyan lépésekre szánták el magukat, amelyek a rendszerváltás előtti idők korszakából lehetnek csak ismerősek: korrupció vádjának megalapozott gyanúja miatt kitiltottak 6 kormányközeli személyt az Egyesült Államokból.
Még kínosabbá teszi ezt az ügyet, ha hozzávesszük, hogy pontosan kik ellen is alkalmazták korábban a beutazási engedély megvonását, más néven a 7750-es proklamációt. Idáig leginkább afrikai diktátorok és klientúrájuk, valamint dél-amerikai drog és emberkereskedők és a velük kapcsolatban álló állami tisztviselők ellen vetették be.
Az amerikaiak eddig nem akarták nyilvánosságra hozni a kitiltásokról szóló intézkedéseket, csendben kívánták kifejezni az elégedetlenségüket a magyar diplomáciának. Washington kínosan ügyelt arra, hogy ebből az egész ügyből nehogy botrány kerekedjen még az önkormányzati választás előtt, nehogy a befolyásolás vádja érje őket. A cél az lehetett, hogy jelezzék: ha kell, akkor már a szavakon túl, tettekkel is készek fellépni. A kormány közeli Napi Gazdaság azonban nyilvánosság elé vitte az ügyet, úgy tálalva a történteket, mintha az amerikaiak kívánnának nyomást gyakorolni a magyar nyomozószervekre.
Már a botrány legelején lehetett tudni, hogy valamelyik fél nem mond igazat: az amerikai ügyvivő jelezte, hogy szilárd bizonyítékok alapján történt a kitiltás, illetve azt is, hogy a magyar félnek minden eszköze megvan ahhoz, hogy feltárja ezt az egész ügyet. Szijjártó Péter ezzel szemben azt állította, hogy a magyar kormány nem tud hitelt érdemlő információkról, továbbá, hogy pontosan kiket és miért is érintett a kitiltás.
A valóság ezzel szemben az: hogy az amerikaiak már jóval korábban felajánlották mindenféle segítségüket a magyar félnek az áfacsalás elleni harcban, a NAV azonban nem volt partner az ügyben.
Lehet, hogy a maszatolás helyett az is elég lett volna, hogyha Lázár rákérdez a felettesénél, azaz Orbán Viktornál az egész kitiltási ügyet illetően: a miniszterelnök brüsszeli nyilatkozatából ugyanis arra lehet következtetni, hogy pontosan tudja a magyar fél, melyik az a hat név, amely a listán szerepel. Orbán aztán csaknem elismerte, hogy akár tudhatják is, kikről van szó.
"Itt egy elvi kérdésről van szó, és nem arról, hogy a magyar titkosszolgálatok ne tudnák kideríteni, kiket tiltottak ki egy másik országból" - mondta Orbán Viktor Brüsszelben az uniós csúcs után tartott sajtótájékoztatón.
Látható tehát a fideszes bábeli zűrzavar, ahol Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője azt gondolja, vicc az egész botrány, a teljes fideszes vezérkar állítja, hogy nem tudják, hány embert és pontosan kiket tilthattak ki, Szijjártó Péter pedig még a tengerentúlon is játszotta a papagájkommandót, amikor arról beszélt, hogy fogalma sincs, miért(!!?) és kiket tiltottak ki az Egyesült Államokból. A gordiuszi csomót végül Orbán oldja ki, aki elsőként mondja ki, hogy szó sincs arról, hogy ne lenne, lehetne információjuk a kitiltott személyek kilétéről. Ennek ellenére a kormány még mindig az amerikaiaktól várja az érintettek megnevezését, időhúzásként.
Mi lehetne a megoldás az áfacsalási ügyben?
Az ügy közvetlen előzménye a Magyarországon befektető amerikai cégeket állítólagosan sújtó, a NAV-ot is érintő vesztegetési és csalási kísérletek voltak. A gabonakereskedelemmel foglalkozó cégektől állítólag kenőpénzt akart kicsikarni egy milliárdos nagyságrendű számlagyárként is működő magyar vállalat. A magyar céggel szemben megindult a vizsgálat a NAV-nál, de Horváth András szerint azt felsőbb utasításra leállították. (Erről egyébként a Varga Mihály által hirtelen nyilvánosságra hozott ügy kapcsán még januári kihallgatásán beszélt az ex-NAV-os).
Érdekes adaléka a történetnek, hogy a NAV elnöke, Vida Ildikó a botrány közepette sietősen távozott az országból, a kitiltottak között nagy valószínűséggel szintén szereplő NAV elnökhelyettessel, Csillag Dezsőnével együtt mentek nyaralni. Az RTL Klub hajnalban a bécsi reptéren talált rá a szökevényekre üdülő NAV-vezérekre.
Forrás: RTL Klub
Jelenleg a kitiltási botrány kapcsán felmerült korrupciós vádak ügyében bármennyire is tagadja a kormány, a magyar félen pattog a labda: a büntetőeljárási törvény szerint ugyanis a nyomozást már a bűncselekmény gyanúja esetén el kell indítani, az eljárás alatt pedig kiderülnek a konkrét bizonyítékok is, ha vannak. Ezért az ügyészségnek kellene hivatalból eljárást indítania. Ha a gyanú megalapozott, akkor a nyomozás hozza felszínre a bizonyítékokat, és nem fordítva. Érdekességképpen megjegyezhető, hogy az Ökotárs Alapítvány ügyében a gyanú elég volt, ott semmiféle konkrét bizonyíték nem kellett az eljárások megindításához.
Ha a kormány és az ügyészség továbbra is csupán a felelősség eltussolásával lesz elfoglalva és a nyomozást nem indítják meg, akkor az érintett amerikai vállalatok még mindig képesek arra, hogy feljentésükkel megindítható legyen a nyomozás.
