Nincs napirenden a nyugdíjrendszer átalakítása, így az egyéni nyugdíjszámla bevezetése sem - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Orbán Gábor, adó- és pénzügyekért felelős államtitkár. Így ezzel biztossá vált, hogy az egyéni számlák létrehozása az állami nyugdíjrendszerben is csak egy ócska blöff volt. De nemcsak nem lesznek egyéni számlák, hanem a megmaradt magánnyugdíjpénztárak halálos ítéletét is kimondták, amelyet valójában ők idéztek elő.
A nemzetgazdasági miniszter által benyújtott törvényjavaslat alaposan átírja a magánnyugdíj-pénztári rendszer szabályozását: ha a taglétszámhoz képest a befizetők aránya nem éri el a 70 százalékot a fél éves vizsgálati periódusban, akkor meg kell szüntetni azt a pénztárat. Ez a képmutató terv része, ugyanis a kormány nem adott jogot a pénztáraknak arra, hogy tagdíjat szedjenek, csak adományokat fogadhatnak el. így a tagok nincsenek motiválva a fizetésre. Sőt, az Orbán-kormány vette el ezen jogukat négy éve! A tagdíjfizetési arány a fenti okból a 70 százalék töredéke, így, ha az elkövetkező 6 hónapban a tagok nem kezdenek el tömegesen befizetni, akkor a szektor lehúzhatja a rolót, a kormány meg behúzza az emberek 200 milliárdos megtakarítását.
Már korábban is írtunk arról, hogy hülyére vett ország vagyunk, de az egyéni számla elsumákolása teszi fel az i-re azt a bizonyos pontot. A kormányzati retorika szerint megmentették a nyugdíj-megtakarításokat, valójában a nyugdíjvagyon közel 10 százalékát tőzsdézte el az állam – leginkább az árfolyamveszteségnek köszönhetően – csak 2011-ben. Mára pedig nem maradt semmi a 3000 milliárd forintos, egykor privát megtakarításainkból, azt az államadósság elleni harc jegyében felélte a kormány. Eközben a vád hamisnak bizonyult, 2012-ben és 2013-ban is jó hozamot értek el a magánnyugdíjpénztárak.
A kezdetektől fogva figyelemmel követtük, ahogy a kormány a védelemre hivatkozva ráteszi a kezét az emberek megtakarításaira: „Elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra az, aki úgy dönt, hogy magánnyugdíj-pénztári tag marad" - ezzel a mondattal zsarolt meg a manyup-tagokat még 2010 novemberében Matolcsy György. A közönséges zsarolás visszautasíthatatlan ajánlat hatására a nyugdíjrendszer második pilléréből, az ún. kötelező magánnyugdíjpénztárakból a tagok 96,8 százaléka visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe.
Mintegy 100 ezer ember mert ellenállni a kormányzati zsarolásnak, végül a kormány (talán a strasbourgi bírósághoz fordulás belengetésétől beijedve, talán az Ab döntésétől tartva) visszavonulót fújt, az utolsó pillanatban az országgyűlés eltörölte a „kiszerződés” jogintézményét. Ekkor még úgy tűnt, hogy jól jártak azok, akik maradtak manyup-tagok. Azonban 2011 decemberében úgy döntött a kormány, hogy a megmaradt manyup-tagok pénzét is behúzza a mindent elnyelő költségvetésbe. Sőt, az országgyűlés költségvetési bizottsága törvénymódosításban kezdeményezte, hogy magánszemély csak az állami nyugdíjalapba fizethessen járulékot. Akik maradtak a manyup-rendszerben, úgy tudták, hogy csak egy évig fizetnek az állami alapba, utána újra a saját számlájukra utalják a járulékot.
A kormány ezt az ígéretét felrúgva, teljesen ellehetetlenítette a magánnyugdíjpénztárakat, és velük azokat, akik az öngondoskodás e formáját választanák. A 48 milliárd forintnyi megtakarítást a túlköltekező állam pofátlan módon éppen a költségvetési lyukak betömésére használta fel.
Nem lesz egyéni számla
Az egyéni számla bevezetéséről az állami rendszerben számtalan kormányzati forrást találni. A blöff egyik fontos része volt, hogy a kormányzati szereplők többször is megígérték, hogy a visszalépők megtakarításait jóváírják az állami rendszerben is:
Sőt, az országgyűlés még politikai nyilatkozatot is elfogadott, a visszalépők megnyugtatása érdekében:
Aztán lassan jött a feketeleves. A miniszterelnök által megígért céldátum (2011 végéig) azonban a gazdasági bizottság 2011. február 15-én beadott módosító javaslata miatt elcsúszott. Ebben ugyanis 2012. március 31-i határidőt adott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének arra, hogy az állami rendszerbe visszalépő tagok minden adatát átadja az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak. Ez feltétlenül szükséges lett volna az egyéni számlák létrehozásához.
A határidő azonban lejárt az egyéni számlák létrehozása nélkül, végül Balog Zoltán 2012. május 7-én egy bizottsági meghallgatáson arról beszélt, hogy ebben a ciklusban nem is fognak a végére érni ennek, mert ez hatalmas munka (erről persze nyilván fogalmuk sem volt az azelőtti két évben, amikor beígérték). Végül 2013. január elsején mégis elindultak volna az egyéni számlák, igaz egy apróbb szépség hibával: elindulnak ugyan, de nulláról, az einstandolt pénzek nem lesznek átvezetve az egyéni számlákra.
Ezzel kapcsolatban (az egyébként 24 órával korábban teljesen más álláspontot megfogalmazó nemzetgazdasági minisztert cáfolva) azt mondta április 8-án Rogán Antal, hogy „a második lépés keretében legkésőbb ez év végéig az egyéni folyószámla-vezetési rendszeren belül a korábbi magánnyugdíj-pénztári befizetéseket jóvá fogja írni a kormányzat.”
Egy tavalyi videó a fideszes és KDNP-s képviselők köntörfalazásáról:
Nincs napirenden a nyugdíjrendszer átalakítása, így az egyéni nyugdíjszámla bevezetése sem - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Orbán Gábor, adó- és pénzügyekért felelős államtitkár 2014. november 21-én. Így ezzel biztossá vált, hogy az egyéni számlák létrehozása az állami nyugdíjrendszerben is csak egy ócska blöff volt.
Halálra ítélik a megmaradt magánnyugdíj pénztárakat is. De hogyan?
De nemcsak nem lesznek egyéni számlák, hanem a megmaradt magánnyugdíjpénztárak halálos ítéletét is kimondták. A nemzetgazdasági miniszter által benyújtott törvényjavaslat alaposan átírja a magánnyugdíj-pénztári rendszer szabályozását: ha a taglétszámhoz képest a befizetők aránya nem éri el a 70 százalékot a fél éves vizsgálati periódusban, akkor meg kell szüntetni azt a pénztárat, mivel a tagdíjfizetési arány ennek a töredéke, a szektor lehúzhatja a rolót.
És pont itt van a kutya elásva: a kormány ezidáig azon dolgozott, hogy a megmaradt magánnyugdíjpénztáraknál a befizetők aránya ne érje el a 70 százalékot. Mindezt a pénztárak szabályozásában érte el. A pénztáraknak ugyanis nem adtak jogot arra, hogy kötelező érvénnyel pénzt szedjenek, csak adományokat fogadhattak el a tagoktól. Olyan ez, mintha a rezsi díjáról jönne értesítés, de senki nem kötelezne arra, hogy azt be is fizessük a szolgáltatóknak. Mindenesetre a törvény legalább nem lesz visszaható, tehát mostantól 6 hónapjuk van a nyugdíjpénztár-tagoknak arra, hogy aktivizálódjanak, ha nem akarják, hogy az állam kezébe kerüljön az eddigi megtakarításuk.
Ha valóban az lenne a cél, hogy egy fenntartható, (a hosszú távon nyilvánvalóan fizetésképtelen állami nyugdíjrendszeren kívüli) rendszert fenntartsunk, akkor a kormány egyszerűen jogot adhatna a pénztáraknak arra, hogy a nem fizető tagokat a pénztárak visszaléptessék az állami nyugdíjrendszerbe. De a cél nem ez. A cél az, hogy újabb 200 milliárd forintot beolvasszanak a költségvetésbe, enélkül ugyanis megint olyan költségvetést sikerült összeállítani, amellyel veszélyben a hiánycél.
Varga Mihály szerint megint megvédik az embereket: a kormányzat nem engedheti meg, hogy hatvanezer ember mindenféle ellátás nélkül maradjon. A nemzetgazdasági miniszter indoklása szerint azok, akik tisztességesen fizetik a tagdíjat arra számítanak, hogy a magánnyugdíjpénztártól majd járadékuk lesz, de nem lesz, mert a többi tag nem fizeti a tagdíjat, és így ez egy ál-nyugdíjpénztár, mert a tagdíjakból csak a saját működését finanszírozza.
Különösen visszataszító a kormánytól az a logika, hogy ők megvédik a nyugdíjasokat attól, hogy a gonosz manyupok elvegyék a pénzüket. Hiszen pont ők voltak azok, akik elvették a nyugdíjpénztárak jogát arra, hogy kötelezően beszedjék a tagdíjakat. Éppen azok sajnálkoznak most a szektor halálán, akik kimondták annak halálos ítéletét. Ezzel az intézkedéssel pedig a megmaradt 60 ezer nyugdíjpénztári tag megtakarítását éli fel a kormány.
Ki tőzsdézte el az emberek megtakarításait?
Biztos nem a manyupok. 2011-ben a nyugdíjvagyon közel 10 százalékát tőzsdézte el az állam – leginkább az árfolyamveszteségnek köszönhetően. A talpon maradt nyolc pénztár kivétel nélkül komoly hozamot produkált 2012-ben. 2013-ban a megmaradt nyugdíjpénztárak ismét jól teljesítettek, nem voltak nagy bukások, és minden alap hozama felülmúlta az inflációt – tehát 2013-ban is jobban járt az, aki a magánnyugdíjpénztárakban tartotta a pénzét az állami rendszer helyett. Csaknem mindegyik alap 5 százalék feletti hozamokat ért el, a legalacsonyabb hozam 4,64 százalék volt, ami még mindig jóval magasabb az 1 százalékos, inflációkövető állami nyugdíjrendszernél.
Hanem az állam: 2011 május végén még 2945,3 milliárd forint volt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapban, amiből 2013 végére 0,2 milliárd forint maradt meg. Azonban az államadósságot nem sikerült érdemben lejjebb szorítani, a manyup-pénzek bevonása nélkül pedig még több lenne az államadósság.
A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb jelentése alapján a harmadik negyedév végén a GDP-arányos bruttó államadósság 83 százalék volt. Ez némi mérséklődést jelent az előző negyedévhez képest (85 százalék), azonban az Orbánék által bevezetett adósságszabály alapján az év végén alacsonyabbnak kellene lennie az adósságnak a tavalyinál (79,4 százalék).