Már az önkormányzati választások előtt többen megírták, hogy a KSH takarékossági okokból (hivatalosan „emberi erőforrás-hatékonyság és költségtakarékosság”) csak novemberben hozta nyilvánosságra átfogó szegénységi és kirekesztettségi statisztikáit. A statisztikai hivatal nem először sunnyog a szegénységi mutatószámok körül, hiszen már harmadik éve nem közlik, hogy mennyien élnek a létminimum alatt. Utoljára, amikor 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt. Mára a számuk már több mint négymillió. A kormány válasza erre a közmunkaprogram felpörgetése volt, amellyel még a létminimum elérése is csak ábránd. A munkaerőpiacra sem vezet vissza, így hosszú távon ugyanúgy fenntartja a szegénységi spirált, ráadásul drága is.
November végén azonban nyilvánosságra hozták "A háztartások életszínvonala" című kiadványukat, amelyben már az EU-s terminológiát használják. E szerint Magyarországon a teljes lakosság 31,1 százalékát, azaz 3 millió 44 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység, vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának legalább egy dimenziója. Európai összehasonlításban sem szerepelünk túl jól: hazánkban az ötödik legnagyobb a szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek kitett lakosok aránya.
Közben a kormány tovább csökkenti az amúgy is elenyésző mértékű, segélyezésre szánt forrásokat. Az önkormányzatokat eközben felhatalmazza a kieső támogatás helyi adóból való fedezésére. Így, az amúgy is kiélezett társadalmi helyzetben az önkormányzatok választás elé kerülnek: a helyi adókból fejlesztéseket finanszíroznak, vagy szociális juttatásokat adnak a legrászorultabbaknak.
forrás: nol.hu
A szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 2013-ban
A KSH kiadványa immár az Európai Unió szegénységre és kirekesztődésre vonatkozó összehasonlításaihoz igazodik, amelyben a jövedelmi alapú, relatív megközelítés az elfogadott. Ez alapján Magyarországon a teljes lakosság 31,1 százalékát, azaz 3 millió 44 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának legalább egy dimenziója. Ez a szám 241 ezer fővel alacsonyabb a 2012. évinél. Ugyanakkor a tanulmány kiemeli, hogy az utóbbi négy évben a jövedelmi egyenlőtlenség hazánkban nőtt.
Életkori bontásban a szegénységnek leginkább kiszolgáltatott társadalmi csoport a 18 év alatti gyermekek. Tavaly körükben az országos átlagnál 10 százalékponttal magasabb volt a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának aránya. A szegénység kialakulására jelentős hatással van a a háztartás létszáma és összetétele. A gyermeket nevelő családok 36,3, a gyermekteleneknek pedig 25,7 százaléka volt kitéve a szegénység és kirekesztődés kockázatának 2013-ban. Látható, hogy a gyermekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázat. A legveszélyeztetettebbek az egyszülős háztartások: körükben 61,5 százalékukat érinti a szegénység, vagy társadalmi kirekesztődés kockázata.
Polarizálódó társadalom
A kiadványból azt is megtudhatjuk, hogy az elmúlt években hogyan alakultak a különböző jövedelmi csoportok arányai a népességben. Eszerint a legalsó és legfelső réteg aránya is nőtt, míg csökkentek a középső rétegek.
Szegénység és kirekesztettség európai nézőpontból
A szegénység európai alakulását az Eurostat adatbázisából követhetjük figyelemmel. Látható, hogy hazánkban az ötödik legnagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztettségnek kitett lakosság aránya. Az első két helyen Bulgária és Románia található, a harmadikon a görögök és a negyediken a lettek, ezután következik Magyarország. Az uniós átlag 24,5 százalék.
Csökkenő szociális juttatások, a segély eltörlése
Számtalanszor használtuk ezt az ábrát, de ez szemlélteti igazán hazánk szociálpolitikájának alakulását. Csak Magyarországon (a súlyos gazdasági válságban lévő Görögország mellett) csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes-korú lakosság szociális transzferjei (ide tartozik például a munkanélküli segély, betegszabadság és minimálbéresek támogatása). A társadalompolitika iránya nem is változik: a segélyek rovására megpróbálnak mindenkit beszuszakolni a közmunkaprogramba, ahol bár több fizetést kapnak, onnan nagyon ritkán van visszaút az elsődleges munkaerőpiacra.
A miniszterelnök tartja magát korábbi ígéretéhez: a magyar jóléti rendszerből tényleg megkezdődött a segélyek eltüntetése. Ez számos vihart kavart, hiszen a világon nincs olyan ország - főleg olyan modern és fejlett ipari ország - amelyben ne lenne rászorultsági alapú ellátás, azaz - segély. Megszűnik a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási, az óvodáztatási támogatás és a méltányossági közgyógyellátás is.
A verbális módosításokon túl azonban a rendszer egésze is jelentősen átalakul. A jövedelempótló juttatásokat, az aktív korúak ellátásait "segély" helyett immáron "támogatásnak" nevezett (a foglalkoztatást helyettesítő támogatás és a rendszeres szociális segély helyébe lépő egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatást) immáron a járási hivatalok, s nem a települési jegyzők fogják nyújtani. A fő változást azonban az jelenti, hogy a többi települési szinten (a jegyző államigazgatási vagy a testület önkormányzati hatáskörében) nyújtott ellátást összevonják, s egy egységes segélybe, a települési támogatásba vonják össze.
Így a kormány tulajdonképp csökkenti az amúgy is elenyésző mértékű, segélyezésre szánt forrásokat. Az önkormányzatokat eközben felhatalmazza a kieső támogatás helyi adóból való fedezésére. Így, az amúgy is kiélezett társadalmi helyzetben az önkormányzatok választás elé kerülnek: a helyi adókból fejlesztéseket finanszíroznak, vagy szociális juttatásokat adnak a legrászorultabbaknak, vagy helyi adót emelve megpróbálják mindkét célt érvényesíteni.
Bármelyik forgatókönyv valósul is meg, ezzel a megoldással tovább nő az ország és a társadalom kettészakadása. A gazdagabb településeken fennmaradhat a megfelelő minőségű ellátórendszer, míg pont a kisebb, szegényebb településeken, ahol kevesebb az adóbevétel is, ott a legsúlyosabb a helyzet. Így a gazdagabb település gazdagabb, a szegényebb pedig még szegényebb lesz. A kormány pedig mossa kezeit, hisz tulajdonképpen ők csak kicsit megvágták, nem csökkentenék drasztikus mértékben a segélyeket. Megteszik ezt majd az ebbe belekényszerített önkormányzatok, amelyekre rátolták a legrászorultabbakról való gondoskodás felelősségét.
