Utolsó részéhez érkezett visszatekintő összeállításunk. Holnaptól mi is újabb vizekre evezünk, de még egy utolsó pillantást vetünk a mögöttünk hagyott esztendőre. A mostani blogban legolvasottabb elemzéseinkből szemezgetünk.
A képzeletbeli dobogó első fokára a Fidesz és az MSZP támogatottságát, népszerűségét vizsgáló elemzésünk „állhatott fel”, amely még a 2014 választások előtt készült. Ezüstérmet szerzett a legfrissebb PISA-vizsgálattal foglalkozó blogunk, amelyből kiderült, hogy gyakorlatilag zsákutcába került a magyar oktatás. A harmadik helyezést ért el az erőteljesen „jobbra lejtő” 2014-es országgyűlési választás tanulságait bemutató elemzésünk.
3. A kampány és a választási rendszer tanulságai
A 2014-es országgyűlési választás után összegeztük a kampány és az új választási rendszer tanulságait. Egyértelműen kijelenthető, hogy az új szabályozások következtében minden szempontból jobbra lejtett a pálya: bár a választási regisztráció elbukott az Alkotmánybíróságon, a Fidesznek jó pár egyéb terve volt a tarsolyában. Választójogot kaptak a (többségében jobbra szavazó) határon túliak, miközben a magyar lakhellyel rendelkező több százezer külföldi magyar hozzájuk képest csak óriási nehézségek árán szavazhatott. A kisebb parlament miatt növekedett az egyéni mandátumok aránya az országgyűlésben. Az egyéni választókerületeket viszont úgy szabta át a Fidesz, hogy az új határok a kormánypártnak kedvezzenek.
A kampányt kiszervezték baráti „civilszervezeteknek”, amelyek közpénzből folyatták a kormányzati propagandát. A pártok médiamegjelenését korlátozták, a közszolgálati médiát lényegében propagandagyárrá silányították. Az óriásplakátolási szabályokat szigorították (de csak a pártok esetében, a kormány és civil szervezetek bárhol hirdethettek). A kormány is beszállt a kampányba: 1000 milliárdot ígértek a kormányzati vezetők különböző rendezvényeken. A Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság vezetését is lényegében átvette a kétharmad. A protest szavazatok elaprózását pedig a kis pártok felélesztésével oldották meg, az új választójogi törvény pedig 8,8 milliárd forintjába került a költségvetésnek.
Az új Fidesz szabta szabályozás gyökeresen átalakította az eddigi rendszert. A rengeteg átalakítás egyik pontja az eddig Magyarországon példa nélküli győzteskompenzáció intézményének a bevezetése, amely európai összehasonlításban is szembetűnően aránytalan lett. Hogy a változtatás mértékét a lehető legjobban szemléltethessük, modelleztük, hogy a jelenlegi eredmények a korábbi választási rendszer szerint milyen mandátumarányokat jelentettek volna az új országgyűlésben.
A régi rendszer szerint a Fidesz messze lett volna a kétharmad megszerzésétől, bár 59 százalék körüli aránnyal így is masszív abszolút többséget szerzett volna. A baloldali szövetség 19 helyett a mandátumok 23 százalékát birtokolta volna, a Jobbik 11,5 helyett 14-et, az LMP pedig 2,5 helyett 3 százalékos részesedést mondhatott volna magáénak. A mostani győzelem és a kétharmad európai összehasonlításban is érdekes. Több országban szerepeltek jobban az ottani győztesek, mégsem voltak sehol sem képesek a képviselői helyek kétharmadát maguknak biztosítani.
A választási rendszer módosításait áttekintve megállapítható, hogy a jelenleg hatalomban lévő pártszövetség kétharmados többségét kihasználva, a szokásos politikai eszközökön túlmenően is mindent megtett azért, hogy 2014-ben a kormányrudat ne kelljen kiengednie a kezéből. Összességében többen szavaztak a Fidesz-KDNP ellen, mint a pártszövetség mellett, a régi kormánypártok mégis kétharmados többséggel alakíthattak kormányt. A választás tehát szabad volt, de a rendszerszintű manipuláció miatt tisztának semmiképp sem volt nevezhető. Az EBESZ, a választások szabadságát és tisztaságát ellenőrző, legnagyobb tekintéllyel rendelkező szervezet is hasonló megállapításokra jutott.
2. Romló képességek – zsákutcában a magyar oktatás
A PISA (Programme for International Student Assessment) egy nemzetközi tanulási eredményességvizsgálat, amelyben a 15 éves diákok szövegértési, matematikai és természettudományos kompetenciáit mérik.
A vizsgálat legfontosabb eredménye az ázsiai országok előretörése. A matematika-lista első hét, az olvasás-eredmény első öt helyén keleti országok találhatóak (még akkor is, ha a listavezető kínai adatok csak Sanghaj környékére vonatkoznak). Nem kétséges, hogy a következő Ázsia évtizede lesz az oktatáskutatásban is, mint ahogy az előző Finnországé volt, bár bizonyára az is sok kutató érdeklődését felkelti majd, hogy miért esett mára vissza a korábbi „bezzeg ország”.
Persze minket elsősorban a magyar eredmények érdekelnek, amelyek a legkevésbé sem megnyugtatóak. A magyar diákok teljesítménye minden területen csökken 2009 óta, szövegértésből hat, természettudományból kilenc, matematikából pedig 13 ponttal. Ez azt is jelenti, hogy az eredmény mindhárom területen elmarad az OECD-országok átlagától, matematikából a hátrány már szignifikáns.
Ha a legfrissebb PISA-felmérés mellett elővesszük a 2000-es első és a 2009-es felmérés adatait, akkor azt tapasztaljuk, hogy tendenciaváltozásról van szó. A szövegértés területén 2009-ig 14 ponttal javult a magyar diákok teljesítménye, most viszont érdemben visszaesett. A természettudományoknál kisebb kilengéssel, de hasonlót tapasztalunk. Matematikából korábban nagyjából állandó volt az pontszám, most viszont szignifikáns a romlás.
A magyar eredményeket érdemes összevetni a térség eminensének számító Lengyelország adataival. Magyarország és Lengyelország egyaránt a 20-25 hely környékén volt az OECD-országok között 2000-ben (és magyar teljesítmények egy kicsit jobbak voltak). Mostanra viszont a lengyel diákok minden területen a legjobb 10 között vannak, eközben magyar társaik szövegértésből és természettudományból visszacsúsztak a korábbi helyre, matematikából pedig már csak a 28-ik teljesítményt nyújtják a 34 ország közül.
A Fidesz által meghirdetett oktatáspolitika, a lexikális tudást, a testnevelést és az erkölcsi nevelést középpontjába állító központosítás kevéssé kompatibilis az önálló gondolkodást és feladatmegoldást követelő PISA-val. Az eredményeket nehéz másként értelmezni, minthogy szakmai értelemben zsákutcába került a magyar oktatás fejlesztése
1. Fidesz vs. MSZP: az utolsó két kormányzati ciklus összehasonlítása
2014 februárjában megvizsgáltuk a mindenkori nagyobbik kormánypárt és az ellenzék támogatottságát, a kormányfőik népszerűségét, a kormányok tevékenységével kapcsolatos elégedettséget, valamint a közhangulatot is. Ezen kívül összehasonlítottuk, hogy a Fidesz és az MSZP támogatottsága milyen mértékben is változott az utolsó két kormányzati ciklusukban.
Az MSZP 2006-os választások utáni támogatottsága három lépcsőben fogyott el. Az első zuhanás a választások után bejelentett intézkedések, megszorítások következménye volt. Így az akkori kormánypárt igen hamar a 20-25 százalékos tartományban találta magát. Az újabb lépcsőfok a vizitdíj bevezetésének időszakára, 2007 márciusára esik. Ezt a 15-20 százalékos értéket sokáig – 2009 tavaszáig – egészen a kormányválság időszakáig tartani tudták (harmadik zuhanás).
A Fidesz esetében ilyen egyértelmű korszakhatárokról, jelentős fordulópontokról nem beszélhetünk. A kezdeti csökkenés után 2010 harmadik negyedévében még emelkedett valamelyest a támogatottságuk, ám 2012 tavaszáig – egy-egy megtorpanástól eltekintve – egyenletes a csökkenés, majd a két ciklus azonos időszakában fej-fej mellett alakult a két kormánypárt népszerűsége. Majd 2013 első hónapjaitól kezdve javulást láthatunk:
Ahogy az az alábbi ábrán is látszik, az első „rezsicsökkentés” politikai sikere egyértelmű volt. A 2012 decemberében kommunikálni kezdett lépés még ellenszéllel harcolt a diáktüntetések okozta negatív közhangulat miatt, ám ahogy azok a tavasz elejére kifulladtak, teljes gőzre kapcsolt a kormányzati kommunikáció. Ennek meg is lett az eredménye, a ciklusok 3. éve után élesen kezdett elválni egymástól a két nagyobbik kormánypárt támogatottságának görbéje.
2013 elejétől tehát a Fidesz - főképpen a rezsidémonnal vívott harcának eredményeképpen - erősíteni tudott. 2013 első hónapjaitól kezdve javulás mutatkozik a jelenlegi kormánypárt és a miniszterelnök népszerűségében, valamint a kormányzással való elégedettségben és a közhangulatban is.
A két ciklus közötti legnagyobb különbség, hogy hiába csökkent nagymértékben a Fidesz támogatottsága (már-már a Gyurcsány-kormányt idézve), az ellenzék erőtlensége és megosztottsága miatt kényelmesen őrizte vezető helyét a közvélemény-kutatásokban. Az ellenzéki pártok beragadtak a ciklus eleji támogatottságukon, vagy csak kismértékben tudtak javítani rajta. Gyakorlatilag ez a trend kitartott a 2014-es választási sorozatig, amelynek köszönthetően a Fidesz mindent bezsebelt, amit csak akart.