Megjelent a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) háztartások fogyasztásával foglalkozó kiadványa, amely szerint a tavalyi felpörgetett választási évben átlagosan 2,7 százalékkal többet költöttek a magyar háztartások reálértéken. Az alapvetőnek számító kiadások közül az élelmiszer-fogyasztás részaránya alig csökkent, míg a lakásfenntartásra fordított összegek aránya a 2013-as 1,5 százalékpont után újabb közel 2 százalékponttal lett alacsonyabb: a lakásfenntartásra fordított összeg 900 forinttal, 16 ezer 272 forintra csökkent.
A magyar politika Szent Grálját, a rezsicsökkentést a különböző jövedelemmel rendelkező háztartások természetesen nem egyenlő mértékben használták ki. A legszegényebb 20 százalék majdnem havi egy ezrest spórolt a 2012-hez viszonyítva, a leggazdagabb ötöd két és félszer ennyit takarít meg a rezsicsökkentésnek köszönhetően.
A kormányhoz hű M1 Híradó büszkén számolt be a háztartások anyagi helyzetének minimális javulásáról. Ha azonban részletesen megnézzük a Tárki kutatását, a javulás koránt sem olyan szembetűnő, de legalább a válság utáni társadalom szétszakadása azonban megállni látszik.
forrás: lastdaysm1hirado.tumblr.com
A háztartások lakásfenntartásra és energiára fordított kiadásai a jövedelmi ötödökben
A magyar politika Szent Grálját, a rezsicsökkentést a különböző jövedelemmel rendelkező háztartások természetesen nem egyenlő mértékben használták ki. A KSH ábráján látható, hogy minden jövedelmi ötödben nagyjából 10 százalékkal fizetnek kevesebbet az energiáért. Az már a bevezetéskor is felmerült kritikaként, hogy azok, akik több energiát fogyasztanak (a felsőbb jövedelmi ötöd) jobban járnak, mint a szegényebbek, akik kisebb lakásokban, házakban élnek.
Tehát a kormányzati politika nem oldotta meg az energiaszegénységet, hiszen a rezsicsökkentésből pont a legkevesebbet fogyasztók tudják kivenni a részüket, ráadásul sok esetben ezen háztartások olyan energiahordozóval fűtenek, amely viszont kimaradt a csökkentésből. A legszegényebb 20 százalék majdnem havi egy ezrest spórolt a 2012-hez viszonyítva, a leggazdagabb ötöd két és félszer ennyit takarít meg a rezsicsökkentésnek köszönhetően.
A kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévő háztartások a csökkenő energiaárak hatására 2014-ben összehasonlító árakon több energiát használtak fel, mint 2013-ban, míg a két felső jövedelmi rétegben csökkent az energiafelhasználás.
Az egy főre jutó fogyasztás változása a jövedelmi ötödökben
Az alsó két ötödben élők kiadásai az országos átlag harmadát-háromnegyedét teszik ki (mintegy 3-4 millió ember). A legmagasabb ötödben a háztartások pedig 1,6–2,5-szer többet költenek, mint az országos átlag. Az alapvető kiadásoknál ennél kisebb a különbség (a legalacsonyabb jövedelműeknél 0,4–0,7-szeres, a legmagasabb jövedelműeknél 1,4–2,2-szeres), mivel e kiadások rugalmatlanok a jövedelemre: minél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik egy háztartás, kiadásainak annál nagyobb hányadát fordítja a létfenntartáshoz szükséges alapszükségletei kielégítésére.
A Központi Statisztikai Hivatal bár kiszámolja a különböző háztartásokhoz tartozó létminimumösszegeket, de harmadik éve nem közlik, mennyien is élnek ez alatt. Utoljára 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt. Pontos adatot immár nem tudunk, de a bűvös 4 milliós határt már 2012-ben átléphette a létminimum alatt élők száma. Ez egymillióval több, mint a kétezres évek elején. Mindenesetre a létminimum összege jócskán lehagyta a nettó minimálbért: 2013-ban egy egyedülálló felnőttnek 87 ezer 510 forintra, egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak 253 ezer 779 forintra, míg egy egyedülálló nyugdíjasnak 78 ezer 759 forint jövedelemre lett volna szüksége a létminimum eléréséhez. A tavalyi érték minimálisan nőtt a 2012-hez képest: akkor 85 ezer 960 forintra lett volna szüksége egy felnőttnek a megélhetéshez a KSH szerint.
Tényleg javult a háztartások anyagi helyzete?
A kormányhoz hű M1 Híradó büszkén számolt be a háztartások anyagi helyzetének minimális javulásáról. Ha azonban részletesen megnézzük a Tárki kutatását, a javulás koránt sem olyan szembetűnő, de legalább a válság utáni társadalom szétszakadása azonban megállni látszik. A Tárki mérése szerint mintegy 16 százalékos reáljövedelem-emelkedés következett be, ami az egyenlőtlenségek kisebb mérséklődésével járt együtt: a legalsó tized részesedése az összes jövedelemből 2,6 százalékról 3 százalékra nőtt. A II. Orbán-kormány első felében az egy főre jutó jövedelmek legfelső és legalsó jövedelmi deciliseinek aránya 7,2-ről 9,0-re emelkedett), a második két évben a fenti mutató 8,1-re mérséklődött.
"Miközben a szegénység kiterjedtsége – a 2007-2012 közötti időszakban megfigyelt növekedéstkövetően – változatlan maradt, annak mélysége 26 százalékról 23 százalékra csökkent az elmúlt két év folyamán. Szintén változás, hogy 2012 és 2014 között jelentősen megemelkedett a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint a női háztartásfővel élők körében. Ezzel szemben csökkent az olyan gyerekes háztartások szegénysége,amelyekben a szülőkön kívül más felnőtt (is) él, továbbá az egy gyermekes felnőtt párok alkotta háztartásokban élők, a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége is" - olvasható a Tárki Háztartás Monitor sorozat legújabb, 2014. őszi adatfelvételét feldolgozó jelentésében.
A kis mértékű javulás mindenképpen ráfér a jövedelmekre, kérdés azonban, hogy a választási év után mennyire tart ki a növekedés. Ha megnézzük az alábbi grafikont, Magyarország több mint egy évtizedet pazarolt el: 2003-ban a háztartások egy főre jutó bruttó jövedelmének tekintetében Szlovákia és Lengyelország még mögöttünk állt. Látható, hogy a visegrádi országokhoz képest hátrább csúsztunk és relatív pozíciónk sem változott Ausztriához képest. A leglátványosabban fejlődő szlovákok 2007-ben előztek le minket, a lengyelek két évvel később. 2003-ban a magyar jövedelemszint 1500 euróval volt magasabb a szlováknál, 2012-ben 1900 euróval alacsonyabb annál. Ez a mutató 2003-ban osztrákénak 51, 2012-ben pedig 52 százaléka volt, így érdemben az osztrák jövedelemszinthez sem közeledtünk.
Megfordulhat a társadalom szétszakadása?
Annak ellenére, hogy statisztikailag is látható, megállt a társadalom szétszakadása, nem várható az alsóbb jövedelműek felzárkózása. Szintén fontos tény, hogy az adózók fele él a létminimum alatt. A szegénység hazai növekedéséről számtalan alkalommal beszámoltunk. Szembetűnő a munkaalapú szegénység kapcsán, hogy már a munkaerő-piaci részvétel sem véd meg a nélkülözéstől.
A foglalkoztatás bővülésében jelentős szerepe volt a közmunka felfuttatásának és annak, hogy a külföldön munkát vállalók egy része (az ingázók) is beleszámítanak az itthoni foglalkoztatottsági statisztikákba. Arról nem is beszélve, hogy a 2010 óta folyamatosan erősödő külföldi migráció is jelentősen csökkenti a feszültségeket a munkaerőpiacon (és javítja a statisztikákat), mivel a pár százezer külföldi munkavállaló foglalkoztatására egyszerűen nincs pénz sem a verseny-, sem pedig az állami szférában.