Vona Gábor azt ígérte a parlamentben, hogy végig fogja vinni a Jobbik néppártosodását, a párt vadhajtásait pedig le fogja nyesni. Az tehát számára is nyilvánvaló, hogy jelenleg a Jobbik inkább egy túlméretes radikális párt, mintsem néppárt. A tapolcai választás végeredménye megerősíthette Vonát abban, hogy a „cukiskodás”, illetve a néppártosodási irány az egyetlen esélye a Jobbiknak, hogy 2018-ban kormányváltó erő lehessen.
Fidesz intézkedéseinek és „urizálásának” hála megnyílt a terep, hogy a csalódott kormánypártiak százezer számra átpártoljanak Vonáékhoz. A Jobbik vezetője ugyanazt próbálja csinálni, mint a korai Orbán Viktor. A jelenlegi miniszterelnök ugyanis a 90-es években a széteső MDF-ből csatornázta át a nemzeti tábort. A Jobbik most ugyanígy az omladozó Fideszen keresztül kíván hatalomra jutni. A Fideszből kiábrándult jobbközép tábor stratégiai stílusváltással történő felszívásának ára viszont közép távon a radikális szavazók lemorzsolódása lehet.
A Jobbik rendkívüli aktivitásának (főleg vidéken) és a fideszes világképhez való ideológiai közelítésének köszönhetően könnyen csábítja át a kormányban csalódottakat, valós problémák feszegetésével, majd az azokra adott radikális, sok esetben elfogadhatatlan válaszokkal. Közben zajlik a Fidesz szétesése, és Vona néppárti fordulata, amelynek első eredménye Tapolca volt. Egyértelmű, hogy amíg a Jobbik sikeres, addig csendben lehet tartani a párt szélsőségeseit. Viszont a Jobbik jelenlegi, országos ismertségű politikusai korántsem azon a visszafogott hangon beszélnek, mint a párt feje, helyi politikusaik pedig még radikálisabbak. Kérdés, hogy meddig lavírozhatja pártját komoly belső konfliktus nélkül Vona a szélsőjobbos radikalizmus és a mérsékelt, jobboldali néppártiság imázsa között.
Erősödő jobbik: a radikalizmus árnyékában
Vona Gábor azt mondta a parlamentben, hogy végig fogja vinni a Jobbik néppártosodását, a párt vadhajtásait pedig le fogja nyesni. Kijelentette azt is: aki arra számított, hogy a Jobbik faji, vallási vagy bármilyen más alapon különbséget fog tenni az emberek között, annak más pártot kell keresnie. Valójában azonban eddig egyetlen jobbikost se zártak ki a pártból kirekesztő nézeteik miatt. A Jobbik a valóságban a „vadhajtásokat” nyugodtan eltűri, és hallgatólagosan bele is egyezik a működésükbe.
A Jobbik vezetője azt is kérte, hogy „fejezzék be a nácizást és a nyilasozást, mert az nem vezet sehová, és nem igaz”. A Vona által vitt kommunikációval, a radikális törzsszavazók megtartása melletti mérsékelt jobboldali tábor felé nyitással egy probléma mindenképpen van: a radikalizmus ezidáig a Jobbik alapvető önmeghatározási eleme volt. A radikalizmus és a rendszerellenesség éveken át formálta értékközösséggé a Jobbik törzsszavazóit. A Jobbik ugyanis a politika tematizálásában, a felvetett és az artikulált társadalmi problémák megoldásában is a radikalizmus híve volt (a cigányságról, bevándorlásról, halálbüntetésről alkotott radikális vélemények, kirekesztő beszéd).
A Fideszből kiábrándult jobbközép tábor stratégiai stílusváltással történő felszívásának ára viszont közép távon a radikális szavazók lemorzsolódása lehet. Főleg egy, a Jobbikot jobbról támadó, szintén radikális párt feltűnése esetén. Ráadásul a Janus-arcú Jobbik hitelességi válságba is kerülhet, amikor elnöke teljesen ellentétesen beszél a kirekesztésről, mint például a párt alelnöke. Ez a mérsékelt és a radikális szavazók körében is bizonytalanságot szülhet a Jobbik valódi karakterét illetően. Ahhoz, hogy a pártban uralkodó kettősséget észrevegyük, nem is kell olyan messzire menni. Vajon előbb vagy utóbb az egész ifjúsági szervezetét fel fogja oszlatni a Jobbik elnöke?
Vonának azonban nem csak az ifjúsági pártszervezetnél kéne gyomlálnia. Saját képviselőtársait is ki kéne tennie a Jobbikból, ha komolyan gondolná szavait. Egyik parlamenti képviselőjük pár éve beleköpött a Duna-parti holokauszt-emlékmű cipőjébe, majd horogkeresztekkel kíván boldog újévet. A másik olyan törvényt nyújtott be, amely börtönbüntetéssel sújtaná a melegeket, ha köztéren csókolóznának. A harmadik szerint az nem baj, ha a személyi titkára áttér muzulmán hitre, mert még mindig jobb, mint ha zsidó lenne. A negyedik listázná a magyar országgyűlésben lévő zsidó származású képviselőket. A Jobbik alelnöke pedig arról vallott, hogy a párt csupán kommunikációjában változott, nézeteiben nem. A végtelenségig lehetne sorolni az eseteket, az újonnan megválasztott tapolcai képviselő például azt mondta, hogy a cigányság a zsidóság biológiai fegyvere a magyarság kipusztítására, a héten pedig a Jobbik Hajdú-Bihar megyei önkormányzati képviselője a cigányok deportálásáról beszélt.
„Nyilván ez nehéz nekem is, hogy most így megfogalmazzam, a Jobbik, mint politikai párt, ha az ember tudomásul veszi, hogy egy politikai párt, amely bekerült a parlamentbe, annak szélesítenie kell és megszólítania, főleg ahhoz, hogy kormányra kerüljünk. Nyilván én azt szeretném, és afelé igyekszünk terelni azt a széles réteget, amelyet meg fogunk szólítani, hogy az magától – idézőjelben mondom – radikalizálódjon, vagy mondanám úgy, hogy nemzeti öntudatra ébredjen. Mire nemzeti öntudatra ébred két- vagy hárommillió ember, az olyan hosszú idő, hogyha azt megvárjuk, addigra már nem lesz Magyarország. Sajnos, így lavírozni kell néha olyan területre, amikor azt mondjuk, hogy a szélesebb rétegek megszólítása érdekében a fogalmazáson, bizonyos dolgok megfogalmazásában vigyázunk arra, hogy ne sértsünk meg adott esetben egy csoportot. Ezt tudomásul kell venni, kell egy munkamegosztás. Azért jó, hogy van egy Betyársereg, azért jó, hogy van a Hatvannégy Vármegye, mert ők megtehetik azt, amit én nem tehetek meg bent a Parlamentben, mert nekem arra kell figyelnem, hogy az egyszerű helyi polgár is, akiben mondjuk semmi nemzeti érzés nincsen, mégis azt mondja, hogy szimpatikus ez a Jobbik, rá fogok szavazni. Nem könnyű dolog. Én magam szívesebben lennék harcos továbbra is, meg aki ezen a területen mozog, úgyhogy jön helyettem más, aki csinálja helyettem így is. Nem magam raktam oda, ahol vagyok, hanem a többiek mondták, hogy kerüljek oda. Ennyi, de ettől függetlenül nem változott semmi különösebben az elképzelésünkben, sőt, egyáltalán nem változik. Csak hát a kommunikáció, arra kell figyelni, hogy hogyan” - mondta Sneider Tamás, a Jobbik alelnöke 2014 őszén.
A Jobbik stratégiája a Fidesz gyengülése miatt kezdett el működni
A Jobbikot, ahogy az Index is írja: a szélsőséges radikalizmus, a Magyar Gárda, a cigányellenesség, a burkolt és kevésbé burkolt antiszemitizmus tette láthatóvá a jobboldalon. A Jobbikot a párthoz hű, majd cserbenhagyott gárdista aktivisták juttatták be a parlamentbe. Ahhoz azonban, hogy áttörjék az „üvegplafont”, hogy ne csak a szélsőséges-radikális szavazatokat gyűjtse be a Jobbik, szükség volt egy stratégiaváltásra. Ez lett az úgynevezett „cukiság” kampány, (amely azonban, ahogy a Jobbik egyik képviselője is mondta: csak egy álca).
Forrás: Facebook
A cukiskodás úgy másfél éve kezdődött el. A terv ugyanis az lehetett, hogy már a 2014-es országgyűlési választáson átütő sikert érjen el a Jobbik. A választás éjszakáján azonban csak csalódott és szomorú arcokat lehetett látni a párt főhadiszállásán. A 2014-es parlamenti választáson úgy tűnt, ezzel a stratégiával a Jobbik semmire nem megy, mert a Fidesztől nem tudja tömegesen elszívni a szavazókat. De még mielőtt a pártvezetés elbizonytalanodott volna, a harmadik Orbán-kormány intézkedései és botrányai megsegítették őket. A Jobbik témáival haknizó, ámde saját szavazóbázisa körében is egyre hiteltelenebb Fidesz elkezdett gyengülni, a Jobbik pedig erősödni, amit az időközi választáson elért sikere is jól jelez.
A tapolcai választás végeredménye megerősíthette a pártelnököt abban, hogy a néppártosodási irány az egyetlen esélye a Jobbiknak, hogy 2018-ban kormányváltó erő lehessen. Gyakorlatilag hála a Fidesz intézkedéseinek és „urizálásának”, megnyílt a terep, hogy a csalódott kormánypártiak százezer számra átpártoljanak Vonáékhoz. A terv az, hogy ameddig sikeres a Jobbik, a párt szélsőségeseit csendben lehet tartani.
Ez azonban nem lesz könnyű. Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda főkapitánya a Vonának írt levelében már a csalódottságát fejezte ki a „cukiság” kampány miatt. A Jobbikhoz közel álló szervezetek pedig továbbra is szüntelenül ápolják a szélsőjobboldali, náci és nyilas eszméket. A legutóbb például Adolf Hitler emléktúrát hirdetett a Jobbik egyik szövetségese. Pár éve egy jobbikos felvonuláson még egy Führer hasonmás is megjelent.
Forrás: Hetek.hu
Vona gyakorlatilag azt csinálja, mint régen Orbán
Vona (akinek az egyik első politikai élményei Orbán polgári-köréhez kapcsolódik) most hasonló stratégiát követ, mint a kilencvenes évek elején-közepén a jelenlegi miniszterelnök. Akkor Orbán a széteső MDF-ből épített ki egy nemzeti tábort. A Jobbik most az omladozó Fideszen keresztül kíván a hatalomra jutni. Ha a kormánypárt nem lesz képes megállni a lejtőn, amibe saját magát lavírozta, Vona álma akkor akár teljesülhet is.
Egy másik aspektusból is látszik, hogy Vona a fiatal Orbán stratégiáját követi. A Fidesz elnöke ellenzékből még játszotta a legnagyobb demokratát, többek között azt mondta, hogy: „Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye”. Hatalomra jutva Orbán azonban kimutatta a foga fehérjét, és sikeresen felbomlasztotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Valójában, ahogy a Jobbik alelnöke is mondja, nincs itt a valóságban semmilyen néppárti-polgári fordulat, az egyedüli cél a tömegek megnyerése általi hatalomra kerülés, a „cukiság” kampány által.
Jön a szép új világ?
A Jobbik néppárti-polgári (ál)fordulatára azért van szükség, mert a pártvezetés úgy látja, hogy a nemzeti oldalt csak egy mérsékeltebb, nyugodtabb, kevésbé radikális, ámde a lejáratott Fidesznél hitelesebb erő tudja kimozdítani kormánypártok vonzáskörzetéből. Ezzel ugyanakkor elveszik a Jobbik talán legnagyobb fegyvere, a nyílt és karakteres, problémafelvetés radikális válaszokkal.
A nyugat számára teljesen vállalhatatlan a Jobbik politikája, ott ugyanis biztosan nem fogják bevenni a „cukiskodást”. A párton belül, amíg felívelő pályán vannak, Vona stratégiáját biztos nem fogják megkérdőjelezni, viszont a tagság összetartása érdekében továbbra is maradni fog a kettős beszéd, a folyamatos „összekacsintás”, a „vicceskedő” zsidózások, az állandó sunnyogás. Viszont a Jobbik jelenlegi, országos ismertségű politikusai korántsem azon a hangon beszélnek, mint a párt feje, helyi politikusaik pedig még radikálisabbak. Kérdés, véghez lehet-e vinni egy néppárti fordulatot a jelenlegi tagsággal, politikusaival. Ha ugyanis Vona komolyan gondolja a változást, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kerül majd pártja olyan kellemetlen helyzetbe egy képviselőjük kijelentései miatt, hogy a politikai irányvonal tartása érdekében ki kelljen tennie pártjából. Ahogy a Republikon is írja, egy ilyen helyzetben mutatkozik majd meg Vona Gábor ereje, valamint az, milyen is a Jobbik igazi arca.
