Orbán Viktor a minap ismét a halálbüntetés emlegetésének csodafegyverével vágott vissza Pécsett, amikor a kaposvári trafikos gyilkosságról kérdezték. A kormányfő szavai szerint: „napirenden kell tartani a halálbüntetés ügyét”. Pedig az elmúlt években az országgyűlés fideszes képviselői is számtalanszor szavaztak meg nemzetközi egyezményeket, amelyek kimondták a halálbüntetés törvénytelenségét. Európában csak a szélsőséges pártok foglalkoznak ezzel a demagóg kérdéssel, miközben még nem volt példa arra, hogy egy modern demokrácia visszatért volna a halálbüntetéshez.
A miniszterelnök szavainak politikai realitása kereken nulla. Azért, mert Magyarország az Európai Unió tagja, az EU-ban pedig tilos a halálbüntetés. És mert a halálbüntetés alkotmányellenességét már 1990-ben kimondta az Alkotmánybíróság, ráadásul számos olyan nemzetközi egyezményhez csatlakoztunk, amelyeket megszavazott az országgyűlés, tehát Rogán Antal is hantázik, amikor ezt kétségbe vonja.
Sőt, még Orbánék egypárti Alaptörvénye is az emberélet szentségét hangsúlyozza, amelyből egyenesen levezethető a halálbüntetés tilalma. A kérdés irrelevanciájára még három éve maga Orbán hívta fel a figyelmet, pont ettől még demagógabb jelenlegi kijelentése. Pontosan tudja ugyanis, hogy Magyarországon egyszerűen nem lehet bevezetni a halálbüntetést, ez politikai realitás.
Ezzel az egésszel Orbán csak annyit ér el, hogy megint velünk van tele a sajtó, az angol The Guardian-tól a német Spiegel-ig. Fel kellene fogni, hogy a kormány nem azért vesztett a népszerűségéből, mert nem eléggé tolta a szélsőjobb felé a biciklit, hanem azért, mert pocsékul kormányoz.
Rogán Antal szerint a miniszterelnök által a halálbüntetésről újraélesztett vita „legitim, mert a halálbüntetés eltörléséről nem a magyar társadalom, hanem az Alkotmánybíróság döntött”. Ez azonban nettó hazugság, a parlament igenis eltörölte a halálbüntetést, ráadásul Rogán Antal is megszavazta az erről szóló beterjesztést.
A HVG szúrta ki, hogy a parlament 2004 február 16-án szavazott „az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény tizenharmadik, a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyvének kihirdetéséről”. Az archívum tanúsága szerint Rogán igennel szavazott, míg Orbán nem vett részt a szavazáson.
Via: zeroz3ro tumblr
Először valóban az Alkotmánybíróság törölte el a büntető törvénykönyvből a halálbüntetést már 1990 októberében, mert azt a jogállamivá alakított Alkotmánnyal ellentétesnek ítélte. Tehát még mielőtt bármilyen nemzetközi szerződés kötelezett volna minket erre, mi már elvetettük a halálbüntetés lehetőségét. Ámde ezt nem csak az Alkotmánybíróság gondolta így, a Magyar Köztársaság szabadon választott országgyűlése 1995-ben elfogadta (1995. évi II. törvény) „A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló Második Fakultatív Jegyzőkönyve”-ét, amelyben a magyar állam kötelezte magát arra, hogy a joghatósága alatt nem fog halálbüntetést végrehajtani. 2005-ben pedig az összes parlamenti párt egyetértésével törvénybe iktatta (2005. évi CXXIV. törvény) az Európai Emberi Jogi Chartát, amely szintén tiltja a halálbüntetést.
Végül, de nem utolsó sorban 2007-ben, szintén az országgyűlés fogadta el az Európai Unió Alapjogi Chartáját (2007. évi CLXVIII. törvény), amelynek 2. cikke egyértelműen tiltja a halálbüntetést. Erre a törvénytervezetre Rogán Antal és Kövér László 324 képviselőtársukkal egyetemben igennel szavazott.
Orbán és a halálbüntetés
A miniszterelnök halálbüntetés-pártossága nem új keletű dolog. Orbánnak 2002-ben, a nyolc halálos áldozattal járó móri bankrablás után az volt a véleménye, hogy a tragikus cselekmények után Magyarországnak komolyan meg kell fontolnia a halálbüntetés bevezetését. Csak emlékeztetőül: a móri bankrablás miatt Kaiser Ede évekig ült ártatlanul. Magyarul Orbán egy olyan ügy miatt hisz a halálbüntetés jogosságában, ha lett volna halálbüntetés, kivégezhettek volna egy ártatlan embert.
A téma az évek folyamán homályba merült, azonban a Jobbik feltörésére úgy látszik nincs jobb recept a Habony-művekben, mint egy populista, demagóg, ámde a szélsőjobb narratívájába illeszkedő kérdés felelevenítése. Az utóbbi években ugyanis főleg a szélsőjobbról érkeztek a halálbüntetés bevezetése mellett kardoskodó hangok, egészen konkrétan Szita Bence 2012-es meggyilkolása után a Jobbik kérdezte meg, hogy a miniszterelnök hajlandó-e társadalmi vitára bocsátani a halálbüntetést. Orbán ekkor azt felelte:
„Vitatkozhatunk arról, hogy kell-e, jó-e, helyes-e a halálbüntetés. De inkább azt mondom, hogy a vita nem időszerű. Mert amikor csatlakoztunk az EU-hoz, elfogadtuk azt a szabályt is, ami nem teszi lehetővé a halálbüntetés bevezetését.”
A különbség 2012 és 2015 között „csak” annyi, hogy a Jobbik ma már sokkal erősebb. Mondhatni egy „tapolcányival”.
Lesz ebből baj kormányoldalon...
Egyelőre úgy tűnik, hogy Orbán mögött ebben a témában az egész kormányoldal nem fog egységesen felsorakozni. Rétvári Bence, a KDNP alelnöke megerősítette a valasz.hu-nak, hogy a pártja a keresztény elvek alapján következetesen védi az emberi életet, ezért elutasítja a halálbüntetés bevezetését. Rétvári szavai szerint: „Hívő keresztény politikus nem támogathatja a halálbüntetést”. Pintér Sándor újságírói kérdésre Belgrádban azt válaszolta a halálbüntetés visszaállítása visszaszorítaná-e a bűnözést Magyarországon kérdésre, hogy „a bűnözést egy intézkedés nem tudja visszaszorítani”.
Kósa Lajos szerint bár egy rakás tévhit van a halálbüntetésről, sokan ezek miatt támogatják vagy ellenzik, az csak segít, ha tájékoztatást kapnak az emberek, viszont a Mokka műsorában azt is elmondta, hogy személy szerint nem támogatja a halálbüntetés bevezetését. Trócsányi László igazságügyi miniszter pedig már a tavalyi tárcavezetői meghallgatásán világossá tette: a halálbüntetés nem állítható vissza.
Csak figyelemelterelés?
Orbán annak ellenére áll bele a halálbüntetés övezte vitába, hogy valójában semmi értelme az egésznek. Az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelyet minden tagállam, köztük Magyarország is jóváhagyott, rögtön a második cikkében kijelenti: senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni. A halálbüntetésről lehet vitatkozni, filozofálgatni, de bevezetni nem lehet. Ez azon kevés ügyek egyike, amelyben a tagállami törvényhozásnak nincsen mozgástere.
Ez az egész arra megy ki, hogy a Fidesz a csökkenő népszerűségvesztésének következtében valamilyen módon kifogja a szelet a Jobbik vitorlájából. Ez azonban mostanra eszméletlen hiteltelen, hiszen miért is akarnának a Fideszből kiábrándult, jobboldali, mostanra jobbikos szavazók az eredeti helyett a felvizezett, Jobbik light-ot? Orbán és tanácsadóinak számítása csupán arra lesz elég, hogy egy-két hétre tematizálják a közbeszédet, másra nem. Egyértelmű ugyanis, hogy a kormány nem azért vesztett a népszerűségéből, mert nem eléggé visszhangozza a Jobbik radikális témáit, hanem azért, mert pocsékul kormányoz. A halálbüntetés témájának az erőltetése csak arra jó, hogy az állampolgárok addig se foglalkozzanak a NAV-kitiltottakkal, a belvárosi ingatlanmutyival, a szabálytalan EU-s pályázatokkal, a 30 évre titkosított paksi bővítéssel, avagy Habony Árpád, Mészáros Lőrincz és Andy Vajna zűrös ügyeivel.