A paksi atomerőmű tender nélküli bővítésének híre alig több mint egy éve sokkolta a téma szakértőit és a szélesebb közvéleményt. A teljes GDP 10 százalékát meghaladó, hozzávetőleg 3750 milliárd adóforintból épülő paksi bővítésről, minden idők legdrágább magyar projektjének bővítését övező kormányzati hazugságcunamiról már akkor írtunk. Azóta újabb és újabb sokkokat sikerült produkálnia a kormánynak: nem adták ki a megvalósíthatósági tanulmányt arra hivatkozva, hogy nincs ilyen. Majd pár napja úgy tűnik, hogy igenis van hatástanulmány, amely bár évekkel korábbi adatokat használ (a zöld energia felfutása előttről) még így is katasztrofális következményeket jósol arra az esetre, ha lenne bővítés.
A belső használatra szánt tanulmány ráadásul nem is modellezte naprakész adatokkal az erőmű rendszerbe illesztését. Paks II. ugyanis várhatóan a meglévő erőmű kapacitását fogja kiszorítani a piacról. Mindezt ráadásul úgy teszi majd, hogy a működésének első 20 évében átlagosan 100 milliárd forint közpénzt kellene a projektbe pumpálni ahhoz, hogy egyáltalán működhessen az erőmű.
Nem véletlen, hogy Orbánék biztos ami biztos, 30 évre titkosították az atommutyi atomerőmű-bővítés pontos költségeit, részleteit tartalmazó dokumentumokat, így az esetleges visszaélésekre 30 évig nem derülhet fény.
Forrás: Átlátszó
Pár napja robbant a hír, hogy mégiscsak készült hatástanulmány a paksi bővítésről, de nem véletlenül titkolta azt a kormány. Ezek a dokumentumok ugyanis egyrészt eszméletlenül alacsony színvonalúak, másrészt évekkel ezelőtti, 2007-es adatokkal számolnak, ezért a számoknak semmi közük a jelenlegi helyzethez. Ezt pedig nem az ellenzék egyik jogász végzettségű politikusa állítja, hanem egy belső, MVM által készített feljegyzés, ami az "aktualizált megvalósíthatósági tanulmányt" véleményezi. Magyarán nem csak a Fideszen kívüli szakértők, de a kormány közelében lévő szakértők is pontosan tudják, hogy a jelenlegi tervekkel egy katasztrofális hatású, pénzügyileg pedig vállalhatatlan kompromisszumot vállaló projektre mondtak igent.
Amit a hitelről tudunk:
Akkor tegyük rendbe a számokat. Ebben óriási segítségünkre lehet az Energiaklub 2014-es remek tanulmánya, amelyben modellezték a paksi bővítés hatásait.
Varga Mihály szerint, ha Magyarország 10 milliárd euró kölcsönhöz jut közvetlenül Oroszországtól az atomerőmű bővítésére, annak kamata 4, 4,5 és 4,9 százalék között alakul. Ez a tervek szerint a költség 80 százaléka (ha nincs költségnövekedés, de az eddigiek alapján biztosan lesz). A törlesztést valójában már jövőre, 2016-ban megkezdjük, a hitel rendelkezésre-állási díja ugyanis évi 8 milliárdjába kerül a magyar adófizetőknek. A hiteltörlesztést ezen felül, legkésőbb 2026-ban kell elkezdeni euróban, ami mai áron számolva évi 230 milliárd forint. Az orosz hitel mellett további 20 százalékos önrésszel kell beszállnia Magyarországnak, amelynek forrásáról semmit nem tudunk. Így a költség a kamat nélkül is minimum 3700 milliárd forint lesz majd.
Rizikónövelő tényezők is közrejátszanak: amennyiben a magyar fél 15 napot késik a törlesztéssel, akkor másfélszeres büntetőkamatot kell fizetnie, 180 napos késés esetén pedig az orosz fél igényt tarthat teljes egészében a fennmaradó részletre. Másrészről az ukrajnai események elmérgesedése, valamint a konfliktus kimenetelének geopolitikai következményei is közrejátszanak Paks II. ügyében.
A világpiaci árak csökkenni fognak, Paks II. árama eladhatatlan lesz
Nemrégiben az Energiaklub újabb tanulmányt készített a témában, amelyben naprakész adatokkal modellezték az erőmű teljes beruházási és működési pénzügyi kimutatását. Főként az erőmű által elérhető értékesítési árat, és ezzel párhuzamosan a kapacitáskihasználás várható mértékét modellezték több forgatókönyv szerint.
A legfrissebb piaci előrejelzések és az Európai Bizottság szerint bár 2020-ig még kissé nő az áram árszintje Európában (átlagosan 2,4 százalékkal), 2020-tól azonban már csökkenés várható, leginkább a megújulók előretörésének köszönhetően. A jelenlegi predikciók pedig többségükben azt vetítik előre, hogy a projekt nem fog megtérülni. a tanulmány alapvetően négy világpiaci alapesettel számol, ezek szerint:
- Ha nem lesz reálár növekedés az árampiacon: "az első tíz évében a tulajdonosnak (magyar adófizetőknek) átlagosan évente 210-250 milliárd forinttal, a következő tíz évben éves átlagban 140-160 milliárd forinttal kell kisegítenie az erőművet, de még a működés harmadik évtizedében is 41-75 milliárd forint az éves átlagos tőkepótlás."
- Ha az Európai Bizottság predikciói helyesek, akkor a "megtérülés továbbra is a kapacitáskihasználtság bármely értéke mellett negatív (-2,7 és -4,5 milliárd euró), és a tulajdonosnak továbbra is jelentős (6-10,5 milliárd euró közötti) többletfinanszírozással kell segítenie a működőképesség fenntartását. A projektet egészen a 2040-es évek közepéig évről évre újabb tulajdonosi tőkeinjekciókkal lehet csak életben tartani. A működés első tíz évében a tulajdonosnak (magyar adófizetőknek) átlagosan évente 140-190 milliárd forinttal, a következő évtizedben évente átlag 50-117 milliárd forinttal kell kisegítenie az erőművet."
- Ha a világpiaci árak tartósan, legalább 50 százalékkal megemelkednek, akkor szükség lenne a kormánytól további források folyósítására, igaz kevesebbre, a működés első tíz évében 68-133 milliárd forintra. A második tíz éves időtartamban pedig maximum 43 milliárdot kellene még az erőműre fordítani.
- Ha a világpiaci árak tartósan, legalább 75 százalékkal emelkednek, akkor a kormány nyilatkozatainak megfelelően biztosított lehet a megtérülés. Bár ebben az esetben is csak akkor, ha az erőmű a teljes élettartamán legalább 85 százalékos kihasználtsággal működik majd.
Látható a fentiekből, hogy a jelenlegi világpiaci várakozások, valamint az utóbbi évek technológiafejlődése is azt vetítik előre, hogy Paks II. tartósan állami támogatásra fog szorulni a működéshez. Ráadásul a piaci áraktól függetlenül is az atomerőművek magas kapacitáskihasználtságát is egyre nehezebb lesz biztosítani az európai energiapiac összekapcsolódásával, valamint a megújuló energiák térnyerésével. A zsinórtermelők (amilyen egy atomerőmű is) piaci lehetőségei ezért egyre korlátozottabbak lesznek az elkövetkező évtizedekben.
Paks II. túl gyors felépítése még akkor sem indokolt, ha egyébként a magyar lakosság az atomerőmű megépítése mellett tenné le a voksát. A Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzése szerint ugyanis 2035-re olyan új technológiák jelennek majd meg a nukleáris technológiában,a melyekkel hozzávetőlegesen 30 százalékkal csökkenthetőek lesznek egy új erőművel kapcsolatos beruházási és üzemeltetési költségek. Az atomerőmű elkapkodása tehát súlyos százmilliárdokba kerül a magyar adófizetőknek. Másrészt, ha az atom mellett döntene a lakosság, akkor is célszerű lenne a lehető legrövidebbre venni azt az időszakot, amíg együttműködnek a régi és az új paksi blokkok, hiszen jóval olcsóbb lenne a piacról beszerezni az áramot.
Forrás: Energiaklub