A Fővárosi Közgyűlés 2015. június 23-i ülésén elfogadta azt a szándéknyilatkozatot, amely alapján Budapest megpályázhatja a 2024-es nyári olimpiai játékok rendezési jogát. A döntést nagy valószínűséggel az országgyűlés is megerősíti, az utolsó ülésnapon szavaz róla a T. Ház.
Azt már most tudni lehet, hogy a XXXIII. nyári játékok megrendezésének jogáért elindul Boston, Párizs, Hamburg és Róma, sőt, még az is lehet, hogy keleti barátaink, az azeriek is beszállnak a versenybe. Párizs két, Róma pedig már egy alkalommal nyerte el a rendezés jogát. Hamburgban ugyan nem volt még olimpia, de Németország már rutinos rendező, az Amerikai Egyesült Államok pedig eddig a legtöbb (8) olimpiának adott már otthont. Ez azért fontos szempont, mert az első pályázók nem nagyon szoktak labdába rúgni a kiválasztásnál, az utóbbi évtizedekben pedig csak a legnagyobb és legerősebb országok, illetve városok kaphattak rendezési jogot.
A budapesti olimpia támogatói gyakran érvelnek azzal a pályázat mellett, hogy a NOB Agenda 2020 programja olcsóbbá teszi a rendezést, megnyitva ezzel az utat a kisebb városok előtt is, amelyeknek eddig esélyük sem lett volna pályázni. A valóságban azonban az Agenda 2020 önmagában nem képes arra, hogy olcsóbbá tegyen egy olimpiai rendezést. A program értékét majd az határozza meg, amit megvalósít belőle a NOB, illetve a pályázó városok.
Kétségkívül szép álom egy budapesti olimpia ígérete (legutóbb 2001 májusában dobta be az ötletet a Fidesz, el is költött rá több milliárd forintot), és láthatóan az ellenzéki pártok sem tudtak mit kezdeni a helyzettel. A Fővárosi Közgyűlésben Csárdi Antal nem és Gy. Németh Erzsébet tartózkodása mellett igent nyomott mindenki. Ami a pártokat illeti: a Jobbik elviekben támogatja az olimpiát, de ők sem tartják reálisnak a költségvetést, így az álláspontjuk bármikor változhat. Az MSZP álláspontját nehéz követni a kérdésben - most éppen ellenzik - az LMP és az Együtt elveti, a Demokratikus Koalíció pedig hosszas hezitálás után döntött az elutasítás mellett.
Mi úgy látjuk, nincs olyan szempont, amely alapján Magyarország készen állna egy olimpia megrendezésére. Arról nem is beszélve, hogy 1984 óta nem volt olyan, hogy megtérült volna az olimpiaszervezés a rendező országnak, a rendező állam költségei pedig átlagosan 179 százalékkal rúgnak magasabbra a játékok végére, mint amennyit a rendező országok eredetileg beterveztek. No persze (a realitások talaján állva) a rendezési jog elnyerésére minimális az esély, de egy vesztes pályázat is 10 milliárdos nagyságrendű tétel, amit a költségvetés áll majd.
Az olimpiát már hatszor próbálták Budapestre hozni. Legutóbb a Rákosi-rezsim próbálkozott az 1960-as olimpiával, de pályázatunk csak egyetlen szavazatot kapott, azt is Mező Ferenctől, a nemzeti olimpiai bizottság elnökétől.
2001-ben aztán Orbán Viktor kiutazott Sydneybe és közölte a NOB akkori elnökével, Juan Antonio Samaranchcsal, hogy megpályázzuk a 2012-es nyári olimpiát. A bejelentést követően az Orbán-kormány 620 milliós büdzsével létrehozta az Olimpiai Pályázat Előkészítő Bizottságot, hogy a végére járjon, alkalmas-e az ország a játékok megrendezésére, és ha igen, megéri-e a befektetés. A megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére nyílt közbeszerzéssel kiválasztotta az - egyébként legmagasabb, bruttó félmilliárdos árajánlatot tevő - PricewaterhouseCoopers Kft.-t. (Ezúttal is őket kérték fel.) Ezen felül a kormány másfél milliárdos plusztámogatást adott az olimpiai műhelyeknek, utánpótlás-nevelés címén.
A Fidesz a rendezést a választási kampány részévé tette: aláírásgyűjtést kezdeményezett, az íveken pedig egymás mellé került a pártlogó és az öt karika. A 2002-ben kormányra kerülő Medgyessy-kormány azonban lesöpörte az ötletet.
Agenda 2020
A Fidesz most ismét előhúzta a kalapból a szépen csengő olimpiai álom ígéretét. A már jól ismert indokok mellett ezúttal egy új érvet is bevetett a propagandagépezet. Jelesül, hogy a NOB Agenda 2020 programja olcsóbbá teszi a rendezést. Csakhogy az Agenda 2020 nem más, mint lényegében egy frissen megválasztott elnök ígéretözönből álló PR-csomagja. Nem konkrét intézkedéseket tartalmaz, hozzájuk rendelt felelősökkel és határidőkkel, hanem általánosan megfogalmazott ajánlásokat. Ebben a formában tehát nem alkalmas arra, hogy olcsóbbá tegye az olimpia rendezését. Az ajánlások nyújtotta szellemi fogódzók alapján a rendező városnak kell (költség)hatékonyan kiviteleznie az olimpiát, amelyhez a NOB nem nyújt a korábbiaknál nagyságrendileg nagyobb pénzbeli támogatást.
Jól hangzik ugyan, hogy egyes sportversenyeket megtarthatnak a rendező városon kívül, de ez eddig is így volt. Szintén nem újdonság, hogy lehet ideiglenes, vagy visszabontható létesítményekkel pályázni, azonban a versenyhelyszíneknek ezentúl is csúcs moderneknek kell lenniük. Az infrastruktúrának szintén kifogástalanul kell működnie.
A 2004-es athéni olimpia romjai
A KPMG márciusi tanulmánya szerint, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér jelenlegi éves befogadóképessége [15 millió utas] a korábbi tapasztalatok szerint megfelelhet az elvárásoknak és az igényeknek, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a 2020-as olimpiára kandidáló mindhárom város repterének éves kapacitása elérte a 40 millió főt. A 2020-as olimpiai játékokkal kapcsolatos pályázati kiírásban 50 km-es körzetben 40 ezer szállodai szobát várnak el. Budapesten jelenleg hozzávetőleg 18 ezer 500 szállodai szoba van, a várostól egyórányi autózással pedig további férőhelyek érhetőek el, de az így kibővült körben is még csak körülbelül 23 ezer 500 szoba található.
A szakemberek az utolsó, gazdaságilag nem veszteséges olimpiának az 1984-est tartják, amelyre Los Angeles egyedüliként pályázott. A görög csődközeli helyzet egyik közvetett előzménye és okozója a 2004-es athéni olimpia, amelynek elhagyatott, szétrohadó létesítményei szomorú emléket állítanak egy felesleges, átgondolatlan és pazarló álomnak. De a 2020-as olimpiát rendező Tokió is abban a szakaszban jár, amikor az elszabadult költségek miatt be kell húznia a kéziféket, egyszerűsítik a fő stadion szerkezetét, és néhány helyszínt is máshova tesznek.
A 2004-es athéni olimpia romjai
A PwC mérhetetlenül derűlátó forgatókönyve persze fűt-fát ígér: munkahelyeket, a GDP és a versenyképesség növekedését, no és persze Magyarország és a főváros ismertségének, jó hírének erősödését. Igen ám, csakhogy a tanulmány (pontosabban annak a nyilvánosság számára is megismerhető része) jócskán alábecsüli a rendezési költségeket, számos szempontot nem vesz figyelembe, és kizárólag a legoptimistább verzióra épít. Évi 3 százalékos gazdasági növekedéssel, stabil inflációval, a költségek tarthatóságával és ideális politikai és társadalmi támogatottsággal számol. Ugyanakkor szemérmesen hallgat arról, hogy egy olimpia kezdeti költségét átlagosan 179 százalékkal lépték túl. Ezzel az átlaggal számolva a végleges költség Magyarország esetében 1385 milliárd forintot jelentene, ami még visszafogott becslés ahhoz képest, ami az utóbbi olimpiákat jellemezte, és amelyeknél a végleges költségek háromszorosan vagy akár négyszeresen is túllépték az eredeti terveket.
Forrás: index.hu
Pofátlanság kimaxolva
Rogán Antal és Harrach Péter 2015. június 29-én egy olyan határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a 2024-es budapesti olimpia nyereségéből fejlesztenék az egészségügyet.
Talán jobb lenne, ha egy teljesen felesleges pályázat milliárdjait inkább erre a célra fordítanánk. Most.
