Pár hete a kormány újra úgy gondolta, hogy az átláthatóságot növelni, a korrupciót pedig csökkenteni képes civil kontroll utolsó eszközét, a közérdekű adatigénylés lehetőségeit szűkíteni szükséges. Ezért a kormány kivételes eljárásban, érdemi vita nélkül nyomta le a parlament torkán az információs szabadságról szóló törvény módosítását. Ezért októbertől módosul a közérdekű adatigénylés rendszere is. Pártunk és kormányunk célja az új törvénnyel egyértelmű: technikai akadályokkal és megnövelt tranzakciós költéséggel küzdeni a korrupció leleplezésének lehetősége ellen. Áder János pedig – fideszes Káderhez méltón – alá is írta az információszabadságot sárba tipró javaslatot.
Nyilván ennek semmi köze ahhoz, hogy az elmúlt időszakban az eszköz által feltárt kínos ügyek újabb és újabb botrányokat okoztak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER-ben). Gondoljunk csak Lázár János titokzatos hotelezgetéseire, vagy a Matolcsy-jegybank és alapítványainak sheftelgetéseire, Mészáros Lőrinc eltitkolt vagyonára, esetleg arra, hogyan sikerült Habony „ilyen nevű ember nincs a kifizetési listán” Árpádnak parlamenti belépőhöz jutnia. Sok más közpénzköltési botrány között ezekre az ügyekre sem derült volna fény, ha nem lenne a közérdekű adatigénylés.
Márpedig a kormány mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse a visszaélésgyanús közpénzköltések feletti kontrollt, amely – lévén a mi közös kasszánkról van szó – egyébként minden állampolgárt megillet. Felemelték az adatigénylések költségét, amelynek mértékét mostantól minden adatszolgáltató önkéntesen önkényesen állapíthat meg, így csak a pénzes adatigénylők lesznek képesek megtudni, kinek és mennyi közpénz ment valójában. Bővítették az adatigénylés elutasítására vonatkozó lehetőségeket, miközben lazítottak az adatszolgáltatókra vonatkozó szabályokon is, így jóval kevesebb eset kerülhet majd a nyilvánosság elé.
Miért fontos a közérdekű adatok megismerhetősége?
Röviden azért, mert a demokrácia minőségének egyik fokmérője az, hogy a közpénzek (legyenek azok adóforintokból, vagy EU-s támogatási keretből származó források) mennyire átláthatóan vannak elköltve. (értsd: nyomon követhető, ki, mire, mennyi közpénzből részesült, milyen feltételekkel). Ez pedig nem a baloldaliak, vagy a jobboldaliak, hanem minden magyar állampolgár érdeke. Az eddigi kormányok – mily meglepő – eddig sem voltak az élharcosai az átláthatóságnak, ami már csak azért sem meglepő, mert egy opportunista politikus számára nincs egyszerűbb módja a pénzszerzésnek, mint a közvagyonból így, vagy úgy magánvagyont képezni.
A jelenlegi kormány azonban a témában még a látszatintézkedések szintjén sem tett semmit, sőt. 2013-ban, a trafikbotrány kirobbanásakor már egyszer hozzányúltak az infó-törvényhez azzal a szándékkal, hogy korlátozzák a közérdekű adatigényléseket. Pár nap alatt átvertek egy törvényt, ami megtiltotta a számlaszintű adatigénylések teljesítését, akár a folyamatban lévő ügy esetén is.
Lex-Századvég, avagy a Fidesz pénzmosodájának védelmében
A Századvég Gazdaságkutató, amelyről nem a Ténytár, hanem annak alapítója állítja, hogy fideszes pénzmosoda, már évekkel ezelőtt az adatigénylések középpontjába került. A 444.hu hírportál visszatekintéséből is jól látszik, hogy a 3 évvel ezelőtti, a Miniszterelnökséggel kötött 3,1 milliárdos szerződéseiket annyira nem akarták kiadni, hogy a kormány inkább perre ment a jogvédőkkel, minthogy kiadja pénzmosodájának „kutatási anyagait”.
„Jöttek a megrendelések a minisztériumoktól, hogy csináljunk ilyen kutatást, meg olyant, én meg kutatási igazgatóként azt mondtam, hogy nem tudjuk megcsinálni, mert ehhez nem értünk. Ne törődj vele, mondták, akkor is meg kell csinálni, valamit kaparjatok össze, aztán majd úgy is ki fogják fizetni. (…) A minisztérium utalja a pénzt, én aláírom, a miniszterelnök tanácsadói fölveszik nálunk a nagy pénzt, miközben nem végeznek érdemi munkát” – mondta Mellár Tamás, a Századvég alapítója.
A kormány többek között arra hivatkozott, hogy ezek döntés-előkészítői anyagok, amelyeknek nyilvánosságra kerülése ütközik a Fidesz, az állam érdekeivel. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) csak idén júniusban nyerte meg a pert, ami alapján a Miniszterelnökségnek ki kellett adnia az ötmilliárd forint elköltésével készült iratokat ), amelyeket egyébként azóta még nem láthattunk, pedig mostanában lejárt a 30 napos határidő). Trócsányi László igazságügyi miniszter pedig válaszul azon nyomban benyújtotta az infó-törvény közérdekű adatigénylést korlátozó módosítását, amit az országgyűlés gyorsított eljárásban el is fogadott. Októbertől tehát a kormány még jobban ellehetetleníti a közérdekű adatokhoz való hozzájutást. Korrupció kontra jogállamiság, sok null.
Íme a legfőbb változtatások:
Megszűnik az anonim adatigénylést: Egészen idáig csak akkor volt szükség a név és a válaszhoz szükséges cím megadására, ha az adatigénylő levélben kereste fel az adatszolgáltatót. Ilyenkor a válaszlevél nyilván a címzett címére érkezett. Az elektronikus igénylés sokkal közkedveltebb, egyrészt a KiMitTud adatigénylő rendszernek köszönhetően, amelynek segítségével pofon egyszerűen igényelhetünk adatot bármely szervtől. Másrészt, az online felületen benyújtott igénylés anonim volt, csupán egy e-mail cím kellett ahhoz, hogy adatot igényelhessünk. Ennek óriási előnye volt, hogy senkinek nem kellett félnie a szennyes kiborítása után az esetleges retorzióktól. Gondoljunk csak az egyszeri közmunkás esetére, aki adatigénylése után jelentkezik újra közmunkára az önkormányzatnál. Na,ugye!
Megszüntették az ismételt adatigénylést: Hiába nem kapott választ az adatigénylő a kérdésére a határidőig, ha másodszor benyújtja a kérdéseit, akkor az adatgazda minden további nélkül elutasíthatja a kérelmét.
Az igénylő fizetheti az igényléssel foglalkozó közalkalmazott munkáját: Egészen idáig csupán a szkennelés és a fénymásolás költségeit róhatta az adatgazda az igénylőre, innentől azonban az adathordozóért is fizetni kell, és ami a legdurvább: ha az adatgazda úgy dönt, hogy aránytalan sok munkával jár az adatigénylés, akkor kifizettetheti az ügyben eljáró közalkalmazottak munkabérét is az igénylővel. A költséget persze az adatgazda határozza meg, ráadásul önkényesen. Arra az igénylőnek semmiféle rálátása nincsen, ellenőrizni sem tudja. Ez már csak azért is vérlázító, mert az állami szervek alapfeladata lenne, hogy átláthatóan működjön, ráadásul egy-egy ellenőrzés során sokkal részletesebb adatokkal is rendelkeznie kell, mint amiket adott esetben egy közérdekű adatigényléssel kikér egy állampolgár.
A külsős anyagok szerzői jogvédelem alá kerülnek: Ha bármely közérdekű adat szerzői jogvédelem alá tartozik, tehát nem minisztériumban, vagy kormányzati háttérintézményben készül, hanem például kiszervezik, és egy kormányközeli pénzmosodában think-thankben születik meg az anyag, akkor a szerző hivatkozhat a szerzői jogra. Ebben az esetben csupán betekintést köteles biztosítani a szerző, amely egy több ezer oldalas tanulmány esetén csaknem ellehetetleníti a tényfeltárást.
Bármi lehet döntés-előkészítő adat, amire a kormány azt mondja: Az adatgazda a módosítás értelmében októbertől anélkül hivatkozhat arra, hogy az adat döntés-előkészítő jellege miatt közérdeket sértene annak kiadása, hogy indokolná, milyen döntés előkészítéséhez volt szükség a kért adatokra. Ezzel tulajdonképpen bármilyen adatigénylést visszadobhatnak arra hivatkozva, hogy az bizony döntés-előkészítéshez használt dokumentum.
Újabb szög a jogállamiság koporsójába
Egyáltalán nem meglepő, hogy a megannyi közérdekű adatigénylésből kirobbant kormányzati balhé szúrta a kormánypártok szemét, és igyekeznek gátat szabni az országunkban amúgy is csak nyomokban létező átláthatóságnak és a civil kontrollnak. Senki sem szereti, ha titkos találkozókon suttogott legnagyobb bűneit a háztetőkről kiabálják. De emiatt a ház alapjait megrongálni, az már barbárság.