A menekültprobléma terebélyesedésével - és az erre épülő kormányzati gyűlöletkampány kiteljesedésével - lassan feledésbe merülhetnek azok az idők, amikor a netadó belebegtetésének és a kitiltási botránynak köszönthetően 2014 végén több százezer szavazót vesztett a kormánypárt. A legfrissebb kutatások szerint a Fidesz magabiztosan vezeti a népszerűségi listát, és nem nagyon kell félnie a központi erőtér felbomlásától.
Hiába néppártosodott a Jobbik, a kormánypárt a menekülthelyzet kezelésével kifogta a szelet Vonáék vitorlájából, olyannyira, hogy hiába van hivatalosan „válsághelyzet”, a Jobbik még szavazókat is vesztett a közvélemény-kutatások szerint.
A baloldali térfélen a helyzet változatlan: az MSZP a legerősebb párt, viszont egyedül csak a bronzérmet szerezhetné meg a két jobboldali párt mögött. Egy képzeletbeli baloldali összefogás is jelenleg csak a második helyezést eredményezné egy esetleges országgyűlési választás alkalmával. Úgy tűnik tehát, hogy a menekültválságot kizárólag a kormánypárt használta ki/tudta kihasználni szimpatizánsainak bevonzására.
A Fidesz a netadó belebegtetése, a kitiltási botrány, majd ezen ügyek mentén bedobott, célt nem érő „gumicsontok” (gondoljunk csak a Kovács Máté-féle drogtesztre) kapcsán 2014 végén és 2015 elején rengeteg szavazatot veszített, momentán többet, mint az őszödi beszéd után az MSZP. Egy parlamenti párt ilyen rövid idő alatt ekkora népszerűségvesztést utoljára Torgyán József áldásos tevékenysége miatt szenvedhetett el. Orbánéknak az elpártolt szavazók igencsak hiányoztak az időközi választások során, több igen kellemetlen pofont is el kellett viselniük, gondoljunk csak a veszprémi vagy tapolcai vereségükre.
Az elveszített szavazók azonban nem pártolták át semelyik más ellenzéki párthoz sem hosszú távon: a menekültválságnak köszönhetően ugyanis nagy részük (valószínűleg a Jobbiktól) visszatért a Fideszhez. A szeptemberi közvélemény-kutatási eredmények egyöntetűen azt mutatták, hogy a kormánypártok növelték az előnyüket riválisaikkal szemben.
Az alábbi ábrákon a pöttyök a meghatározó kutatócégek által mért konkrét eredményeit jelenítik, a vastag színes vonal az adott hónapok átlagából áll elő, míg a vékony fekete a számítógép által számolt trendvonal. Az adatok mindenhol az összes megkérdezett körében értendők.
A Századvég, a Medián és a Nézőpont Intézet közel azonos értéket mért a Fidesz-KDNP-nek; 31, 32 és 34 százalékra teszik a kormánypártiak támogatottságát. Ezzel szemben az Ipsosnál a Fidesz csak 24 százalékot ért el a teljes népességen belül, de a négy eredmény átlaga alapján is nagyjából 30 százalékos lehet a párt valós támogatottsága. Mindezzel párhuzamosan május óta 33-ról 38 százalékra nőtt azok aránya, akik úgy érzik, a kabinet jól végzi a munkáját. Ezzel összhangban azok aránya is emelkedett (31-ről 35 százalékra), akik szerint ma Magyarországon jó irányba mennek a dolgok.
A politikusok népszerűségi rangsorában a legtöbb kormánypárti politikus kedveltsége javult májushoz képest: az első helyen Áder János köztársasági elnök szerepel, akit Orbán Viktor miniszterelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter követ. A lista első felében csak Vona Gábor (Jobbik) és Karácsony Gergely (PM) képviseli az ellenzéki oldalt. Ami érdekesség, hogy az elmúlt időszak legnagyobb visszaesését egy fideszes politikus könyvelhette el: a felmérés kezdete előtt néhány nappal a lemondott Hende Csaba kedveltsége a májusban mért 27-ről 19 százalékra zuhant (róla mi is megemlékeztünk lemondásának aprópóján).
Jobbik
Az összesített eredményeket nézve az látható, hogy a kormányoldal főleg a Jobbiktól halászhatott el támogatókat: az ellenzéki párt népszerűsége a májusban mért rekordmagasságról (16 százalékról) 13 százalékra esett vissza, de még így is második. A néppártosodás, avagy a „cukiskodás” sikerének biztosan keresztbetehetett a kormány menekültpolitikája. Gyakorlatilag a Fidesz radikális és néhol antihumánus intézkedései kifogták a szelet a Jobbik vitorlájából.
MSZP
Az MSZP továbbra is a legerősebb a néhai „összefogás” pártjai közül, ami annyit mindenképpen jelent, hogy a párt támogatása nélkül nehezen képzelhető el, hogy a Fideszt balról le lehessen váltani. A szocialistákat tekintve egyedül a Nézőpont mérése lóg ki a sorból: az MSZP-t 9 százalékra taksálták, míg a többieknél 15-17 százalékos a párt támogatottsága. Átlagolva körülbelül most 12 százalékon lehetnek.
A baloldali ellenzéket, illetve az szocialistákat csak az vigasztalhatja, hogy ha most lennének a választások, az Origo számításai szerint a négy baloldali párt a budapesti körzetek túlnyomó többségét elvinné, a Duna bal partja tisztán vörös lenne. Ezen kívül azonban vidéken jelenleg csak Pécsett, Szegeden és Nyíregyházán győzne a közös baloldali lista.
A többi párt
A mostani méréseknek alapján a DK biztosan bejutna a parlamentbe. Ezzel szemben az LMP-nél lenne min izgulni, hiszen nagyon a bejutási küszöbön táncolnak, például a Mediánnál csak 3 százalékon állnak. A hosszú idők óta stagnáló pártban nem lehet látni a kiugrási lehetőséget, kérdéses, hogy valóban be fog-e érni valaha a párt „senkivel sem fogunk össze” lassan kusza és követhetetlen politikája.
Az Együtt és a PM szétválása feldarabolta a saját szavazótáborukat is, így erősen kérdéses, hogy a jövőben külön-külön képesek lesznek-e annyira megerősödni, hogy mindkettő elérje legalább az 5 százalékos parlamenti küszöböt.
Ki lesz a Fidesz kihívója?
A különböző mérések alapján látható, hogy a nyári hónapokban a pártoktól távolságot tartók aránya csökkent, a korábban tanácstalan választók zömmel a Fidesz mellett aktivizálódtak. Számuk ugyanakkor még mindig jelentős, 3 millióan nem neveztek meg kedvelt pártot. éppen ezért messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni a jelenlegi pártpreferenciákból. A kérdés az, hogy a menekültválság lecsengésével (feltéve, hogy lesz egy hosszú távú közös európai megoldás) ki tudja majd megszólítani e hatalmas tábort: a Jobbik, vagy a baloldali ellenzék?
