Hivatalosan október elején adott számot az országgyűlésben a kormány arról, hogy a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentési Alap hogyan gazdálkodott a rá bízott 3000 milliárd forinttal, és mire használták fel a magánnyugdíjpénztárakból átáramlott vagyont.
Nagyon szomorú, hogy a parlamenti ülésen mindösszesen 8 képviselő és 1 kormánytag vett részt, hiszen a téma ennél jóval fontosabb. Főleg annak ismeretében, hogy komoly problémák vannak a hazai nyugdíjrendszerben. A kormány és a Fidesz természetesen kiállt a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása mellett - a szokásos kommunikációval: megvédték az emberek megtakarításait -, miközben az ellenzék egyhangúan a nyugdíjvagyon eltapsolásáról beszélt.
Hogy kinek van igaza, és hogy mennyire gazdálkodott jól a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentési Alap, azt a számok jól bizonyítják: elég csak arra gondolni, hogy az államadósság közel sem csökkent olyan mértékben, mint ahogy azt a kormány szerette volna, miközben az államosított nyugdíjpénz elfogyott.
A nyugdíjvagyon államosítása
2010 végén döntött a Fidesz a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításáról. A kormány fő indoka az volt, hogy meg kell védeni az embereket pénzét, mert a pénztárakban csak eltőzsdézik azt, a kormány által biztosított egyéni számlákon viszont mindenki biztonságban tudhatja a pénzét.
A számokból persze kiderült, hogy eltőzsdézésről egyáltalán nem lehetett beszélni, máskülönben nem lett volna reálhozam, ahogy az is, hogy azok jártak jól, akik a rendszerben maradtak, mivel a rákövetkező években jelentős hozamokat értek el a pénztárak.
Ráadásul a kormány ígéretével szemben azok az egyéni számlák sem láthatóak, ahol mindenki nyomon tudná követni a megtakarítását, persze ez már nem is reális elvárás, amikor jól tudjuk, hogy az a 3000 milliárd forint volt-nincs.
Bár a kormány váltig állítja, hogy az emberek önkéntesen elfogadták a 2010/11-es „nyugdíjreformot”, valójában az emberek többsége két ok miatt hagyta ott a harmadik pillért (a másik két pillér az állami nyugdíj és az önkéntes pénztári tagság):
- Egyrészt, a kormány úgy kommunikált, hogy azok, akik nem lépnek ki a magánnyugdíj-pénztári rendszerből, azok a jövőben nem fognak részesülni az állami nyugdíjból.
- Másrészt, a folyamat automatikus: aki nem ment nyilatkozni arról, hogy nem lép ki a rendszerből, annak a megtakarítása automatikusan átkerült az államhoz, ráadásul nagyon szoros volt a határidő is.
A Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentési Alap gazdálkodása
2015. október elején a kormány és az ellenzék összesen 9 képviselője ismét egymásnak feszült, hogy megvitassák, hogyan gazdálkodott a 3000 milliárd forinttal a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentési Alap. Miközben az ellenzék ismét arról beszélt, hogy eltapsolták a nyugdíjvagyont, a kormánypárt politikusai a már fent említett érveket hozták fel, azaz meg kellett védeni az embereket pénzét, és jó döntéseket hoztak a nyugdíjreform során. De valóban meg kellett védeni az emberek pénzét? Jól gazdálkodott az Alap? És mi lett a 3000 milliárd forinttal?
Az első kérdésre a válasz igen összetett. A pénzügyi válság után valóban csökkent a bizalom a tőkepiaci szereplőkkel szemben, hiszen 2008-ban és 2009-ben bebizonyosodott, hogy a gyenge szabályozói környezetben a bankok, a biztosító társaságok és egyéb pénzügyi intézmények mennyire vissza tudnak élni a háztartások pénzével és bizalmával. El kell ismerni, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszerben is voltak olyan elemek, amelyek teljes egészében rosszul működtek. Ilyen volt például a szereplők működési szabályozásának hiánya. Ennek köszönhetően a pénztárak nem kevés pénzt tudtak leakasztani működési és egyéb költség címen.
Ráadásul az egész pénztári rendszer rosszul épült fel: a nyugdíjpénztár deficites volt, a költségvetésnek pedig ki kellett pótolnia a hiányt, ami évi szinten több 100 milliárd forintot jelentett. Ettől függetlenül arról már egyáltalán nem lehet beszélni, hogy a magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézték volna az emberek pénzét, még annak ellenére sem, hogy a válság után a kockázatosabb portfóliókon nem kevés pénzt buktak. Ha így lett volna, nem lett volna reálhozam, márpedig reálhozam volt, nem is kevés, több mint 200 milliárd forint.
Ezzel szemben a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentési Alap egyáltalán nem gazdálkodott jól a rá bízott pénzekkel, csak az átértékelési vesztesége több mint 200 milliárd forint volt.
Hogy néhány példát említsünk: a különböző részvényekkel, befektetési jegyekkel és egyéb pénzügyi termékekkel annyira rosszul bántak, hogy 2011-ben 18,4 milliárd forinttal kevesebbért adták el az értékpapírokat, 2013-ban pedig az értékpapírokon elért veszteség több mint 40 milliárd forint volt. Mindeközben pedig a megmaradt pénztárak egész jól fialtak, és sikeresen meglovagolták az optimista nemzetközi pénzpiaci hangulatot. Miközben az állam körülbelül 7-8 százalékot bukott, addig a kicsit nagyobb kockázatú portfóliók ugyanennyit hoztak a pénztáraknál.
Friss MNB adatokból kiderült, hogy a megmaradt pénztáraknál 2010 októbere óta éves szinten 4,5-8 százalék között volt a hozam, attól függően, hogy az adott portfólió milyen kockázati kategóriába tartozott és milyen pénzügyi eszközökből állt.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy mondjon bármit is a Fidesz, az Alap nagyon rosszul bánt a hozzá került pénzzel.
És hogy mi lett a pénzzel? 2000 milliárd forintot az államadósság csökkentésére fordítottak, több mint 400 milliárd forint állami pénzalaphoz került, több mint 200 milliárd forintot kifizettek a lakosságnak, ez volt a reálhozam, és a már többször említett 200 milliárd forintos veszteség is ide tartozik, amely a kormány szerint valójában jó gazdálkodás.
Megmaradt tehát az emberek pénze? Nem, azt mind elköltötték, vagy ellenzéki szakzsargonnal, eltapsolták.
Csökkenő államadósság?
A probléma csak az, hogy hiába költöttek el 2000 milliárd forintot államadósság csökkentése címen, az államadósság csekély mértékben csökkent, és ami talán ennél is rosszabb, hogy azóta, amióta elköltötték ezeket a pénzeket, az államadósság valójában emelkedett:
Miközben 2011 második negyedévében a bruttó államadósság GDP-arányosan 78 százalék alá csökkent 1400 milliárd forint felhasználása után, aközben 2015 második negyedévében a GDP-arányos államadósság majdnem 80 százalék volt. Ráadásul ugyanazokat a negyedéveket megvizsgálva az eltelt időszakban mindig magasabb volt a bruttó államadósság.
Az év végi adatokkal azért nem érdemes összehasonlítani ezeket a számokat, mert ahogyan arról már korábban is írtunk, év végén mindig alacsonyabb lesz az államadósság egy kis trükközésnek köszönhetően. Az uniós szabályoknak ez az eljárás megfelel, ráadásul nem a Fidesz az első kormány, amely ezzel a trükközéssel él. Az adatokból azonban jól kivehető, hogy az államadósság csökkentésére irányuló minden erőfeszítés megbukott az elmúlt 4 évben, hiszen az évközi adatokat összehasonlítva jól látható, hogy nincs trendszerű csökkenés azóta, amióta felhasználták a nyugdíjvagyont, ráadásul, ha eltekintenénk ettől az összegtől, akkor nagy valószínűséggel most ugyanakkora lenne a GDP-arányos államadósság, mint a 2010-es kormányváltás idején. Hogy mi ennek az oka? Egyértelműen a rossz gazdaságpolitika. A GDP nem nőtt olyan ütemben, mint ahogy azt a kormány szerette volna, raádásul 2012-ben recesszió volt, az árfolyam jelentősen leértékelődött részben belső okok miatt (bizalmatlanság a kormány gazdaságpolitikájában szemben, laza monetáris politika), és számos külső turbulencia volt, amely nem érintette jól Magyarországot.
Ilyen körülmények között pedig nem meglepő, hogy alig csökkent az államadósság, főleg azóta, mióta a kormány elköltötte a teljes nyugdíjvagyont. Az adatokat és a számokat vizsgálva még mindig meglepő számunkra, hogy a kormány szerint ők jól bántak a pénzekkel és senkinek sem kell aggódnia a megtakarításai miatt. Azok miatt a megtakarítások miatt, amelyeket már régen elköltöttek.
