Az elmúlt években számtalan alkalommal hangsúlyozták kormánypárti politikusok, hogy a Tarlós István vezette főváros és a kormány között harmonikus a viszony, hiszen egy politikai közösséghez tartoznak. Orbán Viktor 2014-ben megalakult városvezetés alakuló ülésén azt mondta, „Budapest 2010-ig vitában állt az országgal, holott Magyarország és Budapest csak akkor lehet erős, ha szövetségre lépnek egymással”, a főváros sikere, a „nemzeti érdek” - tette hozzá.
Tarlós is több alkalommal biztosította a kormányt lojalitásáról. Ez a szövetség azonban csupán a felszínen harmonikus. Ha megnézzük az elmúlt öt évet, rengeteg konfliktus, vita és fenyegetőzés zajlott a kormány és a fővárosi vezetés között. A legutóbbi menetben Tarlós távollétében szavazott meg a parlament egy olyan törvényt, amellyel a fővárosnak biztosított állami normatívát 24 milliárdról mindössze 12 milliárd forintra csökkentik 2018-ig, ezzel súlyos anyagi gondokat okozva közvetlenül a fővárosnak, közvetve pedig a fővárosiaknak.
forrás: nol.hu
Tarlós vs. mindenki
Az ötéves Tarlós-érát leginkább az jellemzi, hogy a főpolgármestert folyamatosan igyekeznek sarokba, de legalábbis korlátok közé szorítani. Az igazán súlyos konfliktusok nem is a súlytalan ellenzékkel, hanem fideszes politikusokkal játszódtak le. Tarlós első ciklusát két erőteljes törésvonal határozta meg: a kerületi polgármesterekkel való csatározás, valamint a kormánypárti politikusokkal vívott háború. Az előbbi vita arról szólt, hogy a kerületi vezetők nagyobb hatáskört szerettek volna kiharcolni a fővárossal szemben, ráadásul a közvetlen főpolgármester-választást is meg akarták fúrni. Ezzel szemben Tarlós inkább egy centralizáltabb Budapest felé tolta volna el a rendszert. Tarlós akkor azt mondta, abban az esetben folytatja a munkát, „ha a jogszabályban nem nullázzák le a mozgásterét”.
Az új választási törvénnyel ez a konfliktus elcsitult, nem véletlenül: a fővárosi választások után, a Fidesz számára kedvező eredményeket követően, alapvetően alakították át a fővárosi rendszert. A korábban gyengének tűnő főpolgármester hatásköreit a választás után annyira megerősítették, hogy csak egy színjátszókörnek tűnik mögötte a közgyűlés. Gyakorlatilag a közgyűlés semmilyen döntést nem hozhat a főpolgármester egyetértése nélkül. Erről mi is írtunk bővebben.
Konstans háború
Rendkívül látványos adok-kapoknak, nyilatkozatháborúknak lehettünk tanúi az elmúlt években a főpolgármester és fideszes nagyágyúk között. Emlékezetes a Rogán Antallal folytatott, több felvonásos konfliktus. Bár Rogán az V. kerület polgármestere volt, valójában a kormány szócsöveként működött az összetűzések során. Még emlékezetesebb a Lázárral vívott adok-kapok sorozat. Nyáron pedig a főpolgármester állítólag valakitől olyan üzenetet kapott, amelyben meg is fenyegették: amennyiben Budapest járatja a száját, a város kevesebb uniós forrást fog kapni. Tarlós erre a következő választ adta, utalva a kormány hazai világversenyt érintő ambícióira:
Ezt meg lehet lépni, a kassza kulcsa nem nálunk van, de akkor nehéz lesz világbajnokságot, olimpiát rendezni.
A főpolgármester azonban tudja jól, meddig mehet el. Bár magas rangú fideszes politikusokkal felvállalja a nyílt konfliktust, Orbán Viktor nála is tabunak számít. Rendszeresen hangsúlyozza, hogy milyen jó viszonyban van a miniszterelnökkel, és ha van is vita közte és a kormány között, az a rossz kommunikáció miatt van. Volt olyan eset, amikor Orbánnak kellett beavatkoznia, hogy az állóháború kimozduljon a holtpontról. Ilyen konfliktus volt például az uniós támogatási pénzek elosztásáról szóló vidék-főváros csörte.
Budapest költségvetési kasztrációja
Bár Tarlós minden bizonnyal kitölti 2019-ig szóló mandátumát, 2010 óta Budapest és a mindenkori főpolgármester anyagilag jóval kiszolgáltatottabbá vált az állammal szemben. A költségvetési főösszeg a Demszky-korszak 580 milliárdjáról mára 324 milliárdra olvadt. Budapest elveszítette a működési támogatások felét, a fővárosiak által befizetett személyi jövedelemadóból alig 15 százalékot csorgat vissza a kormány.
Az előző ciklus elején megfosztották az idegenforgalmi adóbevételtől, a rezsicsökkentés nyomán cégei pedig osztalékfizetőből támogatáskérővé avanzsáltak. Ráadásul az elmúlt években az oktatás és az egészségügy államivá tételével még inkább megfogyatkoztak a főváros feladatai. Kissé cinikusan nézve, a főpolgármesteri szék tulajdonképpen már nem más, mint egy kibővített BKV/BKK vezérigazgatói szerepkör. Ezzel meg is érkeztünk a budapesti közlekedés huszonöt éve tartó kálváriájához, amelynek legújabb felvonása decemberben kezdődött.
Tarlós megválasztása óta szeretné rendezni a BKV finanszírozását. Egy interjúban kifejtette, hogy tulajdonképpen a rendszerváltás óta hiányzik egy nagyobb összeg a budapesti tömegközlekedésből. A kormány (ahogyan az előző kormányok sem), azonban nem nyitott az ügy rendezésére, mivel szerintük a budapesti közlekedés még mindig túlságosan drága. A főpolgármester ezt nem így gondolja, szerinte a BKV már nem az a „pazarló szocialista nagyvállalat”, amely vég nélkül nyeli a pénzt.
Mindenesetre az tény, hogy az elmúlt években lényegesen javult a budapesti tömegközlekedés színvonala. Számos új villamosvonal épült, új járműbeszerzések történtek, beüzemelték a Futár utastájékoztató rendszert is. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a fejlesztések jó részéhez a forrásokat még a Demszky-féle városvezetés nyerte meg, valamint az előkészületek is Tarlós és a BKK előtt kezdődtek.
Megállapodás híján viszont folyamatosan ott lóg a levegőben, hogy egyszer csak elfogy a pénz és le kell állítani a Budapesti Közlekedési Vállalatot. Többféle tervvel előállt már a városvezetés a 30-40 milliárdos hiány kiigazítására. Ilyen ötlet volt a dugódíjjal együtt a „Budapest matrica” bevezetése, ám ezeket a javaslatokat a kormány lesöpörte az asztalról. Úgy tűnik, mintha a kormánynak nem is lenne érdeke a közlekedés finanszírozásának végleges rendezése, hiszen ezzel folyamatosan sakkban tarthatja a fővárost.
forrás: bkk.hu
Az előző év végén, miközben a főpolgármester Szentpéterváron tárgyalt, Rogán Antal és Varga Mihály pillanatok alatt benyújtott egy törvénytervezetet, amelyben a kerületek rovására a fővárosnál több iparűzési adóbevétel marad. Ezt a bevételt kötelezően a budapesti közlekedésre kell fordítania a fővárosnak. A törvényt a parlament rögtön el is fogadta. Rogán ezt az MTI-nek úgy vezette fel, hogy ezzel megoldást találtak a BKV hosszú távú finanszírozására. Csakhogy ezzel egy időben, a fővárosnak járó állami normatívát 24 milliárd forintról, 12 milliárdra csökkenti a kormány 2018-ig, ezzel pedig nettó rosszabbul jár a főváros, mintha egyáltalán nem hozzák meg ezt az intézkedést.
Innen indult a politikai adok-kapok...
Tarlós kvázi ultimátumot küldött a kormánynak, amennyiben az állam nem száll be nagyobb összeggel a fővárosi közlekedésbe, leállítja az agglomerációs közlekedés finanszírozását, mivel az évi 18 milliárd forintjába kerül a fővárosnak, holott erre semmilyen törvény sem kötelezi. Tarlósnak Orbánnal való találkozóján sem sikerült megállapodnia a budapesti közlekedés jövőjéről. Így a főpolgármester bejelentette, hogy Budapest kiszáll az agglomerációs közlekedés finanszírozásából, mostantól az állami feladat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy - most úgy fest, február 17.-től - a BKV járatai csak Budapest közigazgatási határáig fognak közlekedni.
Az NGM jelezte, hogy egy 2022-ig hatályos megállapodás értelmében az agglomerációs közlekedés megszervezése továbbra is a főváros feladata. Erre a BKK fizetési felszólítást küldött a minisztériumnak, hogy fizessék ki a tavaly keletkezett 12 milliárdos számlát, különben felmondják a szerződést.
Itt tartunk jelenleg, de a politikai dráma még közel sem ért véget. Jó esély mutatkozik rá, hogy az állam átvállalja a HÉV üzemeltetését a fővárostól úgy, hogy a vonalak MÁV-hoz kapcsolódnának be.
Közben megérne egy misét a hármas metró évek óta húzódó felújítása is, ám itt sem látszik egyelőre biztos megoldás. Bár ez a vonal egyedül több utast szállít egy nap, mint az egész MÁV, az állam húzódzkodik a projekt finanszírozásától. Holott minden bizonnyal jobban megérni ebbe fektetni az adóforintokat, mint például az ürességtől kongó stadionokra, múzeumnegyedre vagy a kormány várba költözésére.
Mindenesetre ízlelgessük a miniszterelnök szavait, miszerint Budapest sikere „nemzeti érdek”.
