A nettó helyettesítési ráta alapján sokan mondhatják azt, hogy a magyar nyugdíjasoknak nincs miért panaszkodniuk, mivel az átlagnyugdíj alig alacsonyabb, mint az átlagjövedelem. A valóság azonban eltér ettől.
Az OECD-tagországok között egy 2013-as felmérés alapján Hollandia után Magyarország második helyen állt a nyugdíjkifizetések és a nyugdíjba vonulás előtti bér összevetésében, de ez nem azt jelenti, hogy a magyar nyugdíjak nagyon magasak. A valóság az, hogy Magyarországon a bérek nagyon alacsonyak, az átlagbér jócskán elmarad az uniós átlagtól, és ehhez mérten uniós összehasonlításban a nyugdíjak sem túl magasak.
Hasonlóan a bérekhez, a nyugdíjrendszerben is felfedezhető egy nagyobb szakadék: a nyugdíjasok több mint 50 százaléka kénytelen megélni kevesebb mint 100 ezer forintból, azaz a létminimumhoz közeli szinten tengődik.
Kép forrása: Telegraph
Csalóka helyettesítési ráta
Nyomorognak-e a magyar nyugdíjasok? A kérdés igen összetett, mivel az OECD-statisztikák alapján a nyugdíjkifizetések átlagbérhez mért aránya méltányosnak mondható Magyarországon, így a helyettesítési ráta az OECD-tagországok között kiemelkedőnek mondható. Ez alapján akár nyugodt szívvel ki is jelenthetnénk, hogy a magyar nyugdíjasok egyáltalán nincsenek rossz helyzetben.
A valóság azonban az, hogy több százezer nyugdíjas nyomorog Magyarországon, közel 100 ezer főnek még 50 ezernél is alacsonyabb a nyugdíja, a nyugdíjasok több mint 50 százaléka pedig kevesebb mint 100 ezer forintot kap havonta. Ez a létminimumhoz közeli érték, ami azt jelenti, hogy egymillió nyugdíjas szegénységben él. De akkor mi az oka a statisztika és a valóság közötti eltérésnek?
A helyettesítési ráta két ok miatt csalóka:
- Ha összehasonlításra akarjuk használni más országokkal, akkor nem veszi figyelembe, hogy a mintában szereplő országok átlagbérei hogyan viszonyulnak egymáshoz.
- Méltányossági alapon pedig nem látjuk, hogy az egyes decilisek milyen arányban részesülnek a teljes nyugdíjkifizetésből.
Magyarország esetében fontos kiemelni ezt a két tényezőt, mivel a nyugat-európai országokkal összehasonlítva a bérek annyira alacsonyak, hogy nincs is értelme összehasonlítani a nyugdíjkifizetéseket. A bérkülönbségből fakadó feszültség mára már odáig fajult, hogy a kivándorlás miatt permanens munkaerőhiány lépett fel számos szektorban, kevés a szakember. És a helyzet csak még rosszabb lesz, hogyha a kormány nem áll elő valami kézenfekvő tervvel a tűzoltás helyett.
Aránytalan rendszer
A nyugdíjemelés Magyarországon a svájci-indexálás alapján történik. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjemelés során 50-50 százalékban veszik figyelembe a várható inflációt és a várható nominális kereslet növekedést.
Ha a tényleges infláció magasabb lesz a várhatónál, akkor év közben felfelé korrigálhatnak, ellenkező esetben viszont nyugdíjcsökkentésre nem kell számítani. 2013-ban például 3,5 százalékkal növekedtek a reálnyugdíjak. Ez a jövőben komoly feszültségeket okozhat, hiszen a bérek, így az adóbefizetések sem alkalmazkodtak ilyen mértékű reálnyugdíj emeléshez.
A nyugdíjrendszer másik fő problémája az aránytalanság. Az addig teljesen rendben van, hogy a befizetett járulékok és munkaviszony alapján, aki többet dolgozott és többet keresett az több nyugdíjat is fog kapni, viszont a nyugdíjemelések során a mindenkori kormányok nem veszik figyelembe a szociális szempontokat. Azt, hogy több százezer nyugdíjas él nyomorban, sok esetben önhibán kívüli. Méltányossági szempontokat figyelembe véve lehetne úgy alakítani a rendszert, hogy a szegényebb rétegek nagyobb emelést kapnak, de akár a kedvezményeket is lehetne úgy alakítani, hogy akinek jóval az átlagbér felett van a nyugdíja, az ne vehessen igénybe annyi kedvezményt, mint az, aki a létminimum alatt él.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a rendszerben vannak potyázók (jórészt olyan feketemunkások, akik eltitkolt jövedelmük után nem fizettek járulékot, és emiatt jóval alacsonyabb lesz a nyugdíjuk, viszont a vártnál magasabb nyugdíjat szeretnének), így a megfelelő adminisztrációs háttér nélkül nem könnyű kiszűrni, hogy kik azok, akik önhibájukon kívül kapnak kevés nyugdíjat, és kik azok, akik nem.
Egy másik fontos sarokpont ezzel kapcsolatban, az öngondoskodás. A manyup-rendszer beszántása után a magyar nyugdíjrendszer kétpilléres maradt, az állami nyugdíj mellett vannak még önkéntes pénztárak. Az önkéntes pénztárakhoz való hozzáférés azonban korlátozott, jobbára azok tudnak pénztártagok lenni, akik megfelelő egzisztenciával rendelkeznek, vagy olyan munkahelyen dolgoznak, ahol a munkaadó valamekkora összeget befizet a pénztárba (jobbára állami helyek, nagyobb multik). A nyugdíjasok és a jövőbeli nyugdíjasok többsége így teljesen ki van szolgáltatva az államnak, egy esetleges katasztrófa a mostani rendszerben pedig őket érintené legjobban. Azokat, akik egyáltalán nem élnek jó körülmények között.
Az OECD-tagországok között jelenleg is a magyar nyugdíjasok vannak legnagyobb arányban kiszolgáltatva az államnak, a jövedelmük 85 százaléka transzferből származik, és csak a maradék munka vagy tőkejövedelem.
Nyugdíjkatasztrófa szélén
Márpedig a jelenlegi trendek alapján nagyon úgy tűnik, hogy 10-15 éven belül a jelenlegi nyugdíjrendszer teljesen fenntarthatatlanná válik. A Ratkó-gyerekek sorra elérik a nyugdíjas korhatárt, egy munkavállalóra pedig egyre több inaktív fog jutni. Tovább tetézi a problémát a már korábban említett kivándorlás, ami a következő években még jobban felpöröghet az alacsony bérek és a Magyarországon tapasztalható bizonytalanságok miatt.
A trendek alapján nem lehet kizárni, hogy egy idő után ismét ki kell tolni a nyugdíjkorhatárt (ez nem csak Magyarországon, az EU többi országában is megtörténhet a demográfiai problémák miatt), vagy a rendszer fenntarthatatlansága miatt az állam kénytelen lesz megvágni a transzfereket. Bármennyire is szitokszónak tűnik a nyugdíjcsökkentés Magyarországon, ha nem történik valami csoda, vagy átfogó reform a rendszerben, akkor elképzelhető az állami beavatkozás. (Egy másik megoldás a járulékok megemelése lenne, de a munkát terhelő adók mértéke így is nagyon magas Magyarországon, egy ilyen lépés pedig még jobban betenne az egész gazdaságnak).
A Fidesz filozófiája alapján a vesztesek pedig ismét azok lehetnek, akik amúgy sincsenek könnyű helyzetben, és önhibájukon kívül kénytelenek alacsony nyugdíjból megélni.
