A keresztény egyházak küldetése és kötelessége, hogy igazságosan és Krisztus tanításait szem előtt tartva válaszoljanak a kortárs világ nagy szociális kihívásaira. Ilyen kihívás ma a menekültválság. A magyar egyházak azonban nagyrészt vagy csöndben maradnak, vagy a kormány menekültellenes politikáját szajkózzák, teljesen szembemenve azzal, amit a Pápa, vagy a keresztény hithez kapcsolódó legfőbb útmutatásokat tartalmazó Biblia tanít.
A menekültválság azonban csak egyetlen olyan téma, ahol a Fidesz és a magyarországi egyházak (tisztelet a kivételeknek) egy követ fújnak: volt olyan, hogy maga az egyház szervezett még 2010 előtt kormányellenes tüntetéseket, máskor pedig a hívőket arra kérték fel, hogy a választások alkalmával a Fideszre voksoljanak. Volt olyan is, hogy a szószékről üzenték, aki csak teheti, írja alá a kvótaellenes népszavazási kérdőívet, legutóbb pedig az egyik egyházi intézmény arra utasította az pedagógusokat, hogy ne vegyenek részt kormányellenes sztrájkokban.
Mindezeknek a „fideszbarát” lépéseknek azonban meg van a magyarázata: a rendszerváltás után, sokkal inkább az első Orbán-kormány hatalomra lépését követően, főleg a magyar katolikus egyház és a Fidesz egymás szövetségesévé váltak. A jobboldali kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az egyházak kedvében járjon. Mindez elég visszás annak fényében, hogy néhány éve Orbán hogyan is gondolkodott az egyház politikai szerepéről.
Fidesz és az egyház: kéz a kézben
A Fideszben a letaglózó 1994-es választási vereség után kezdett erősödni a nyilvánosság előtt is a „keresztény” jelleg, amely az akkor liberális párt jobbratolódásában is megnyilvánult. Igaz, már a kilencvenes évek legelején szerveződött a pártban és körülötte egy - főként protestáns - laza egyházi kör. Orbán a kilencvenes évek közepétől már rendszeresen részt vett - gyakran a barátjává lett Semjén Zsolttal - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) rendezvényein.
A Fidesz és az egyház összefogása Orbán Viktor hatalomra kerülésével teljesedhetett be. Az első Fidesz-kormány (1998-2002) időszakában közel 50 százalékkal emelték az egyházak támogatását, és ez elindította őket azon az úton, hogy vagy burkoltan, de a legtöbb helyen inkább nyíltan kampányoljanak a Fidesz mellett, és ezzel párhuzamosan támadják az MSZP-t.
Szintén az egyházaknak kedvezett a II. Orbán-kormány az oktatás ügyében. A különböző történelmi egyházak kezében lévő intézmények száma jelentősen növekedett az elmúlt években, főleg annak köszönthetően, hogy az elmúlt négy évben nemcsak az állam vehetett át az önkormányzatoktól iskolákat, hanem az egyházak is. Az Orbán-kormány azonban nemcsak ezzel, hanem a kötelező hit,- és erkölcstan bevezetésével is megerősítette az egyházak jelenlétét a magyar oktatási rendszerben.
Az egyházi iskolák növekvő száma azonban egyáltalán nem a megnövekedett hitéleti tevékenységnek, és nem is a szülők akaratának köszönhető, hanem az egyházi intézmények helyzetbe hozásának. Érdekes miniszterelnökünk szavait összevetni a fenti trendekkel:
Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt, régi világot képviselnek, amely soha többé nem fog visszatérni Magyarországra. (Orbán Viktor a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán)
Ezt azonban még a '92-es liberális Orbán mondta, nem pedig a 2015-ös illiberális mása, aki egyértelműen fontos stratégai partnerként, sőt, úgymond szövetségesként tekint az egyházakra. Nem is csoda, hogy a magyar klérus egy része komolyan elkezdte tolni a Fidesz szekerét.
Szószéki kampányolás a Fidesz mellett
Hogy milyen jó a kapcsolat a helyi egyház és a miniszterelnök között, arra jó példa, hogy Orbán a város székesegyházát tartotta alkalmas helyszínnek arra, hogy állami kitüntetést adjon át a 75 éves, nyugállományba vonuló Pápai Lajos győri megyés püspöknek. Külön megköszönte a miniszterelnök, hogy Pápai Lajos az MSZP és az SZDSZ kormányzása idején „még azt sem tartotta püspöki méltósága sérelmének, hogy tüntetést vezessen az oktatási minisztérium elé”.
A győri eset egyáltalán nem az egyetlen, mikor is az egyház a Fidesz szekerét tolta: Pajor András zuglói plébános a választások idején egy tízpontos hirdetést tett közzé, amelynek az utolsó pontja elég egyértelmű felhívás: „Mindannyian menjünk el szavazni úgy, hogy megerősítjük újabb 5 évre a jelenlegi önkormányzati felállást, a fideszes képviselőket”.
Fóton a plébános a Fidesz által támogatott jelölt mellett kampányolt úgy, hogy kifüggesztette szórólapját a templom bejárata mellett az előtérben, közvetlenül a miserend alá. Tóth Zoltán választási szakértő szerint a szórólap kifüggesztésével a pap írott szabályt nem sértett, íratlant viszont igen: „Az biztos, hogy jogszabály nem tiltja, hogy a templom területén bármit is elhelyezzenek a hívők számára. (...) Magánvéleményem az, hogy ez erkölcstelen tevékenység, mert az állam és az egyház szét van választva egymástól." Hozzátette: helytelen dolognak tartja, hogy a templomon belül politikai kampányt folytatnak.
A győri Szent Imre templomban hangzott el egy prédikáció, amelyben Balázs Tamás üzente meg, fontos, hogy ne kérjünk a menekültekből, illetve hogy minél előbb mindenki írja alá a Fidesz kvótaellenes aláírásgyűjtését. A pap szerint csak az tűnik erkölcsileg elfogadható cselekedetnek, ha valaki aláírja a Fidesz aláírásgyűjtését. A nol.hu az eset után felkereste a püspöki kart, aki azt válaszolták, hogy megítélésük szerint Balázs plébános személyes véleményt fogalmazott meg, így nem tett semmi rosszat.
A legutóbb a tanársztrájkkal kapcsolatban ez a felhívás járta be az internetet: úgy tűnik, hogy az egyház sem nagyon örül a pedagógusok fellépésének.
Mindent összevetve elmondható: lehet, hogy az egyházak számára a Fidesz oldalán történő kampányolás rövid távú pénzügyi előnyöket hoz, de erkölcsileg földbe döngöli az egyházakat. Előfordulhat ugyanis, hogy a Fidesz esetleges meggyengülésével a keresztény egyházakba vetett bizalom is meggyengülhet. Az egyházak politikai elköteleződése pedig nem csak gyakorlati probléma: a keresztény egyházak legfőbb céljuk beteljesítését, lelkek Krisztushoz vezetését veszélyeztetik az ideiglenes anyagi előnyökért a kormányhoz való dörgölődzéssel.
