Törökország vezetője, Recep Tayyip Erdoğan, aki egyébként Orbán egyik „illiberális példaképe”, a július 15-ei sikertelen puccskísérlet után kíméletlen tisztogatásokba kezdett: már a hatalomátvételi kísérlet másnapján bármifajta vizsgálatot mellőzve letartóztatott 2700 bírót. Az elmúlt hetekben pedig már legalább 18 ezer embert zártak börtönbe országszerte. A legfrissebb hírek szerint a török állam vezetője már attól sem riadna vissza, hogy visszaállítsa a halálbüntetést.
Ebbe a jelenleg nagyon „idilli” országba látogatott el első magas rangú külföldi politikusként Szijjártó Péter, aki rögtön megjegyezte, hogy szerinte károsak a hatalomátvételi kísérlet felelőseinek felderítésével kapcsolatos külföldi kritikák, hozzátéve azt is, hogy a magyar kormány természetesen partnere lesz a törököknek, hogy felkutassák a hazánkban bujkáló, a jelenlegi török vezetéssel szemben álló sejteket és szervezeteket. Budapest tehát pontosan azt teszi, amit Ankara elvárhat tőle. Mondjuk, ez nem meglepő annak fényében, hogy milyen kiváló üzleti kapcsolatok épültek Erdogan és Orbán emberei között.
A július 15-ei sikertelen puccskísérlet során 208 embert öltek meg, köztük 60 rendőrt, 3 katonát és 145 civilt. Rá egyetlen napra Recep Tayyip Erdoğan jelenlegi török köztársasági elnök tisztogatásokba kezdett mindazok ellen, akik véleménye szerint részt vehettek a hatalomátvételi kísérletben. Törökország vezetője Fethullah Gülent, egykori mentorát és jelenlegi legnagyobb ellenlábasát kiáltotta ki a legfőbb felelősnek, igaz, meggyőző bizonyítékokkal még nem állt elő.
Természetesen egy, a demokratikus államrend elleni erőszakos hatalomátvételi kísérletet és a felelősöket föl kell keresni és elítélni, azonban az a tény, hogy már a puccskísérlet másnapján például letartóztattak 2700 bírót, jelzi, hogy jóval több minden történik most Törökországban, mint ami elsőre kitűnhet. Egyértelmű, hogy a jelenlegi török vezetés már kész listával rendelkezett jóval a puccskísérlet előtt, hogy mégis a közeljövőben mely ellenfeleket kéne eltenni láb alól. Ebből a szempontból a július 15-ei események kapóra jöttek Erdogannak, hiszen így végre hozzáláthat ahhoz, hogy előkészítse annak a diktatórikus prezidenciális rendszernek a bevezetését, amelyre évek óta készül.
A tisztogatások augusztusban is folytatódtak: legalább 18 ezer embert tartóztattak le és 50 ezer útlevelet vontak be. A bírók mellett katonák, rendőrök, ügyészek és egyszerű tanárok tízezreit bocsátották el. Nagyjából nincs a török államnak olyan része és hatalmi szintje, ahova nem ért volna el a kormány haragja, a kormányzóktól a hitszónokokon át az egyetemi tanszékvezetőkig. Nemrég 38 ezer embert engedtek szabadon börtönökből, hogy legyen hely a vélelmezett puccsistáknak és „gülenistáknak” a rács mögött – írja a 444.hu.
Erdogan olyan lépéseket is megtett, amelyek a puccs előtt még lehetetlennek számítottak volna: szükségállapotot vezetett be és felfüggesztette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Már az is megrökönyödést okozhat, hogy egyszerűen megvonták a puccsisták jogát a temetkezéstől, és árulás vádjával megfenyegették mindazokat, akik számon kérik a megtorlásokat. Az terv azonban, hogy bevezetnék a halálbüntetést, egyértelműen olyan útra terelné Törökországot, amely bizonyosan nem az EU-csatlakozás felé vezet.
Az Amnesty International legutóbbi törökországi jelentésből:
„Az Amnesty International aggódva figyeli azokat a nyilatkozatokat, amelyek arról szólnak, hogy visszamenőleges hatállyal bevezetnék a halálbüntetést azok számára, akiket a puccskísérletben való részvétellel gyanúsítanak. Ez a lépés nemcsak Törökország által is ratifikált nemzetközi egyezményeket sértene, hanem magát a török alkotmányt is. A puccskísérlet szervezői által végrehajtott erőszakban több mint 200 ember halt meg, a felelősöket a török hatóságoknak bíróság elé kell állítaniuk. Ennek a módja azonban csakis olyan tisztességes eljárások lehetnek, amelyeknek a végén nem szabnak ki halálos ítéletet.”
Iskolabezárás még Magyarországon is? Miért?
Erdoğan török elnök azt is jóváhagyta, hogy bezárják az összes olyan intézményt, amelyek a legkisebb mértékben is kötődnek Fethullah Gülen hitszónokhoz. Az elnöki hivatal összesen 1043 magániskolát, 1229 alapítványt, 35 orvosi központot, 19 szakszervezetet és 15 egyetemet számolt fel a puccskísérlet óta. A bezárt intézmények vagyonát az államkincstár lefoglalta. Az iskolabezárási hullámnak még magyar szála is lett: mint kiderült, diplomáciai csatornákon keresztül a török kormány azt kérte a magyar hatóságoktól, hogy zárják be az angyalföldi Orchidea Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskolát, mert szerintük az intézmény a júliusi puccskísérlet megszervezésével gyanúsított Fethullah Gülenhez köthető.
Mi volt a magyar reakció? A kormányzat az Index felkeresésére tudatta: „a magyar állam kész a hatályos törvényi előírások szigorú betartása mellett megvizsgálni a török kérést”. A török vezetés nem csak a magyar hatóságoktól kérte azt, hogy zárják be a nekik nem tetsző iskolákat. Amikor Németországban próbálkoztak ezzel, akkor a baden-württembergi miniszterelnök, Winfried Kretschmann a kérést is felháborítónak nevezte, és elutasította őket. Mi azonban elsőre igent mondtunk, vajon miért?
Orbán számára Törökország első számú példakép, mint „illiberális állam”, ezt ő maga mondta 2014-ben Tusványoson. A magyar kormány mindig is kitüntetett figyelmet szentelt annak, hogy jó kapcsolatot ápoljon Ankarával. Erre jó példa, hogy Szijjártó Péter volt az első magas rangú politikus, aki a puccskísérlet után a török fővárosba látogatott. A külgazdasági miniszterünk a törökországi eseményekről annyit mondott, hogy „károsak a hatalomátvételi kísérlet felelőseinek felderítésével kapcsolatos külföldi kritikák”, hozzátéve azt is, hogy a magyar kormány természetesen partnere lesz a törököknek, hogy felkutassák a hazánkban bujkáló „gülenista” sejteket és szervezeteket.
(Bár mellék száll, hogy Vona Gábor is hasonló módon dicsérte a török politikai modellt, illetve Ankarának a puccskísérletre adott válaszát.)
A jó diplomáciai kapcsolatokon (benyalunk Erdogannak) kívül érdemes a magyar és a török gazdasági elit egymással való üzletelgetését is megemlíteni, hogy tisztább legyen, miért „tesz úgy Budapest, ahogy Ankara fütyül.” A Galatasaray futballklub volt elnöke, a török Adnan Polat bejáratos mind Erdoğanhoz, mind Orbán Viktorhoz. A török milliárdos az elmúlt években igencsak jó kapcsolatot épített ki a miniszterelnökünkkel és családjával, amelynek meg is lett az eredménye: Polat azon kívül, hogy a török külkereskedelmi szövetség magyar tagozatát is vezeti, a magyar külügy az ő cégeit bízta meg nyolc kereskedőház létrehozásával Törökországban, Görögországban és Cipruson. Ha ez nem lenne elég, a török üzletember hozzákezdett magyar műemlékek, például kastélyok felvásárlásába.
Polat saját bevallása szerint közeli barátságban van a török és magyar miniszterelnökökkel, akikkel a budapesti látogatás alkalmával külön-külön és együttesen is megbeszéléseket folytatott a magyarországi befektetési lehetőségekről. A Magyar Narancs által készített portrécikkben számos fénykép is szerepel, amelyen látható, hogy például Orbán Ráhel tárgyalt (a bahreiniekkel) a hazánkban oly tevékeny török üzletemberrel.
Ankara Moszkvával is jóban lett
A puccskísérlet után a hatalmát bebetonozására készülő Erdogán elkezdett távolodni az EU-tól és az USA-tól, mivel a török elnök szerint valójában ők állnak a sikertelen hatalomátváltási kísérlet mögött. Mindezzel párhuzamosan Törökország elkezdett látványosan barátkozni azzal az Oroszországgal, amelynek nem is olyan régen az egyik vadászrepülőjét sikerült lelőni az égről. Mostantól Magyarország melyik két „illiberális” országnak tesz állandóan szívességeket? Oroszországnak és Törökországnak. Ezzel a kör be is zárult.
