Egyre több sebből vérzik a TTIP, a gigantikus, Amerikai Egyesült Államok és Európai Unió között tervezett szabad-kereskedelmi egyezmény: a folyamat jóval hosszabbra nyúlik a tervezettnél, fogy a türelem, már több európai politikus is ellenző nyilatkozatokat tett, a közvélemény is egyre inkább ellene van. Németországban óriási tüntetések voltak ellene, a nyugati sajtóban heves vita folyik a tervezett egyezmény és a tárgyalások ellentmondásairól. Mindenkinek van véleménye. És hogy hol áll ebben a viharban Magyarország? Kevés a kormányzati megszólalás az ügyben, azok is egymásnak ellentmondóak. Leginkább sodródunk az árral egy olyan kérdésben, amely mindannyiunk életében meghatározó lenne.
Tüntetés Berlinben a TTIP ellen 2015. okt. 10-én (Forrás: 444.hu)
TTIP – a trójai egyezmény
Az egyezmény egy vámcsökkentésen túlmutató gazdasági együttműködést jelentene, ahol a kereskedelem további ösztönzése érdekében, a kereskedelmi egyezmények eddigi történelmében először a szabályozásokat, engedélyezési eljárásokat próbálnák egységesíteni.
Olyan gyökeresen ellentétes szabályozások egységesítéséről beszélünk, mint például, hogy:
- az EU-ban egy vegyi anyag addig be van tiltva, amíg ki nem derül, hogy nem ártalmas, Amerikában pedig addig csak akkor tiltják be, ha teljesen biztos, hogy káros.
- - az EU-ban nem lehet állatokon tesztelt kozmetikumokat árulni, az USA-ban igen
- - az EU-ban rá kell írni az élelmiszerek csomagolására, ha van benne génmódosított alapanyag, az USA-ban nem – írja az index.hu.
Az európai vagy az amerikai sztenderdekben bízik jobban élelmiszerbiztonság szempontjából? A németek elsöprő többsége az európaiakban. (Forrás: Bertelsmann Stiftung)
Mondanunk sem kell, a legnagyobb félelem az amerikai sztenderdek átvételére irányul. És ugyan a szkeptikusabbak riogatásnak, paranoiának vagy összeesküvés elméleteknek titulálták a TTIP-vel kapcsolatos, főként környezet- és fogyasztóvédők, civilek, szakszervezetek részéről felhozott aggályokat. Időközben azonban kiderült, hogy sajnos nem pusztán hisztériáról van szó, hanem valóban problémás pontokat terveznek szerződésbe foglalni.
Az aggályos pontok, mint azt korábbi blogunkban is írtuk, a következők:
1. Környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi problémák: megvan a veszélye, hogy a partnerség első tartóoszlopa miatt az európai környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági jogszabályok felszámolásra kerülnének, és megindulna egy lefele irányuló szabályozási spirál. Például a potenciálisan veszélyes anyagok használata az EU-n belül nagyon szabályozott, az adott cégnek először bizonyítania kell az anyag biztonságosságát a használat előtt. Az USA-ban pont a fordítottja van érvényben.
2. Versenyképességi problémák: az eddigi elemzések arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar vállalkozásokat hátrányosan érintené a partnerség.
3. GMO: blogunkkal nem kívánunk egyik oldalra sem állni a kérdésben, nem kívánjuk eldönteni, hogy a génmanipulált élelmiszereket alapvetően támogatni vagy ellenezni kellene. Az azonban biztos, hogy ha végleges szövegezésbe mégis belobbizzák, akkor a partnerség megteremtésével jóval kevesebb lehetősége lesz a tagállamoknak arra, hogy erről saját hatáskörben döntsenek. A tárgyalások jelenlegi állása szerint azonban ez a pont kikerül majd az egyezményből.
4. Választott bíróságok: a befektető cégek hatalmas kártérítésért perelhetnék be az államot, ha annak valamely törvénye miatt veszélyeztetve éreznék a profitot. Olyan mechanizmust hoznának létre, amelynek keretében egy választott bíróság a hagyományos igazságszolgáltatási rendszeren kívül állna.
5. Demokrácia: a TTIP jelenlegi formájában demokratikus berendezkedés gyengítését is szolgálja. A demokratikus intézményrendszerek fölé helyezett választott bíróságok, a tőkeerős multik helyzetét erősítik a demokratikusan megválasztott kormányokkal szemben. Ennek egyik példája a német atomerőművek fukushima utáni leszerelési törekvése, amelyet a német kormányzat rendelt el. A svéd energiaóriás Vattenfall cég dollármilliárdokért pereli a német államot, amiért profitjuk szerintük nem térül meg. A TTIP-ről ráadásul azoknak a millióknak semmilyen lehetőségük nincs dönteni akiket érint: az európai állampolgárokat ugyanis meg sem kérdezte senki a javaslatról.
6. Munkanélküliség: az EU elismerte, hogy a TTIP növelné a munkanélküliséget, a munkaerőpiac még inkább az USA felé tolódna. Erre egyébként a megoldási javaslat is van: EU-szerte szociális alapok létrehozása.
Mivel az USA és EU között létrehozni tervezett szabad-kereskedelmi egyezményt politikusok és cégvezetők a nyilvánosság bevonása nélkül, zárt ajtók mögött tárgyalták, így eddig csak kiszivárogtatott anyagok alapján lehetett találgatni az egyezmény formálódó tartalmára, következtetni annak főbb pontjaira. Nyáron kiszivárgott dokumentumokból azonban világosan kiderült, mit is szeretne elérni az amerikai fél, és hogy a szerződéssel kapcsolatos aggályok nagy része bizony igaz.
Tüntetések, petíciók, csökkenő támogatottság
Mindeközben több kutatás is azt mutatja, hogy a közvélemény támogatása csökken, egyre többen vannak a TTIP-t ellenzők. Különösen az európaiak, azon belül is főként a németek aggódnak az esetlegesen adoptálandó amerikai sztenderdek miatt - amelyek jelentősen alacsonyabbak azoknál, amelyeket az európai országokban sikerült kiharcolni.
Az EU-USA szabad-kereskedelmi egyezmény támogatottsága az EU-ban (Kék: támogatja, piros: ellenzi, szürke: nem tudja. Forrás: Eurobarometer 2016 Spring)
Az egyezményt ellenzők legnagyobb arányban egyébként Ausztriában (70 százalék), Németországban (59 százalék), Szlovéniában (52 százalék) és Luxemburgban (50 százalék) vannak.
Francia és német kihátrálás? Vagy mégsem?
Meglehetősen negatív jelnek számít az is, amikor két olyan uniós tagállam politikusai is olyan nyilatkozatokat tesznek a szabad-kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyek kihátrálást sejtetnek.
Matthias Fekl, francia külkereskedelmi államtitkár egy rádióinterjúban egyenesen azt mondta, hogy Franciaország nem nyújt további politikai támogatást a TTIP-tárgyalásokhoz, valamint hogy „Franciaország a jövő hónapban a TTIP szabad-kereskedelmi tárgyalások befejezésére szólítja fel az Európai Bizottságot”.
Sigmar Gabriel, német gazdasági miniszter nagy port kavart kijelentése szerint pedig a tárgyalások gyakorlatilag megfeneklettek, „mivel mi európaiak nem akarjuk magunkat alávetni az amerikaiak követeléseinek”. Azt azonban végül cáfolták, hogy Németország is felállna a tárgyalóasztaltól.
És a magyar kormány mit gondol erről az egészről?
Hiába gondolnánk, hogy a magyar kormány rögtön elővette a szabadságharcos és nemzetközi nagytőke-ellenes retorikát, álláspontja a szabad-kereskedelmi megállapodással kapcsolatban meglehetősen ellentmondásos, de többnyire támogató. Kivéve abban, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszerek is belekerüljenek a szerződésbe, valamint nem tartja szükségesnek az ISDS (választott bíróságok) szerződésbe foglalását sem. Az EP-ben ülő magyar képviselők viszonylag egységesen szavaztak a GMO kérdésében a genetikailag módosított élelmiszerek szerződésbe kerülése ellen. (Bár találgatások szerint ezt az amerikai fél az esélytelenek nyugalmával csak azért vette egyáltalán napirendre, hogy az alkudozás során legyen miről lemondaniuk.)
Egyébként meglehetősen csendes az ügyben a Fidesz-KDNP-kormány. Míg a kormány házi elemzője, a Századvég vitaanyaga és a Külgazdasági- és Külügyminisztérium háttéranyaga is inkább az egyezmény hátrányait emeli ki Magyarországra nézve, januárban még az hangzott el az Amerikai Kereskedelmi kamara (AmCham) januári rendezvényén, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter is beálltak a tervezet mögé. Mikola István pedig ugyanebben a hónapban a GMO és az ISDS nemzeti szuverenitást sértő mivoltáról nyilatkozott.
Egyébként a magyar kormány nagyrészt csak sodródik az árral a kérdésben, és olyannyira periférián kezelik az ügyet, hogy tavasszal az LMP által indítványozott vitanapon összesen 16 képviselő jelent meg a Parlamentben, hogy vitatkozzon a TTIP-ről.
Forrás: 444.hu
