A múlthéten került a hírekbe, hogy az egykori KDNP-s országgyűlési képviselő, jelenleg ír nagykövet Pálffy István kioktató hangnemű levelet írt, reagálva a The Irish Times egyik Magyarországról szóló cikkére. A gond az, hogy Pálffy válasza tele van téves, vagy egyszerűen hazug állítással.
Az Irish Timesban megjelent cikk betekintést ad az elmúlt hónapok Magyarországáról, többek között a „Tudta?” tájékoztató (?) kampányról, a mostani hazafias hangvételű „Ne kockáztass! Szavazz nemmel!” plakátokról, az ellenzék langyos állásfoglalásáról, valamint arról, hogy míg a kormány a migráció kérdésével tartja markában a közvéleményt, addig más témák nem igazán kerülhetnek be a közbeszédbe. Ilyen témának tekinti a cikk szerzője például a magyar egészségügyet.
Pálffy válaszlevélben szétcincálta próbálta elmagyarázni, hogy hazánkban nem is úgy vannak a dolgok, ahogyan azt a cikk szerzője állította. Pálffy leginkább arcpirító kijelentései az egészségügyről szóltak. Pálffy ír tartózkodása során nagyon elszokhatott már a magyar egészségügytől, ha az szerinte „Európa egyik legjobbja”, valamint, hogy „a betegek nem fizetnek pluszpénzt az orvosoknak”. A „nincsenek sorok a kórházakban” kijelentésre pedig komolyan gondolkodóba esik az ember: Pálffy vajon járt-e életében magyar kórházban? Lássuk, milyen valójában a magyar egészségügy 2016-ban!
Pálffy István, még KDNP-s képviselőként
forrás: 444.hu
Egészségügyi helyzet a tények tükrében
A magyar egészségügy Európa egyik legjobbja.
Tény, hogy az egészségügy egy költséges dolog. Ám, az arra fordított pénz meglátszik a kórházakon, azok felszerelésén, az orvosok és nővérek motivációján, szaktudásán. A helyzet az, hogy az OECD által vizsgált országok közül, Magyarországon fordítják az egyik legalacsonyabb összeget az egészségügyre . Míg az OECD-országokban, amely magába foglalja az európai államokat, a GDP nagyjából 7 százalékát költik egészségügyre, nálunk ez a szám jelenleg 4,8 százalék. Hozzátesszük, hogy ez a szám 2006-ban még 6 százalék körül volt.
Pálffynak igaza van abban, hogy a magyar orvosok jó szakemberek (miért is ne lennének?), azonban pont az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt ezek a szakemberek hagyják el nagy számban Magyarországot. Szakorvosokon kívül háziorvos sincs elég, azok közül pedig, akik praktizálnak, sokan már bőven betöltötték a nyugdíjas kort. És akkor még nem beszéltünk a kórházak lehangoló felszereltségéről, és gyakran a harmadik világbeli állapotokat idéző lerobbantságáról.
Szent János Kórház
forrás: 24.hu
Nincsenek sorok a kórházakban.
De bizony vannak sorok a kórházakban, és ennek legfőbb oka az eszköz- és orvoshiány. Várólisták is vannak, az OEP internetes oldalán el is érhető, hogy melyik beavatkozásra, mennyi időt kell várnia a betegnek.
A betegek nem fizetnek pluszpénzt az orvosoknak.
Bár levelében „GP-t” említ, ami az angolban háziorvost jelenti, azért mi emlékeztetnénk Pálffyt, a magyar egészségügyet behálózó hálapénz rendszerre. Ez a bonyolult jelenség, más néven paraszolvencia, úgy alakult ki, hogy az alulfinanszírozott magyar egészségügy beragadt valahol félúton az államilag támogatott és privát rendszer közé. A hálapénz jelentős részben a bizonytalanságon, a tisztázatlan viszonyokon, az egészségügy szürke és fekete zónáján alapul.
Egy államilag rendesen megfinanszírozott rendszerben, mint például Spanyolországban, nem szükséges az orvosnak odadugni a borítékot, mert az legális úton van megfizetve a munkájáért, és tudni lehet, mely szolgáltatás jár alanyi jogon és mely „költségtérítéses”.
A hálapénz minden bizonnyal egy nagyon nehezen megszüntethető jelensége a hazai egészségügynek. Biztos, hogy kulturális okai is vannak a hálapénznek. Sok beteg úgy gondolja a pénzéért automatikusan jobb ellátást fog kapni, ami gyakran nem igaz, ám sok orvos egyszerűen „be van árazva”. A hálapénz büntetése felesleges, mivel az esetek túlnyomó többségében nem fog kiderülni, vagy nem bizonyítható a paraszolvencia. Mindenesetre képmutató Pálffy kijelentése, hogy a betegek nem fizetnek pluszpénzt az orvosoknak.
A magyar egészségügynek nagyszabású reformra és forrásnövelésre lenne szüksége, hogy hatékonyan működhessen. Erre voltak tervek, ám sokat még nem láttunk belőle. A rossz ellátórendszer nem kizárólagos oka, de hozzájárul ahhoz, hogy EU-n belül hazánkban az egyik legalacsonyabb a születéskor várható élettartam.
