Az oktatás rendszere közel sem nevezhető ideálisnak ma Magyarországon. A felsőoktatással párhuzamosan a közoktatás is olyan átalakulásokon megy keresztül, amely nem a jövő nemzedék érdekeit tartja szem előtt. Az új reformok nem eredményeznek mást, mint az oktatás színvonalának rohamos visszaesését, a kormány által erőltetett szakmák kihasználatlanságát és az egyre növekvő számú iskolaelhagyókat.
A 168 Óra birtokába jutott felmérés szerint „egy 2014–2015-ben elvégzett módszertani kísérlet alapján a referencianapon (2014. február 1-jén) az oktatási rendszerből lemorzsolódottak száma 42 ezer 254 fő volt”. Mindez azt jelenti, hogy e
Mi változott eddig?
2011-ben megváltoztak a közoktatás alapjai, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) azonban a hozzá fűzött reményeket nem tudta beváltani. Az oktatási rendszer hatékonysága gyakorlatilag a nullával lett egyenlő, nem kis elégedetlenséget váltva ki a tanárokból, akikhez a szülők és diákok is csatlakoztak. A kormány nem volt elégedett a kettős fenntartási rendszerrel, így az oktatási rendszer teljes államosításban működik tovább. Jobbnak látták ugyanis, ha a korábban önkormányzati kézben lévő iskolák is állami kézre kerülnek.
A kormány 18-ról 16 évre csökkentette az iskolakötelezettség korhatárát, megszűnt a tankönyv-választási szabadság, az alapítványi iskolákat pedig egyre inkább bedarálja a rendszert. Ha nem kapnak forrásokat, akkor ellehetetlenül a működésük. A szakiskolák szakközépiskolákká, a szakközépiskolák pedig szakgimnáziumokká alakítása pedig nagyon megnehezíti a szakgimnazisták dolgát, hogyha esetleg úgy döntenének, hogy szakmát vagy iskolát akarnak váltani, vagy éppen tovább szeretnének tanulni, hiszen ez a rendszer aligha teremti meg az átjárhatóságot az iskolatípusok között.
Megvan az eredménye
Az Emberi Erőforrások Minisztériumában készített belső felmérés szerint, amelyet a 168 Óra ismertetett: „egy 2014-2015-ben elvégzett módszertani kísérlet alapján a referencianapon (2014. február 1-jén) az oktatási rendszerből lemorzsolódottak száma 42 ezer 254 fő volt”. Ennyi fiatal került ki végzettség nélkül az iskolából, akiket nagy valószínűséggel a kormány statisztikai csodafegyvere, a közmunkaprogramok szívnak majd fel.
Ezt jól mutatja az is, hogy míg 2012-ben még csak hat 17 év alatti közmunkás volt az országban, 2016-ban már 1123-an mentek el havi 52 ezer forintért közmunkásnak – ez pedig együtt jár a társadalmi különbségek növekedésével is. Mára egyre inkább nő azoknak a fiataloknak a száma, akik a 16 év elérése után végzettség nélkül hagyják el az iskolákat, de ugyanezen életkorban a legjellemzőbb az igazolatlan hiányzások miatti kizárás is.
Habár a kormányt még a törvény elfogadásakor is szakemberek figyelmeztették arra, hogy ennek a módosításnak nem lesz jó vége, és a pedagógus-sztrájkbizottság egyik követelése is a tankötelezettség idejének visszaállítása volt, a kormány nem változtatott az álláspontján. Jelenlegi véleményük is az, hogy még nincs elég tapasztalat a 16 évre csökkentett tankötelezettség hatásairól, ezért nagy valószínűséggel a későbbiekben sem várható módosítás – a kérdés már csak az, hogy mennyire növekszik majd azoknak a 16 éveseknek a száma, akik az ésszerűtlen változtatások miatt hullanak ki az oktatási rendszerből.
Azonban nem csak ez az egyetlen probléma
A felmérés szerint ugyanis „a lemorzsolódás nem pusztán szakiskolai probléma, megállapítható azonban, hogy a szakképzést markánsan érinti, beleértve tehát a szakközépiskolai képzést is”. A kormány szerint az iskolát 16 évesen elhagyók, illetve a közmunkába csúszók számára is „az iskola a tanulás lehetőségét felnőttkorban is felkínálja, felnőttoktatás keretében életkori korlátozás nélkül kapcsolódhat be bárki újra és szerezhet szakmát, érettségi végzettséget vagy alapfokú iskolai végzettséget”. Azonban jogossá válik az a felvetés is, hogy a közoktatás átalakításával a szakképzésben már drasztikusan csökkent a közismereti órák száma, ezáltal pedig egyre nagyobb az esély arra, hogy a gyerekek 16 évesen nemcsak hogy végzettséggel, hanem írási, olvasási, számolási készségekkel sem rendelkeznek, amely legalább a saját készségeik fejlesztésének alapját jelentené, ha a későbbiekben mégis csak tudásuk bővítését tartanák szem előtt.
Tanulj szakmát – de ne bármilyet...
Habár a kormány a szakképzést szorgalmazza, ugyanakkor el is lehetetleníti azt, hiszen kormányrendelet szabályozza azt is, hogy milyen szakmát tanulhatnak a gyerekek korlátlanul állami támogatással, melyeket keretszám megállapításával, és melyek azok, amelyeket az állam egyáltalán nem támogat, így azokat csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak.
Már 2016/2017-re is csaknem a felére csökkent a korlátlanul támogatott képzések száma, a 2017/18-as tanévben viszont már egyetlen olyan szakma sem lesz, amit az ország összes megyéjében korlátozás nélkül támogat az állam, így a pénzkivonás a szektorból már itt is jelentkezik. Ugyanakkor az országon belül is különböző esélyekkel indulnak a diákok, hiszen a legtöbb lehetősége a budapesti, Pest megyei, hajdú-bihari gyerekeknek van, ha állami támogatással szeretnének szakmát tanulni, a legkevesebb a zalai, tolnai, baranyai családoknak jut.
Ha így haladunk tovább, sokan fognak megfelelő tudás nélkül kikerülni évekkel később a munkaerőpiacra, ahol kiszolgáltatottá válnak, így nem válik belőlük adófizető polgár. Ez végső soron az államnak sem érdeke.
