A nők és férfiak közötti egyenlőtlenség még mindig jelentős mértékben él a társadalomban. A legújabb felmérések szerint ez különösen kicsúcsosodik a munkaerőpiacon, a karrierépítésben, az anyagi helyzetben és a nőket érintő családon belüli erőszak, a munkahelyi zaklatás gyakoriságában is.
Mindenkiben él az a kép, hogy a férfi a kereső, a családfenntartó, míg a nő anyaszerepben az otthoni munkákban veszi ki a részét. A férfi a domináns, hozzá képest pedig a nő valamelyest alsóbbrendű. Az még a „jobbik eset”, ha ez a különbségtétel a munka világában, a vezetői pozíciókkal kapcsolatos diszkriminációként jelenik meg. Ha azonban ez a dominancia már erőszakkal is párosul, családon belüli erőszak vagy munkahelyi zaklatás formájában, az már nem hagyható szó nélkül.
Nők a munkaerőpiacon
A Világgazdasági Fórum jelentése szerint a nők többek között a munka világában is alulmaradnak a férfiakhoz képest. Habár az előrelépésnek tekinthető, hogy az elmúlt tíz évben közel negyedmilliárd nő belépett a munkaerőpiacra, azonban ez mégsem hozta meg a kellő egyensúlyt, hiszen a nemek közötti gazdasági egyenlőtlenség tovább nőtt. A jelentés számításai szerint akár 170 évbe is telhet, míg ez kiegyenlítődik. Az egyensúlyprobléma okozójának a fizetség nélküli munkát vélik: a nők ugyanis 34 százalékkal kevesebb fizetett munkát végeznek, mint a férfiak - a házimunkát, a gyermeknevelést vagy az idős családtagok ellátását nem is számolva. Mindent egybevetve azonban napi 50 perc, azaz évi 39 nap a nők előnye – ennyivel dolgoznak többet a férfiakhoz képest, amely jelentős részéért a nők nem kapnak fizetséget.
Az átlagfizetések is alacsonyabbak
A Randstad Workmonitor is a munka világát vizsgálja - a 34 országra kiterjedő felmérésben elsősorban a munkavállalói attitűdöket vették górcső alá. Ez a felmérés azt támasztotta alá, hogy nemcsak a karrierépítés, hanem az átlagfizetés terén is hátrányban vannak a nők a férfiakhoz képest – különösen igaz ez a vezető pozíciók tekintetében. A vizsgált alkalmazottak közül négyből egy munkavállaló – elsősorban a hölgyek – úgy látják, hogy még az azonos pozícióban lévő női és férfi kollégák bére sincs egyensúlyban. Ezt a Világgazdasági fórum jelentése is alátámasztja: kiemelkedően rossz a nemek közti béregyenlőség, ebben 130. helyen vagyunk (144 listázott ország közül), ami azt jelenti, hogy a nők sokkal kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. A bérolló a vezető pozíciókban, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében még jobban kinyílik, ráadásul háromból két válaszadó – még a hölgyek közül is – inkább férfit választana közvetlen főnökének, és mindössze egy dolgozna szívesebben női irányítás mellett.
Karrierépítés
Ami pedig a karrierépítést illeti: a társadalmi berögződések, mint a tradicionálisan női feladatok – a háztartásvezetés vagy a gyereknevelés – gátolják a nőket a karrierépítésben, a kevés rugalmas munkalehetőség ráadásul nehezíti a szülés utáni visszatérésüket a munkaerőpiacra. A hölgyek közül tízből hatan vélik úgy, hogy hátrányból indulnak egy pozíció megpályázásakor, illetve kinevezés esetén, de általánosságban véve is minden második magyar munkavállaló gondolja úgy, hogy jelentkezéskor vagy előléptetéskor is a férfiaknak kedveznek a munkaadók. Sajnos ebben a tekintetben is jelentős lemaradásban vagyunk a globális átlagtól, hiszen a csehek mellett nálunk vannak legnehezebb helyzetben a női munkavállalók. Ugyanakkor tízből kilenc munkavállaló jobban szeret vegyes összetételű csapatban dolgozni – bár a nők azt nem szeretik, ha a sokszínűség fenntartása miatt kedveznek valamelyik csoportnak. Négyből egy válaszadó szeretne csak férfiakkal, illetve nőkkel dolgozni, sőt a nők azok, akik kerülnék a kifejezetten nőkből álló csapatot.
A Világgazdasági Fórum átfogóbban is vizsgálja a nemek közti egyenlőtlenségeket - ez alapján Magyarország a 144 listázott ország közül a 101. helyen áll. Legrosszabb helyezést (138.) a nők politikai részvétele alapján kaptunk – ámbár kevesen vannak (összesen 20 női képviselő van a parlamentben) a hazai képviselőnők a kifejezetten aktív képviselők közé tartoznak a felszólalások, a benyújtott indítványok és a szavazásokon való részvétel terén is.
Elfogadták, de azóta sem ratifikálták...
Világszerte küzdenek a nők a jogaikért – nemcsak a karrierépítésben és a munkaerőpiacon, hanem az őket érő erőszakos cselekedetek ellen is próbálnak megtenni minden tőlük telhetőt. Habár az Európai Unió tenni kész a nők elleni erőszak megszüntetéséért, ha egy adott ország nem fogadja el a nőket az erőszaktól védő európai egyezményt, akkor ott a szabályok mit sem érnek. A családon belüli (és elsősorban a nők elleni) erőszak minden formájának felszámolása a célja az Európa Tanács úgynevezett Isztambuli Egyezményének – és ezt habár Magyarország 2014 márciusában aláírta, azóta sem lett kihirdetve, sőt a parlamentet sürgető javaslat sem érte el a célját, hiszen ezt a Fidesz, a KDNP és a Jobbik is leszavazta. Így az, hogy Magyarország 2014. március 14-én csatlakozott az Isztambuli Egyezményhez – ami azóta egyébként hatályba is lépett, mivel már legalább nyolc állam ratifikálta a dokumentumot – tulajdonképpen nem sokat ér, hiszen amíg nem ratifikáljuk – és Magyarország még nem ratifikálta – addig nem tud törvényerőre lépni az egyezmény.
Akciónap a nőkért
Erre is felhívta a figyelmet a NANE és a PATENT egyesület - a 16 Akciónap nyitórendezvénye Magyarországon a Néma Tanúk felvonulás volt, amelyen az elmúlt egy évben családon belüli erőszak során megölt áldozatokra emlékeznek, és a történeteiket magukon hordozó piros sziluettekkel, a Néma Tanúkkal vonulnak fel.
„November 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között immár 25 éve világszerte szerveznek civil szervezetek, oktatási intézmények és magánszemélyek tüntetéseket, workshopokat, előadásokat, filmvetítéseket, koncerteket és egyéb eseményeket, hogy felhívják a figyelmet a nők elleni erőszakra, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatokkal, és nyomást gyakoroljanak a döntéshozók felé, hogy azok fellépjenek a nőket érő nemi alapú erőszak ellen. Ez a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen.”
A legfrissebb adatok szerint Magyarországon több mint 1 millió 124 ezer van, aki 15 éves kora óta elszenvedett már fizikai bántalmazást vagy szexuális erőszakot, vagy mindkettőt –közülük 843 ezren mindezt a partnerük által. Jelenleg is több mint 223 ezer nő él olyan párkapcsolatban, ahol a partnere őt fizikailag és/vagy szexuálisan bántalmazza. Magyarországon azonban körülbelül csak 70 -120 anyaotthoni és krízismenhely férőhely van bántalmazott nők részére. A magyar joggyakorlat alapján pedig az is elmondható, hogy a jogalkalmazók az áldozatokat kiszolgáltatott helyzetben hagyják, a gyakorlat pedig az elkövetőknek kedvez.
A hibák rendszerszintűek – mindenesetre fontos kiemelni, hogy nem csak nálunk jelentkeznek. A jogrendszernek és az ellátórendszernek azonban feltétlenül érvényesítenie kell a nők jogait, hiszen a társadalom nem kis hányadát teszik ki. Legyen szó akár a munkáról, akár a karrierről, vagy ennél lényegesen fontosabb dolgokról – méltóságról, testi épségről, biztonságról.