A kormány eddigi csodafegyvere, a közmunkaprogram átalakításán gondolkozik. Mivel a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér közötti kis különbség szerintük nem motiválja eléggé a közmunkásokat a versenyszférában való elhelyezkedésre, ezért jövőre a bérollót a kormány szélesebbre nyitná. Azzal azonban nem számolnak, hogy az elmaradottabb területeken a közmunkásoknak esélyük sincs a programból való kitörésre, mivel nincs más munkalehetőség a környéken, ezért a magasabb bérek, a bérolló szélesebbre nyitása se fogja tudni motiválni őket arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacra átlépjenek. A kormány terveiben ezen kívül több más problémás dolog is fellelhető.
A kormány szerint a közmunkaprogram már nem tölti be azt a funkcióját, amiért 2011-ben eredetileg létrehozták: az inkubátorház-funkcióját mára már elvesztette. Az akkori munkaerő-piaci helyzetre jó válasz volt a közfoglalkoztatási program kiterjesztése, és olyan embereket visszaterelni a munka világába, akik akár évtizedekre leszakadtak a munkaerőpiacról. A kormány állítása szerint ez akkor meg is állta a helyét, hiszen a program segítségével több tízezren kiléptek az inaktivitásból. Azonban nem az volt a céljuk, hogy hosszú évekig ebben a rendszerben ragadjanak az emberek, hiszen ma már ez a helyzet.
A közmunkaprogram gerjesztette önmagát: valójában tömegesen megvonták a szociális segélyeket, három hónapra csökkentették a munkanélküli ellátást, azaz az érintett személyeknek gyakorlatilag nem maradt más lehetőségük a létfenntartáshoz, mint a közmunka. A közmunkaprogram egyre nagyobb teret kapott - míg 2010-ben az csupán átlagosan 60-70 ezer embert érintett, a KSH adatai szerint az idei első negyedévben 208 ezren, a második negyedévben 232 ezren, míg július és szeptember között 225 ezren dolgoztak közfoglalkoztatottként. Ez a kormánynak sem volt kedvezőtlen, hiszen a közfoglalkoztatottak és a külföldön élők beszámításával el is lehetett érni az áhított célt: az Orbán által ígért egymillió új munkahelyet. A foglalkoztatási adatok természetesen közben megszépültek, hiszen így lehetett papíron nálunk csaknem a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta az EU-ban.
Már nem éri meg – Mi lesz az új irány?
Ha a gazdaság növekszik, azzal párhuzamosan a munkaerőhiány is növekedni fog – és a kormánynak hiába ütőkártya a közfoglalkoztatás, nemcsak megfelelő számú munkaerőre van szüksége (jelenleg ugyanis 200 ezer fő hiányzik a munkaerőpiacról), hanem megfelelő minőségűre is, és jelenleg rengeteg szakképzett munkaerőt veszteget el a rendszer a közmunkaprogramban – ezt igyekeznek most kiküszöbölni a várható változásokkal.
Simon Attila, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára szerint meg kell oldani azt a problémát, hogy ma már a program önmagáért létezik, hiszen az érintettek hosszú éveket töltenek a rendszerben, ez pedig nem az eredeti célt szolgálja. Ma már szükség van mindenkire, aki munkára fogható. Ezt pedig úgy érhetik el, ha megtörik a közfoglalkoztatás jelenlegi statikusságát, ugyanis jelenleg a közmunkásoknak mindössze 14 százaléka tud megkapaszkodni a versenyszférában.
A tárca a következő elemeken változtatna:
- 3 éven belül maximum 12 hónapig lehessen közfoglalkoztatotti státuszban maradni. Ha a versenyszférában való elhelyezkedés nem sikerül valakinek ez idő alatt, például egészségügyi okok miatt nem válik alkalmassá, azt más módon kell segíteni.
- A szakképzett munkanélküliek csak akkor léphessenek be a programba, ha az állami foglalkoztatási szolgálat három hónapon belül nem tud a képzettségüknek megfelelő munkahelyet biztosítani nekik, vagy három munkaadó visszautasítja őket – azaz a szakképzett munkaerőt ne pocsékoljuk közmunkára, hiszen így is hiány van belőlük.
- Továbbá kivezetni a 25 év alatti fiatalokat is a közfoglalkoztatásból, hogy „ne parkolópályán kezdjék el az életüket”. A fiatalok elhelyezkedését más, aktív eszközökkel, célzott munkaerő-piaci programokkal segítenék.
A közmunkaprogram átalakításáról szóló előterjesztést várhatóan januárban tárgyalja a kormány, kedvező döntés esetén márciusban már részben új típusú közfoglalkoztatási programok indulhatnak.
Szélesebbre nyílik a bérolló
A kormány szerint a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér közötti kis különbség nem motiválja eléggé a közmunkásokat a versenyszférában való elhelyezkedésre, ezért jövőre a bérollót szélesebbre nyitná. Így tehát, aki a programban ragad, még rosszabb esélyekkel indul, mint eddig: a közmunkásbérek legutóbb 2015 januárjában emelkedtek, akkor 1200 forinttal, de a helyzet idén sem lesz sokkal jobb, hiszen 2017-ben is csak némileg emelkedik majd: a kormány alig valamivel a várható infláció felett, 3, illetve 5 százalékkal emeli a közmunkások és a szakképzett közmunkások bérét. Vagyis a teljes munkaidőben dolgozó közfoglalkoztatottak bérét januártól bruttó 2375 forinttal emeli a kormány (a jelenlegi 79 ezer 155 forintról 81 ezer 530-ra), vagyis a kézhez kapott összeg az eddigi 51 ezer 847 forintnál mintegy 1500 forinttal lesz több, és kúszik valamivel 53 ezer forint fölé. Szakképzettek esetében 5 ezer forintos bruttó emelés lesz jövőre.
A közmunkásbérek tehát 2017-ben a minimálbérnél kisebb mértékben emelkednek (a minimálbér jövőre 15, a garantált bérminimum pedig 25 százalékkal nő, 2018-ban pedig várhatóan újabb 8 százalékkal), ez pedig azt is jelenti, hogy minden eddiginél nagyobbra nő a különbség a két érték között - jövőre már 32 ezer forint körül lesz.
De mégis, hogyan?
Szép kis ábránd az, hogy a közfoglalkoztatottság csak átmeneti megoldás legyen, a kormány azzal viszont nem számol, hogy az elmaradottabb területeken a közmunkásoknak esélyük sincs a programból való kitörésre, mivel nincs más munkalehetőség a környéken, ezért a magasabb bérek, a bérolló szélesebbre nyitása se fogja tudni motiválni őket arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacra átlépjenek. Eddig a továbbképzések sem jártak sikerrel, hiszen csupán mintegy 10-15 százalékát a közmunkásoknak lehetett átirányítani a versenyszférába – a változtatásokkal viszont az átlagosan 250 ezer fős közfoglalkoztatotti létszámból a tárca számításai szerint nagyjából 100-150 ezer fő elhelyezhető a nyílt munkaerőpiacon. A regionális különbségek miatt a szakképzett munkaerő átirányítása talán működhet, de a keleti országrészben így is nagyon magas a közfoglalkoztatottak száma, ezen valószínűleg ez sem segítene.
A kérdések pedig csak gyűrűznek az említett módosításokhoz: ha 3 éven belül csak 12 hónapot lehet dolgozni, mi lesz a maradék idővel? Mi dönti el az alkalmasságot, hogyan fogják segíteni a rászorulókat? Az Orbán-kormány csökkentette 16 évre a fiatalok tankötelezettségét, ezzel pedig a szegényebb rétegek előtt megnyílt az út a közmunka felé: a célirányos képzés viszont csak keveseket juttatna vissza a munkaerőpiacra, valamint eddig is csak csekély eredményt ért el - miben fog megnyilvánulni most akkor a változás? Illetve, ha csak azok léphetnek a közmunkaprogramba, akik a képzettségüknek megfelelő munkát nem találnak – szintén felmerül a kérdés: eddig ez nem így volt?
Nem elég, hogy a közmunka elképesztő mennyiségű pénzt emésztett fel, másra nem volt alkalmas, csak a foglalkoztatottsági adatok szépítésére. Az általa okozott aránytalanságok sem hagyhatók figyelmen kívül: míg a nyugati régióban és Budapesten elenyésző a közmunkában foglalkoztatottak száma, addig a kisebb településeken, falvakon és a keleti régióban sokaknak ez jelenti az egyetlen megélhetési módot. Szabolcsban például az összes foglalkoztatott 17 százaléka közmunkás, ez az arány Győrben 0,6 százalék. Akik bekerültek ebbe a programba, csak csekély eséllyel tudtak kitörni belőle. A jövőbeli változtatások által felvetett további kérdéseket elnézve pedig a történet pozitív irányba alakulása továbbra is kétséges.