A miniszterelnök a minap azt mondta a Wall Street Journal újságírójának, hogy egy párt kétharmados többségétől nem kell félni, amíg az tiszteletben tartja a hatalommegosztás elvét, a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ezzel a kijelentésével azt próbálta sugallni, hogy ez így van haznákban is. A probléma ezzel csak az, hogy eddigi lépései nem igazán támasztják alá a fenti kijelentést. Részletes elemzésben vizsgáltuk azt, ami az elmúlt kilenc hónapban történt.
1. Előbb az alkotmánybírák megválasztásának szabályait változtatták meg, aztán saját szájízük szerinti bírákat “toltak be” a testületbe, végül jogkörük jelentős korlátozásával gyakorlatilag “kasztrálták” azt.
2. A törvényhozó hatalmi ágat megtestesítő Országgyűlésben szó szerint rohamtempóban hoznak meg kulcsfontosságú törvényeket, így aztán az ellenzéki képviselőknek (de még a kormánypártiaknak sem) esélyük sincs arra, hogy azokat érdemben tanulmányozni tudják. Nem mintha bármit elérhetnének, a parlamenti bizottságokban is kétharmados többséggel rendelkező kormánypárti képviselők úgyis mindent leszavaznak. Ráadásul az olyan nagy port kavart jogszabályokat, mint pl. a médiatörvény egyéni képviselői indítvány formájában terjesztik be, ügyesen kikerülvén az amúgy kötelező egyeztetési köröket az ellenzékkel és az érintettekkel. Az Országgyűlés egy szavazógép csupán, futószalagon gyártja még az alkotmánymódosításokat is.
3. Ami az igazságszolgáltatást illeti, Polt Péter legfőbb ügyésszé választása és tisztségébe 9 évre történő bebetonozása egyértelmű jele annak, hogy erősődött a politikai kontroll az ügyészi szervezet felett.
4. A Sándor Palotába olyan köztársasági elnököt ültettek, akiben még egyetlen törvény kapcsán sem merült fel a gondolat, hogy normakontrollt kérjen. Ha a parlament szavazógépként -, akkor Schmitt Pál “aláírógépként” funkcionál.
Erős kételyek merülhetnek fel a fékek és ellensúlyok tiszteletben tartásával kapcsolatban akkor is, amikor arra gondolunk, hogy:
- Európa és az Unió nem a magyar elnökségről, hanem a - gyakorlatilag a sajtószabadság végét jelentő médiatörvényről beszél, amely tökéletes eszköz - a negyedik hatalmi ágként aposztrofált - média által biztosított fék behúzására
- a közigazgatásban a legfontosabb intézmények élére saját embereiket ültették, a társadalom véleményének közvetítésében fontos szerepet játszó testületeket ellehetetlenítették, a kormánytisztviselőket az indokolás nélküli felmentés bevezetésével elhallgattatták
- a civil szférát kihagyják a döntések előkészítéséből
- az önkormányzatokban az ellenzéki hatásköröket csökkentették
Jogosan vetődik fel a kérdés: igazat mondott a miniszterelnök? Szerintünk csúsztat.
Ezen elemzés teljes hosszában a tenytar.hu oldalon olvasható.