Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves olvasók: siessenek kérem, mert ha kiszera méra bávatag gyorsan befizetnek az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba akkor immár teljesen hivatalosan az összeg levonható az adóalapból. Amíg Önök a telebankárt tárcsázzák, addig engedtessék meg kérem alássan, hogy egy néhány szóban kommentáljuk a hírt. S bár röviden foglaljuk össze véleményünket, nem leszünk annyira tömörek, mint lehettünk volna.
Akárhogy is nézzük, örvendetes, hogy a kormányt aggasztja az államadósság mértéke. Nem tud a kormány annyi szavazatot vásárolni Erdélyben és a Felvidéken, hogy újraválasszák egy államcsőd után. Nem csak ezért, de igazság szerint az államadósságnak Önöket is aggasztania kellene.
Míg a lakosság nem elhanyagolható része alacsony kamatú svájci frankhitelekkel kezdett fogyasztói ámokfutásba, olyan felesleges luxuscikket vásárolva, mint lakás, autó, mosógép, addig az kommunista MSZP kormány az egész országot adósította el, magas kamatú forinthitelekben. S a vicc az, hogy most mindenki a másiknál keresi a pénzt!
Hozzátesszük, a „jóléti rendszerváltás” – nem hivatalos nevén „Ezt még az unokáitok is fizetni fogják” – programja iszonyatosan népszerű volt hajdanán, pedig lényegét tekintve nem tért el nagyon attól, mint amikor a jószándékú, de pénzügyileg analfabéta nagypapa a Providenttől kér kölcsön karácsonyi ajándékra valót, a gyermekek lakását ajánlva fel fedezetként. A család örül, a nagymama új fogsora csak úgy villog, miközben a hitelező már keresi a vevőt a lakásra.
Olyannyira népszerűek voltak egyébiránt az osztogatások 2002-2006 között, hogy hogy, hogy nem, a Fidesz az utolsó szálig mindegyiket megszavazta. Sőt, miközben ma az egekbe nőtt államadósság miatt kárhoztatja az elődeit, akkor folyamatosan többet követelt mindenből, és a költségvetési abszurditásokat a saját költségvetési abszurditásaival toldotta meg.
Amikor konkrét kiadásnövelések merültek fel korábban, akkor sohasem találta meg a „nem” gombot a parlamentben, amikor pedig kiadáscsökkentésről volt szó, úgy toporzékolt ellenzékben, mint Pistike, amikor a Provident a lakással együtt a Nintendot is elviszi árverezésre.
Ennek fényében is visszatetsző, hogy a Fidesz most a népnél kuncsorog némi apróért az államadósság csökkentése érdekében. Na, nem azzal van a baj, hogy az állam az állampolgárok zsebében kotorászik, hogy a felelőtlen költekezés keserű gyümölcseinek árát onnan egyenlítse ki – akár közvetlenül, akár közvetetten, de végül is csak az állampolgárok pénzéből tud az állam gazdálkodni.
(A kormánytagok inkognitóban gyűjtenek pénzt az Államadósság Elleni Alapba)
Az már nagyobb baj, ha az állam nem tudja, hogy melyik zsebből kell visszaszerezni a jussát, és ezért többszörösen megsarcolja az alacsony keresetűeket, majd egy kis szélvédő mosásért cserében baksist kér. Akármilyen összeg keletkezik ebből a szánalmas akcióból, azt kéretik szembeállítani azzal a néhány százmilliárddal, amellyel a kormány megdobta a jól keresőket, illetve azokkal a milliárdokkal, amelyekkel az ún. adócsökkentésből nyerészkedő alacsony keresetűek már eleve többet dobnak be a közösbe.
Alapvetően úgy véljük, hogy az állam igényt tarthat az állampolgári szolidaritásra és elvárhatja, hogy fogjunk összes valós problémák leküzdése érdekében, mint amilyen az államadósság is. De ne nézzenek minket hülyének: amíg a kormány egyes területeken úgy szórja a pénzt, mint a részeg matróz többhónapos partraszállás után, addig a felelőtlenség és igazságtalanság szponzorációjára hív fel minket. Minimálisan elvárható, hogy az adósság-leépítés egy ésszerű, igazságos adópolitikával kezdődik.
Egyébként még emlékeztetnénk: MANYUP-Einstand jogcímen majdnem három millió ember már igen jelentős összeget, kb. 3000 milliárd forintot fizetett be az Államadósság Ellen Alapba. Ezt testvérek között is az államadósság majdnem 10-15%-a. Indulóban ezt vonják le az adóalapból.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!