A köznevelési és felsőoktatási törvény politikai és szakmai viharai mögött kellemes hátszélben hajóznak a szakképzéssel kapcsolatos kormányzati javaslatok. Ezek egyike lassan – különösebb feltűnés nélkül - révbe is ér.
Pedig nem jelentéktelen kérdésről van szó, hanem a 84 milliárd forintot érintő szakképzési hozzájárulásról. Az erről szóló törvényjavaslat lehetetlen helyzetbe hozhatja a magyar felnőttképzési rendszert, és tovább rontja a magyar munkaerő versenyképességét. Emellett az eddig a rendszerben lévő pénzeket már nem egy szakmai grémium, hanem a területért illetékes miniszter osztja majd el.
Az érintettek – bár előzetes konzultációban ezúttal sem volt lehetőségük részt venni – utólag számos módosítást próbáltak elérni – sikertelenül. Így az Országgyűlés minden bizonnyal a kormányzati szándékot megvalósítani hivatott javaslatot fogadja majd el. Ez pedig a többi, oktatáspolitikát érintő kormányzati törekvést tükrözi: csak a gyárban, lehetőleg fülig olajosan megszerzett tudást tekinti a munkaerőpiacon hasznosnak, miközben a források állami elosztását tartja egyedül hatékonynak.
A javaslat lényegében teljesen államosítja a felnőtt- és továbbképzési források elosztását.
Mire való, miért jó?
A szakképzési hozzájárulás tulajdonképpen egy speciális funkciójú közteher. Alapkoncepciója szerint a vállalkozások a bérköltségek arányában hozzájárulnak a megfelelő munkaerő képzéséhez. Összege a tb-járulék alapjának 1,5 százaléka, ami nagyon komoly bevételt jelent. 2009-ben például közel 84 milliárd forintot. Az összehasonlítás kedvéért: ez hozzávetőleg a felsőoktatás oktatási és tudományos támogatásának fele.
A rendszert igazán innovatívvá teszi, hogy a vállalkozások a cég igényeihez mérten, többféle módon is teljesíthetik ezt a kötelezettséget. Vagy befizetik a pénzt egy állami alapba, vagy pedig közvetlenül támogatják valahogyan a képzést.
Távolodik egymástól az iskola és a munkahely
Ez az első terület, ahol az új jogszabály változást hoz. Megszűnik ugyanis az a lehetőség, hogy a vállalatok közvetlenül költhessenek a képzési helyek fejlesztésére. Ezzel kiesik az a hajtóerő, amely arra ösztönözte a szakképzési és felsőoktatási intézményeket, hogy összehangolják fejlesztési elképzeléseiket a vállalatokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy gyengülni fog a képzés és gazdaság eddig sem túl izmos kapcsolata.
Még fájóbb, hogy annak a lehetősége is megszűnik, hogy a vállalkozások közvetlenül költsenek saját dolgozóik továbbképzésére. Az ilyen típusú forrás a felnőttképzés bevételének 40 százalékát jelenti. Érthető módon, erre a keresletre jelentős (és általában jó színvonalú) kínálat épült rá: közel 1500 akkreditált felnőttképzési intézmény jó része részt vesz ebben a képzési formában.
Ahhoz azonban, hogy valaki ebből a pénzből részesüljön, kemény versenyben kell eladnia szolgáltatását a cégeknek, akár szakmai képzésről, továbbképzésről, akár a nyelvismeret vagy az informatikai tudás fejlesztéséről van szó.
Élethosszig tartó tanulás?
Ha ez a lehetőség megszűnik, akkor nyilvánvaló módon, tovább csökken majd Magyarországon a felnőttképzésben résztvevők száma, pedig ezen a területen már így is a sereghajtók között vagyunk Európában. Ez pedig nem statisztikai kérdés: folyamatos képzés nélkül a magyar munkaerőnek esélye sem lesz a válság utáni munkaerőpiacon. Továbbá, a felnőttképzési intézmények jó része kerülhet veszélybe - munkahelyeket veszélyeztetve ezzel. Nem véletlen, hogy sok ország mostanában nem csökkenti, hanem épp ellenkezőleg: növeli a felnőttképzési ráfordításokat.
A változások miatt, vélhetően a pénz eddiginél nagyobb része lesz az, amelyik közvetlenül a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészébe folyik be. Innen aztán pályázatok és támogatások formájában jut el a képző intézményekhez. Itt is változik azonban a világ. Eddig a pénzt a Szakképzési és Felnőttképzési Tanács osztotta el, amelyben képviselve voltak a szakmai szervezetek, gazdasági érdekképviseletek és szakszervezetek. A jövőben az illetékes miniszter egyedüliként lesz a pénzosztás felelőse.
Ugyanakkor továbbra is felhasználható marad a hozzájárulás a gyakorlati képzés szervezésére. Csakhogy mostantól a költségek elszámolása nem tételesen (a valós költségek), hanem normatíva alapján történik. Ez persze csökkenti az adminisztrációt, de azt is jelenti, hogy a gyakorlati képzést szervező vállalkozás a kiadások csökkentésében lesz érdekelt, ami biztosan nem tesz majd jót a színvonalnak.
Politikai megfontolások
Tekintettel arra, hogy a kormány határozott szándéka a gyakorlati képzés kiszervezése a gazdasági kamarák számára, úgy tűnik, a fő cél, hogy az ilyen képzés támogatásával, valamint az eddig vállalati döntések alapján elköltött forintok összesöprésével, a kormány azt a kört fizeti ki, amelyik – a heves támadások ellenére – kiállt a kormányzati oktatáspolitika elképzelései mellett.
Nem véletlen, hogy ez a javaslat is a többivel azonos tőről fakad. Azt az elavult tudásképet képviseli, ami csak a gyárban, lehetőleg fülig olajosan megszerzett tudást tekinti a munkaerőpiacon hasznosnak, miközben a források állami elosztását tartja egyedül hatékonynak.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!