Egy héttel a plágium botrány kirobbanása után, végre megszólalt Schmitt Pál. A felmerült vádakra eddig mindössze egy kevéssé meggyőző közleményt adott ki hivatala. Maga az érintett nem reagált. Nem reagált, sőt, nyilvános programjait (szintén meglehetősen nehezen komolyan vehető érveléssel) lemondta, és kerülte az újságírók fürkésző pillantásait még akkor is, amikor a velük való találkozástól nem zárkózhatott el. Nem reagált, annak ellenére, hogy az interneten gyakorlatilag pillanatok alatt (újfent) köznevetség tárgyává vált – belföldön és külföldön egyaránt.
Hét napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy stábja összeállítson egy, a célnak megfelelő hazugságlistát hogy úgy érezze: ideje, hogy személyesen tisztázza magát a vádak alól. Na ez az, ami nem jött össze. A Magyar Rádió 180 perc című műsorában (lehet, hogy a választás önkritika és az ellopott, szó szerint átvett 180 oldalra utal?) elhangzott interjúval azonban épp az ellenkezőjét sikerült elérni.
Egy doktori disszertáció elkészültének mikéntjéről mondott súlyos tárgyi tévedések nem hogy Schmitt Pál ártatlanságát, sokkal inkább bűnösségét támasztják alá. Az elhangzottak alapján, ugyanis nagyon úgy fest: fogalma sincs arról hogyan is készül az a bizonyos kisdoktori dolgozat.
Meg is kapta e havi Pinokkió-díjunkat!
Forrás: tebege.tumblr.com
„Segítséget természetesen kaptam, hiszen a Testnevelési Egyetem kinevezett mellém egy opponenst és egy konzulenst, ahogy ez minden doktori dolgozatnál szokás."
Sajnos rossz hírünk van, elnök úr. Nem így szokás. Egyfelől egyiküket sem kinevezik, hanem felkérik. Ez a kisebb probléma. A konzulenst viszont nem az egyetem, hanem maga a delikvens választja ki/kéri fel (esetleg jelentkezik a tanárok által meghirdetett témák egyikére). Az egyébként szintén „érdekes", hogy opponensei a TE akkori összeférhetetlenségi szabályai alapján, nem is bírálhatták volna el az elnöki dolgozatot, mert mindketten tagjai voltak a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának. Mivel az államfő ekkor az ezt létrehozó Magyar Olimpiai Bizottság elnöke volt, bírálói gyakorlatilag a beosztottjai voltak. Tőlük tehát „tárgyilagos értékelés” nehezen lett volna elvárható.
„Aki valaha írt doktori disszertációt, tudja, hogy minden ilyen dolgozat alapadatokra épül. Enélkül nem is lehet megírni. Úgy mondanám törzsadatokra épül. A különbségek abból adódnak, hogy ki milyen következtetéseket von le ebből a törzsanyagból."
Schmitt tehát a közoktatásban használt (a kötelezően tanítandó és elsajátítandó ismeretek összességét jelenti) úgynevezett törzsanyag fogalmával azonosítja azt a 180 oldalnyi, szó szerinti fordítást, amit a sokat emlegetett bolgár kutató tanulmányából „emelt át”. Adatok persze kellenek egy kutatáshoz, ezt nem is vonja kétségbe senki. De egy doktori munka épp attól lesz érdekes, hogy teljesen új témát dolgoz fel (új kutatás, nem egy, ugyanebben a témában íródott kutatás továbbfejlesztése), önálló gondolatokkal. Utóbbiak esetében messze nem elég, ha ezek a dolgozat kevesebb, mint 20 százalékát teszik ki.
Ezzel szemben, a Testnevelési Egyetem doktori szabályzata rögzíti, hogy a tudományos publikációktól elvárt, tartalmi és formai követelményeknek a disszertációnak bizony meg kell felelnie. Ez pedig azt jelenti, hogy az esetlegesen átvett szövegrészeknél jelölni kell, hogy idézetről van szó, mégpedig - az elnök által úgy tűnik, nem ismert - lábjegyzetek formájában. Ez egyébként nem csak doktori disszertáció, de egy szimpla szakdolgozat esetében is így van, illetve így volt az elmúlt 50 évben. (No persze 180 oldalnyi, szó szerinti átvételnél mind az idézőjel, mind a lábjegyzetben történő jelölés meglehetősen nehézkes.)
Homokszem a gépezetben - az elnök vs. hivatala
Végül amellett sem tudunk szó nélkül elmenni, hogy az államfő még saját hivatalának is ellentmond. Míg ugyanis a KEH közleménye még ugyebár arról szólt, hogy „kutatásaik során együttműködtek". (Na nem mintha az kellő magyarázat lenne a 180 oldalnyi, szó szerinti egyezéshez, ráadásul az állítólagos együttműködést cáfolta az elhunyt tudós lánya.)
Schmitt most már azon az állásponton van, hogy szólt Georgievnek, hogy fel fogja használni tanulmányát, aki ennek örült, ezért tanácsokkal látta el munkája során. Elég nagy különbség, de a lényeget tekintve, egyik sem elegendő hivatkozási alap arra, hogy egy korábban publikált műből valaki 180 oldalt idézés és hivatkozás nélkül, illetve a társszerzőség jelölését elmulasztva átvegyen.
A köztársasági elnök helyzetét nem hogy javító, de inkább rontó reggeli interjúból mindössze annyi következtetést vonhatunk le, hogy Schmitt Pálnak esze ágában sincs sem lemondani, sem elbúcsúzni doktori címétől.
Nincs is rá semmi oka, elvégre az őt jelölő miniszterelnök az egészről mélyen hallgat, szóvívője „bulvárkacsának” minősíti az ügyet, kormányának szóvivője szerint pedig „nem a kormánynak a feladata minősíteni” azt. Ha csak a SOTE tényfeltáró bizottsága el nem marasztalja és vissza nem vonja doktori címét (bár közjogilag ez esetben sem kell lemondania, de ennyit azért még kinézünk belőle), továbbra is bőszen írogathatja alá a törvényeket.
FRISSÍTÉS (2012. 01. 19., 19.30): Alig telt el egy nap a tegnapi interjú óta, újabb "furcsaságok" láttak napvilágot. Nagyon úgy tűnik, hogy a magáénak vallott 30-35 oldalnyi szövegből 17-et egy német kutatótól "vette kölcsön" Schmitt Pál. Miként Georgiev esetében, Heinemann neve is szerepel az irodalomjegyzékben, de az nincs jelölve sehol (mondjuk hol lenne), hogy hosszú részeket szó szerint átvett tőle. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a maradék 17-18 oldalt vajon tényleg saját maga írta e.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
