Az új Nemzeti Alaptantervről szóló korábbi írásunkban azt mutattuk be, hogy a hoffmanni koncepció alapvetően megy szembe a nemzetközi példákkal, valamint bizonyos elemeiben egyértelműen a 80-as évek gyakorlatát hozza vissza.
Mindazonáltal igen meglepő, hogy az alaptanterv szakmai felépítése alig változott
Lényeges különbséget csak a kiemelt fejlesztési feladatok területén figyelhetünk meg. Itt olyan új ideologikus tartalmak is megjelennek, mint az erkölcsi-, a hazafias-, vagy éppen a családi életre nevelés.
Aki viszont esélyegyenlőséget, esetleg európai azonosságtudatot vagy egyetemes kultúrát keresne, annak rossz hírünk van: ezek kikerültek a koncepcióból.
Tudás vs. kompetencia?
Annak ellenére, hogy a kormányzati retorikában nagy szerepet kapott korábban, hogy a tudás, az ismeret sokkal fontosabb, mint a kompetenciák, a követelmények ismertetése, az új NAT is a kulcskompetenciák felsorolásával kezdődik. Ez egyébiránt teljesen érthető, ezek fejlesztése közös európai cél.
Igaz, a kompetencia az új dokumentumban a képességek és attitűdök mellett ismeretet is jelent, de így volt ez a 2007-es NAT-ban is. Amiből az következik, hogy a korábbi NAT ugyancsak megkövetelte az ismeretek átadását, bár ezek kiválasztását az iskolára és a pedagógusra bízta.
Műveltségi területek
Szintén megmaradt – a tartalmi szabályozás alapegységeként – a művelődési terület. A NAT bevezetésének ez volt az egyik fontos újítása, amely oldotta a merev tantárgyi logikát. A műveltségi területek felsorolása sem változott, sőt, megmaradt a területek kompetencia alapú leírása is. Ez a leírás csak részleteiben változott, modernizálódott.
Ugyanakkor a műveltségi területek „vörös farkat” kaptak. Ez a rész (egyébként láthatóan, eltérő tipográfiával) előírja az úgynevezett közműveltségi tartalmakat, amelyeknek egy része inkább képesség jellegű, de sok konkrét ismeret (például kötelezően feldolgozandó művek címei) is szerepel benne.
A kettős szabályozás akár komoly zavart okozhatna, ha nem tudnánk, hogy a NAT látszatvitájától függetlenül, már folyik a kerettantervek kidolgozása, amelyek alighanem a kötelező tartalmakon alapulnak majd. Így „csak” a szakmai önállóság, és a korszerű fejlesztési szemlélet vész el.
.png)
A NAT külön része foglalkozik a műveltségi területek arányaival. Ez azért fontos, mert meghatározza az iskolai órafelosztásokat. Ráadásul a korábbi ajánlási jelleggel szemben, a jövőben – a kerettanterveken keresztül – közvetlenül érvényesül majd ez a szabályozás.
Óraszámokra fel!
Lényegében tehát ez a szabály határozza majd meg azt, hogy egy-egy diáknak hány órája lesz egy-egy tantárgyból, illetve hány tanárra lesz szükség az egyes szakokból. Az eddigiek alapján, talán nem okoz meglepetést, hogy itt sincs radikális változás.
A leglényegesebb különbség az, hogy a mindennapos testnevelésre vonatkozó ígéreteknek megfelelően, a testnevelés aránya az 1-6 évfolyamon 10-20 százalékról 20-25-re, a 7-10 évfolyamon 9-15 százalékról 15-20-ra, az utolsó két évfolyamon pedig 9-ről 15 százalékra nő. A szükséges óraszámot az 1-6 évfolyamon a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika óraszám csökkentésével biztosítja, így éppen a legfontosabb alapkompetenciák kialakítására marad kevesebb idő. Magasabb évfolyamokon az iskolára bízzák a hiányzó órák megtalálását.
A korábbi NAT fejezeteinek jelentős része átkerült az újba is, többé-kevésbé átírt változatban. Az viszont árulkodó, hogy az esélyegyenlőséggel kapcsolatos fejezet teljesen kimaradt.
Az a területet, ahol a legnagyobb különbség van a két dokumentum között, az a Kiemelt fejlesztési feladatok (2007), illetve a Fejlesztési területek nevelési célok (2011) című fejezet. A 2007-es NAT-ban ezek a Kulcskompetenciák után következnek, és az a feladatuk, hogy a kompetenciák alapján határozzanak meg minden műveltségi területre érvényes általános feladatot.
.png)
Az új NAT-ban viszont ezek a feladatok rögtön az elejére kerülnek, mutatva, hogy immár ezek jelentik az egész dokumentum kidolgozásának alapját. A tartalom is változik. A kisebb korrekciók mellett, új terület olyan gyakorlatias nevelési cél, mint a pályaorientáció, vagy a médiatudatosságra nevelés, de emellett megjelennek olyan erősen ideologikus tartalmak, mint az erkölcsi nevelés, a hon- és népismeretet felváltó hazafias nevelés, vagy éppen a családi életre nevelés (innen kezdve, a jövendő szinglik a köznevelés selejtjének tekinthetőek).
Viszont kikerül a tartalomból az európai azonosságtudat és egyetemes kultúra. Úgy látszik, ezek immár nem tartoznak a kormány prioritásai közé.
Mekkora hatása lehet az új NAT-nak?
Az oktatáskutatók szerint, valójában a NAT változása önmagában csak az iskolák és pedagógusok kisebb részét érinti. Eddig is viszonylag kevés oktatási intézmény készített önállóan helyi tantervet, és kevés pedagógus forgatta az alap-, vagy kerettanterveket. Csakhogy ez a viszonylag kis számú iskola és tanár kreatívan gondolkozik, újdonságot hoz az oktatásba. Ha az új szabályok miatt elhagyják a pályát, vagy egyszerűen beleszürkülnek az átlagba, akkor jelentősen csökken az egész rendszer innovációs potenciálja.
Az összes pedagógusra hatása lesz annak, hogy az új NAT-ot gyorsan követik majd az új, immár kötelező kerettantervek, majd az ezeken alapuló uniformizált tankönyvek. Ezek gyártása természetesen jól fizető üzletet jelent a gondosan kiválasztott kiadók számára. A kötelező tantervek és tankönyvek használatát pedig az elbocsátással fenyegető pedagógus-minősítési rendszer garantálja majd.
