Bő egy hónap telt el azóta, hogy az Országgyűlés 262 igen szavazattal megválasztotta Áder Jánost Magyarország új államfőjévé. Négy hét nem hosszú idő. Ezúttal mégis érdemes vetnünk egy pillantást a köztársasági elnök teljesítményére. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Áder nem sokáig tétlenkedett.
Az elmúlt hetekben három törvényjavaslatot dobott vissza, azonban minden esetben formai, nem tartalmi okokra hivatkozva. Emellett egyértelműen kiállt a rasszizmus ellen, menesztett egy bírót (nem mintha lett volna más lehetősége) és ötpárti tanácskozást hívott össze. Elődjéről – kis túlzással – egy esztendő leforgása alatt nem hallhattunk ennyit.
A kérdés már csak az, hogy ez már önmagában azt jelenti: újra van elnökünk, sikerül neki belenőni az elnöki kabátba? Erre keressük a választ mai bejegyzésünkben.
A törvényesség őre?
Az új köztársasági elnök székfoglaló beszédében, illetve egy, az MTI-nek adott interjúban világossá tette ars poeticáját:
„Az államfő a törvényesség őre, és ebben minden benne van. Esküm szövege is arra kötelez, hogy a jogszabályokat megtartsam és másokkal is megtartassam. Ha száz kifogástalan törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat alá fogom írni. Ha pedig száz rosszat, hibásat, mind a százat vissza fogom küldeni.”
Ennek a szerepfelfogásnak megfelelően küldte vissza a médiatörvényt a T. Háznak – egyik első lépéseként. Komoly problémát vet fel, hogy a tartalmi szempontból is meglehetősen aggályosnak tekinthető jogszabályt valójában formai okok miatt dobta vissza Áder, ráadásul úgy, hogy az a kormánypártoknak a lehető legkényelmesebb vétó legyen.
Mi is írtunk arról, hogy a 2010-ben megalkotott médiaszabályozás a bizonytalan jogi tartalmú fogalmakkal, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság széles körű, rendészeti jellegű hatásköreivel, magas bírságtételeivel, s erőteljesen átpolitizált szabályaival a sajtószabadság korlátozását is lehetővé teheti. Hasonló kifogásokat fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban az Európai Unió, valamint az emberi jogokat és a demokráciát védő európai szervezet, az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői szervezete, a Velencei Bizottság is. Az, hogy mindezek ellenére, egy formai kifogás miatt küldte vissza az elnök, olyan, mint a mesebeli okos lány, aki hoz is ajándékot és nem is.
Hasonló a helyzet a másik két vétó esetében is. A kisajátítási, illetve a sportingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvényt is eljárási hibákra hivatkozva küldte vissza az Országgyűlésnek.
Épp jókor
Micsoda véletlen, hogy a Fidesz frissen kinevezett frakcióvezetője, Rogán Antal, éppen a napokban nyilatkozta, hogy a kormányzás első két évét jellemző rohamtempóra a továbbiakban már nincs szükség, így sokkal jobban oda fognak figyelni arra, hogy ilyesfajta formai hibák ne fordulhassanak elő. Ennek megfelelően, például véget vetnek a zárószavazás előtti egyéni képviselői indítványok rendszerének (amit egyébként ők találtak ki), hiszen a megfontoltabb jogszabályalkotáshoz ezekre a problémás eszközökre már nem lesz szükség:
‚... a parlamentnek az az időszaka, amikor gyorsan, nagyon sok döntést kellett meghozni, ez lassan lecseng. Tehát ebből a szempontból, a következő két esztendőben nekünk már arra kell odafigyelni, hogy olyan döntésekkel foglalkozzunk, amelyek az ország szempontjából fontosak, és ezeknél a döntéseknél pedig megadhatjuk azt az időt magunknak, hogy végiggondoljuk minden egyes döntésnek minden egyes következményét, de főleg: betartsunk egy rendet.”
(Most abba inkább nem mennénk bele, ez vajon azt jelenti-e, hogy eddig nem az ország, hanem esetleg a saját szempontjukból fontos döntések meghozatala volt az elsődleges – lásd hatalom bebetonozása Ş, ráadásul mindezt teljesen átgondolatlanul vitték végbe.)
Félreértés ne essék: helyes és örömteli, hogy az új köztársasági elnök végre nem csak motorként funkcionál, mint bukott elődje. Mi mégis úgy érezzük, hogy az az út, amit Áder János (legalábbis egyelőre) választott, tán még veszélyesebb is lehet, mint a Schmitt-féle szerepfelfogás.
Azzal, hogy csak formai okokból küldözget vissza tartalmilag is komolyan kifogásolható törvényeket – és ezzel bizony továbbra is jó fideszes elvtárs marad – elaltathatja az elemzők, a közvélemény-formálók figyelmét. Jól látszik ez abból, ahogy a fontosabb közéleti elemzők és blogok is reagáltak az elnöki vétókra. Mi úgy látjuk, ennél többre van szükség ahhoz, hogy személyében független közjogi méltóságot köszönthessünk.
A vétókon túl
Az ugyanakkor, ahogy a Schweitzer József nyugalmazott főrabbit ért inzultus kapcsán, azonnal és határozottan reagált, mindenképpen fontos lépés. Akkor, amikor meghatározó politikai szereplők (akik ráadásul régi barátai) finoman szólva, nem állnak ki egyértelműen az antiszemita megnyilvánulások ellen, jelentős gesztus ez a köztársasági elnök részéről.
Miként az is, hogy előzetes ígéretéhez híven, máris összehívott egy ötpárti egyeztetést a Sándor palotába. Igaz, a téma nem az, ami óriási sajtófigyelmet, esetleg hatalmas politikai vitákat generálna, de akkor is fontos lépés. Különösen, mert a mai politikai légkörben Áder ezeket a gondolatokat fogalmazta meg:
„... ezek, a Magyarország számára alapvetően fontos érdekek messze túlmutatnak a választási ciklusokon, kormányzati időszakokon, és magasan felette állnak a napi pártpolitikai vitáknak."
Végezetül meg kell említenünk Ravasz László ügyét. Ahogy a vétókra azonnali dicséretekkel, a bírói szervezetet kritizáló bíró felmentésére azonnali felhorgadással reagáltak az újságírók és a bloggerek. A legtöbben tévedtek. Mert ez éppen az az eset, ahol Ádernek nem igazán osztottak lapot.
„Azt nézzék, amit valójában csinálok!"
Az új elnök első hónapja megerősíteni látszik azon vélekedéseket, amelyek szerint, Áder a felszínen mindenki elnöke szeretne lenni. Ezért kommunikációs szinten és a felszínen sok mindent megtesz. Felkarol olyan szimbolikus ügyeket, amelyek az ellenzék számára fontosak, és megpróbál elnökebb lenni az előző elnöknél. (Szerencséjére a léc nincs magasan, így ez Schmitt után nem nehéz.)
Ezzel párhuzamosan, tartalmilag komolyan problémás, valószínűleg alkotmányellenes médiatörvényt érdemben nem vizsgálva – egy kis elnöki showműsor után –, aláír. Joggal feltételezzük, hogy ezt tette volna az általa előkészített és a Fidesz irányába lejtő választási törvénnyel, és az egész Európa által kritizált bírósági törvénnyel is.
Úgy tűnik, hogy Áderre egy kicsit másként igaz az – „ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok" – orbáni mondás. Örvendetes, hogy néhányszor, formai szempontból visszatereli az alkotmányosság útjára az országot. Azonban Ádernél ne csak a showt nézzük, hanem az általa visszaküldendő és/vagy aláírandó törvények tartalmát is.
Összességében tehát kevésbé kellene elragadtatni magunkat – legyen szó az elnök személyét érintő, akár pozitív, akár negatív eseményekről. De adjunk még időt neki! Az eddigi teljesítménye lehetővé teszi, hogy belenőjön az elnöki kabátba.
