Az elmúlt két év során a Fidesz jelentősen átalakította a magyar adórendszert. Progresszív, többkulcsos adózás helyett bevezették (a majdnem) egykulcsos szja-t, miközben a bevételkiesést új adókkal, járulékokkal és illetékekkel próbálták kompenzálni. A kormány nem titkolt szándéka volt, hogy az egykulcsos adó révén, egyrészt felpörgetik a nemzetgazdasági teljesítményt – köszönhetően egyfajta fogyasztási bummnak –, másrészt a kedvezőbb adózási rendszer miatt megkezdődik a gazdaság kifehérítése. Az átrendeződés miatt pedig elhanyagolható lesz az adóbevételek csökkenése.
A gondolatmenet metódusa roppant egyszerű: ha csökkenek az adóterhek, akkor egyre többen térnek át a feketegazdaságból a tisztességes rendszer világába. Ezáltal a bevételek kevésbé csökkenek, a foglalkoztatás nő, és a fogyasztási expanzió révén, a nemzetgazdasági teljesítmény is felpörög.
Az, ami elméletben egyszerűnek tűnt, a gyakorlatban megbukott. Az egykulcsos adó egyértelműen csődöt mondott. Nem pörgette fel a GDP-t, ráadásul a gazdaság úgynevezett kifehérítése sem kezdődött el. A nem hatékonyan működő adórendszer, valamint a felderítéseket illetően alacsony hatásfokkal működő adóhivatal egyöntetűen azt eredményezte, hogy az alacsonyabb szja kulcs ellenére, az adóelkerülők továbbra is a feketegazdaságban maradtak. Ráadásul az adóék emelkedése újabb ösztönző lehet, hogy ez az állapot fennmaradjon. Az új adórendszernek nincs pozitív hatása a nemzetgazdaságra. Ezt láthatjuk a legfrissebb GDP adatokon, illetve a reálbérek alakulásán is.
Mik vezettek a bukáshoz? Sorra vesszük az okokat.
Szűk csoportnak kedvez
Ez a réteg az itthon megtermelt javak fogyasztását eddig is maximalizálni tudta, köszönhetően a magasabb jövedelemnek. Így a többletpénzt három tételre fordíthatja: vagy a megtakarításait növeli, vagy import termékeket fogyaszt – rontván a folyó fizetési mérleget –, vagy külföldön fogyasztja el. Jótékony hatása csak az első tételnek van, ennek is leginkább akkor, ha az állampapírpiacon fektetik be pénzüket, vagy a bankbetét- állományok növelése révén enyhítik a bankpiacra nehezedő nyomást.
A háztartások haszonmaximalizálóak, azaz a számukra legkedvezőbb opciót választják
Akárcsak a vállalatok esetében, itt is a profitmaximalizálás kerül előtérbe. Ismervén a lebukás veszélyének kockázatát, ők döntik el, hogy adót csalnak, vagy sem. A lebukásból származó relatív költségek növekednek, ha növekszik a büntetés mértéke, viszont meghatározó tényező a lebukás valószínűsége is. Ezt pedig az illetékes adóhivatal – esetünkben a NAV – felderítési hatékonysága befolyásolja. Amennyiben a piaci szereplők ismerik az adatokat, el tudják dönteni, hogy számukra melyik kimenet nyújt nagyobb hasznosságot: ha a büntetés mértéke alacsony, és a lebukás valószínűsége is, akkor inkább választják az adócsalást, mint az adóbevallást.
Így hiába vannak kedvezőbb adózási feltételek, az egykulcsos adó nem feltétlenül implikál nagyobb adófizetési hajlandóságot. A folyamat akkor lehet sikeres, ha az illetékes adóhatóság hatékonyan működik, a lebukás veszélye magas, és a büntetések mértéke elrettentő a társadalom számára. Ehhez azonban ismerni kell a felderítés határköltségét, és az ebből befolyó határbevételek alakulását is. Ezt a kormánynak és a NAV-nak kellene modelleznie.
Alábbi grafikonunkon látható, hogy az egykulcsos adó bevezetése után dinamikusan csökkent az szja-bevételek mértéke:
A majd' 500 milliárdos csökkenés alátámasztja, hogy a kormányzat várakozásai nem teljesültek, nem kezdődött meg a feketegazdaság kitisztulása. Ez persze nem meglepő, ha a többi adónemben növelik az adókulcsokat, és minden hónapban új közterhet vezetnek be.
Az adóék hatása
A gazdaság szempontjából sokkal fontosabb az úgynevezett adóék, amely a tényleges adóelvonások arányát mutatja meg, gyakorlatilag a foglalkoztatásra jutó összes közterhet reprenzentálja. A növekvő adóék holtteher-veszteséget eredményez, és a gazdaság egyre jobban eltávolodik az optimális keresleti és kínálati egyensúlytól. Magyarországon sajnálatos módon fájdalmasan magas az adóék, európai viszonylatban az egyik legmagasabb. Alábbi grafikonunk az adóék és a foglalkoztatás arányát mutatja be több európai országban – 2011-es adatokat felhasználva.
Jól látható, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta, viszont az adóterhek nagyságában az élenjárók között szerepelünk. Az általunk kiválasztott országok közül mindösszesen háromban nagyobb az adóék: Németországban, Franciaországban és Belgiumban. A különbség szinte elhanyagolható, de gazdasági erejüknél fogva – nem meglepő módon – mindhárom országban magasabb a foglalkoztatás. Ez különösen igaz Németországra. Ennek alapján kijelenthető, hogy ahol alacsonyabb az adóterhek nagysága, ott a foglalkoztatási ráta magasabb (néhány kivételtől eltekintve).
Az összefüggés szignifikánsan nem bizonyítható, a foglalkoztatást ugyanis még rengeteg egyéb tényező is befolyásolja (például a nemzetközi tőkeáramlás, a befektetői hangulat, a megrendelésállományok alakulása, a termelékenység, a unit labour cost, és rövid távon akár még a fogyasztói-árindex hirtelen megugrása is.) Ennek ellenére, nem botorság kijelenteni, hogy azokban a feltörekvő országokban, ahol magasabb az adóék, ott a foglalkoztatási ráta alacsonyabb.
Az adóék növekedése mindenképpen a feketegazdaság elmélyülését eredményezi – sajnos az elmúlt évek adóváltoztatásai ezt eredményezik. A Fidesz-kormánynak nem az szja-t kellett volna „egykulcsosítania", hanem az adóék letörésére kellett volna törekednie. Harmadik grafikonunk az adóék alakulását mutatja:
Jól látható, hogy az első Orbán-kormány alatt is nagyon magasak voltak a terhek, majd egy rövid csökkenési periódust követően, 2010 után is a növekvő adóterhek jellemzik a második Orbán-kormányt. Bár a második Gyurcsány-kormány alatt is hasonló volt a helyzet, a Bajnai-kabinetnek sikerült leszorítani ezek a mértékét. Nem véletlenül kezdődött meg egy kedvező átmenet – még a kormányváltás előtt. A hibás adópolitikának köszönhetően, most ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk.
Az egykulcsos adó tehát egyértelműen csődöt mondott. Nem pörgette fel a GDP-t, ráadásul a gazdaság úgynevezett kifehérítése sem kezdődött meg. A nem hatékonyan működő adórendszer, valamint a felderítéseknél alacsony hatásfokkal működő adóhivatal egyöntetűen azt eredményezte, hogy az alacsonyabb szja-kulcs ellenére, az adóelkerülők továbbra is a feketegazdaságban maradtak. Ráadásul az adóék emelkedése további ösztönző lehet arra, hogy ez az állapot fennmaradjon. Az új adórendszernek nincs pozitív hatása a nemzetgazdaságra. Ezt láthatjuk a legfrissebb GDP adatokon, illetve a reálbérek alakulásán is.
