Nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Igaz ez a Nemzeti Eszközkezelőre is, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az árfolyamgáttal és az eszközkezelővel az volt a célja a kormánynak, hogy a bajba jutott devizahitelesek problémáját kezelni tudja, de a „taktikai fegyverek” csődöt mondtak. Míg a rögzített árfolyam melletti előtörlesztés jobbára csak a tehetősebb rétegeknek kedvezett, akik elő tudták teremteni a szükséges forrásokat, addig az eszközkezelő működése átgondolatlan lépések és tervezési hiányosságok miatt, teljesen haszontalanná vált, és nem azt a célt szolgálja, amelyre hivatott lenne.
Annak ellenére, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. már öt hónapja működik, még egyetlen bedőlt, jelzáloggal terhelt lakást sem vásárolt meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium sem tagadja az eszközkezelő sikertelenségét. Egyenesen Nátrán Roland, helyettes államtitkár nyilatkozta egy korábbi bizottsági meghallgatáson az előbbi mondatunkat.
Ez részben a rosszul kivitelezett törvénynek köszönhető. Még a kereskedelmi bankok sem tudják pontosan, hogy a jelentkezők közül ki ajánlhatja fel a bedőlt hitelt az államnak, ráadásul a keretfeltételek is egyre szigorúbbá váltak. A rendszer átláthatatlansága nem kedvez a lakosságnak. De nem csak törvényi, hanem költségvetési és pénzügyi problémák is felsorakoztak az eszközkezelő ellen.
Ezzel oda jutottunk, hogy a kormány végül azon devizahiteleseken nem segített, akik valóban rossz helyzetbe kerültek. És ráadásul részben a kabinet politikája miatt.
Átgondolatlan tervezés
Kezdetben 5 ezer, majd 25 ezerre bővített ingatlanvásárlásnak nincs meg a költségvetési háttere. Az elkülönített pár milliárd forint csak egy-két ezer lakás megvásárlására lehet elegendő, ráadásul ez is nyomott áron, kiváltva a bankok ellenszenvét. 25 ezer ingatlan felvásárlásához minimum 60 milliárd forintos költségvetési keretre lenne szükség. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor napról-napra jelentenek be újabb megszorításokat, annak érdekében, hogy teljesüljön a hiánycél, lehetetlennek tűnik egy ilyen mértékű összeg előteremtése. Még akkor is, ha 2014 végéig lenne rá szükség. Esetleg a költségvetési puffer egy részét fel lehetne szabadítani, de nem biztos, hogy a piaci szereplők díjaznának egy ilyen lépést.
A kormány megint nem számolt, tervezés hiányában pedig nem lehet kijelenteni, hogy „mi most megvásárlunk 2014 végéig 25 ezer bedőlt ingatlant”, miközben hiányoznak a pénzügyi alapok. Források nélkül nem lehet működtetni egy ilyen rendszert.
Mindenesetre itt a legújabb ígéret, miszerint havonta 1500, 2012-ben 8 ezer, jövőre 7 ezer, míg 2014-ben 10 ezer lakást vehet meg az eszközkezelő – a Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet alapján.Az eszközkezelő csak azt a lakást vásárolhatja meg, amelyben legalább egy, családi pótlékra jogosult gyerek lakik, és a háztartás egyik tagja aktív korú ellátásban, vagy lakásfenntartási támogatásban részesül.
A bankok sem akarnak még több veszteséget
A bankok a lakás forgalmi értékének csak egy részét kapják meg az államtól. Nagyobb városokban ez a rész 55 százalék, kisebb vidéki városokban 50, míg a községekben 35 százalék. Ha a bank elfogadja az ajánlatot, akkor el kell engedni fennálló követeléseit. Így az az adósok tiszta lappal indulnak. Jelentős adósságnál kamatveszteség, de akár tőkeveszteség is érheti a bankot, nem beszélve arról, hogy a piacon jóval drágábban tudná eladni az ingatlant. Emiatt a bankoknak érdemes megfontolniuk, hogy eladják-e az államnak az adott ingatlant.
Mivel a bankokat így is komoly veszteség érte a bankadó miatt, ráadásul a tervezett tranzakciós adó még ennél is durvább lehet – most úgy néz ki, hogy akár 300-400 milliárdot is be akar zsebelni a költségvetés ebből az adótípusból –, a kereskedelmi bankokra nehéz évek várnak a továbbiakban is. Ilyen körülmények között elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a bankok nyomott áron továbbadják azokat a lakásokat az államnak, amelyeket a piacon kedvezőbb áron is értékesíteni tudnak. Leginkább a budapesti, és a megyei jogú városok ingatlanaira igaz ez az állítás, és inkább olyan olcsó ingatlanokat próbálnak az eszközkezelő nyakára sózni, amelyeket képtelenség eladni – vidéki/falusi olcsó házak, többnyire a keleti régiókban. Ezt a Nemzeti Eszközkezelő egy korábbi közleménye is alátámasztja, a felajánlott lakások forgalmi értéke 5-7 millió forint között alakult.
A valódi megoldások hiánya
A devizaadósok problémáját már a kétezres évek elején kezelni kellett volna, a magas jegybanki kamatláb és a tájékoztatás hiánya azonban a kockázatos hitelfelvétel irányába sodorta a lakosságot. A hitelpiaci buborék pedig kipukkant a gazdasági válság után, a svájci frank elszabadulása rengeteg család életét tette tönkre Magyarországon. 2010 után egyértelműen két folyamat befolyásolta a frank árfolyamának mozgását a forinthoz képest: az eurózóna adósságválsága miatt euróból frankba menekítették sokan a betéteiket, erősítve a frank árfolyamát – forinthoz képest is erősödött emiatt –, valamint a hazai gazdaságpolitika kudarca, amely mélybe lökte a forintot – tovább gyengítve a frankhoz képest.
Nyilvánvalóan ez utóbbit tudta volna befolyásolni a kormány egy következetesebb gazdaságpolitikával. Ennek hiánya viszont ahhoz vezetett, hogy 10-20 forinttal drágább lett a svájci frank, rosszabb hónapokban még 30 forinttal is – emlékezzünk csak, hogy a svájci jegybank beavatkozása után, 225-230 forint környékére gyengült a frank.
A kormány halogatása, a problémák megkerülése nem segített a valóban bajba került devizaadósok problémáján. Az árfolyamgát, és az előtörlesztés az egykulcsos adóhoz hasonlóan, csak egy szűk rétegnek kedvezett – leginkább a magas jövedelmű csoportoknak –, míg az eszközkezelő eleddig senkinek sem tudott – a törvényi és tervezési hiányok miatt. Valódi megoldásra lenne szükség, mert a háztartások adósságválsága rányomja a bélyegét a magyar gazdaság teljesítményére is.
