Mostanra bizonyára minden kedves olvasónk megkapta a miniszterelnök legutóbbi (2010 óta egyébként a hetedik) levelét. Ezúttal nem konzultálni kíván velünk Orbán Viktor, hanem tájékoztatni a nemrégiben bejelentett 10 pontos munkahelyvédelmi akciótervről. (Erről szóló írásunkat itt találjátok.)
A tájékoztató mellé a kormányfő egy személyes hangvételű kísérőlevelet is csatolt. A miniszterelnöki üzenet bár meglehetősen rövidke, mégis hemzseg a hazugságoktól. Ezúton gratulálunk Orbán Viktornak, aki a politikai uborkaszezonban jól megérdemelt szabadságát töltve is simán nyeri az augusztus havi Pinokkió-bajnokságot. Hiába, tapasztalt politikussal van dolgunk.
„Az elmúlt két évben mi magyarok sikeresen szálltunk szembe az európai válsággal.”
Úgy tűnik a miniszterelnök ugyanabban a tündérmesében él, mint jobbkeze. A szomorú valóság ehhez képest a recesszió, a magas infláció, a csökkenő reálbérek, a csökkenő foglalkoztatás a versenyszférában, a növekvő munkanélküliség, az egyre több kivándorló, a csökkenő működőtőke-beáramlás, a magas jegybanki kamatláb, a növekvő adóterhek a kkv szektorban, valamint a növekvő adóék. Mindeközben az ország kockázati megítélése változatlan.
„Európában egyedülálló módon kimentettük a devizahiteleseket ...”
Legalábbis egy részüket. Jelesül a jobb módúakat, a kevésbé rászorulókat, ugyanis elsősorban nekik kedvezett az árfolyamgát és a végtörlesztés. A leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő hitelesek ezekkel az lehetőségekkel nem tudtak élni. Rajtuk segíthetett volna a Nemzeti Eszközkezelő, ami egy éves késéssel, nagy nehezen ugyan megalakult, de az elmúlt hat hónapos tevékenysége totális kudarcként értékelhető, vagy az ócsai lakópark. Ez utóbbinak se híre, se hamva.
Még a Széll Kálmán terv tavaly márciusi ismertetésekor ígérte meg Navracsics Tibor, hogy a kormány 2011. július 1-éig „kidolgozza a rezsiköltségek befagyasztását lehetővé tévő szabályozás részleteit”. Az ugyan lehet, hogy a szabályozást kidolgozták (bár mi nem találkoztunk ilyen törvényjavaslattal), a gyakorlatban viszont a rezsiköltségek befagyasztásáról egész biztosan nem beszélhetünk. Sőt! A fűtési, a világítási kiadások 2011-ben 5,9 százalékkal növekedtek. Ez ugyan kissé elmarad a 2010-es 7,5 százaléktól, de jelentősen meghaladja a 2009-es 2,7 százalékos mértéket. A gázszámla 5,6 százalékos emelkedése, vagy a távfűtés 7,6 százalékos növekedése szintén jelentős érvágás. Ehhez képest az áramár 3,4 százalékos emelése „semmiségnek" mondható. A közműdíjak és a közös költség (az összes háztartási kiadás 4,6 százaléka) emelkedése „mindössze” 6,4 százalék volt 2011-ben, ami jelentős gyorsulás 2010-hez képest (akkor egy év alatt 3,6 százalékkal nőttek az árak), ugyanakkor a 2009-es csaknem 12 százalékhoz képest „már ez is valami”. Igaz, itt sem volt árbefagyasztás. A csatornadíj 10,1 százalékkal, a szemétszállítás és a közös költség 6,2-6,3 százalékkal került többe tavaly, mint 2010-ben. A vízdíjak 4,3 százalékos növekedése szinte már-már említésre sem méltó...
„...megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét...”
Kétségtelen. Az persze már más kérdés, hogy erre a mindenkori kormánynak (legalábbis egyelőre) törvényi kötelezettsége van. A reálérték megőrzéséhez nem kell mást tennie, mint az éves inflációval megemelni az öregségi nyugdíjakat. Az emelés minden év januárjában a becsült éves inflációval indul. Ez 2010-ben 4,1 százalék, tavaly 3,8, idén 3,5 százalék volt. Ha év végén látszik, hogy az infláció a vártnál magasabb – 2010-ben 4,9, tavaly 3,9 százalék volt –, akkor a nyugdíjasok novemberben visszamenőleges kiegészítésre jogosultak. Mostanság olyan magas az infláció – júliusban 5.8 százalék volt –, hogy ősszel nagy valószínűség szerint újabb emelésre lesz szükség.
Így igaz. Első lépésben 78, majd 93 ezer forintra emelték a minimálbér összegét. Bár a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy közben az adójóváírást kivezették. A kikényszerített minimálbér-emelés és a bérkompenzáció pedig csak arra volt elegendő, hogy ellensúlyozzák az egykulcsos adóból és az adójóváírás kivezetéséből származó nettó bércsökkenést az alacsonyabb jövedelműek körében. A vártnál magasabb infláció miatt a reálbérek is jelentősen csökkennek az idén . Ráadásul a minimálbér-emelést és a bérkompenzációt a vállalkozók fizetik meg. Nem véletlenül csökken a foglalkoztatás a versenyszférában, és megy csődbe egyre több cég.
Egészen mostanáig ez sem volt igaz, most azonban valóban sikerült (ha csekély mértékben is) csökkenteni azt a fránya államadósságot. Az MNB adatai szerint az idei második negyedévben az államadósságot 253 milliárd forinttal csökkentette a forint erősödése.
Hosszú távon azonban a gazdaság lassulásával az államháztartási hiányt és az államadósságot nehéz lesz kordában tartani, ha már a magánnyugdíj-megtakarítások sem állnak a kormány rendelkezésére. Az sem mellékes szempont, hogy a csökkenés mértéke egyáltalán nincs pariban a zsarolás-blöff kombóval einstandolt 3000 milliárdos magánnyugdíj-vagyonnal, amelynek legnagyobb részét kormányunk mostanra sikeresen eltapsolta.
Amennyiben az állandó viták, az újabb és újabb kötelezettségszegési eljárások az elismerés eszközei, akkor igaza van Orbán Viktornak. Szerintünk épp az ellenkezőjét bizonyítják. Az pedig, hogy jobban teljesítenénk, egyáltalán nem igaz. A valóságban a régió országai (Csehországot leszámítva) egytől-egyig jobban teljesítenek nálunk, arról már nem is beszélve, hogy Németország és Franciaország még a vártnál is jobb eredményt ért el.
Három mondat, három hazugság. Még szerencse, hogy ezúttal csak egy rövidke levélre futotta a miniszterelnök idejéből.
