A nyári uborkaszezon az augusztusi tűzijátéknál is látványosabb politikai eseménnyel ért véget. A hidegháború lezárulta óta nem látott eseményre került sor: Magyarország kiadta azt az azeri katonát Azerbajdzsánnak, aki baltával megölte örmény tiszttársát 2004-ben Budapesten. Ramil Sahib Safarovot, a „Baltást" otthon hősként ünnepelték, azonnal kegyelmet kapott, előléptették, lakáshoz juttatták, s visszamenőlegesen megkapta zsoldjait is.
Ezzel egyidőben Örményország az 1994-es tűzszüneti vonal mellett mozgósította csapatait, és megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. A híradások szerint kisebb határvillongásokra is sor került.
A diplomáciai vihar láttán a magyar kormányzat azzal védekezett, hogy az azeriektől írásos garanciát kapott arra, hogy kiadatása esetén is letölti kiszabott börtönbüntetését. Ám ha a nemzetközi jogi és az egyes államok belső jogi szabályozását vizsgáljuk láthatjuk, hogy a kiszivárogtatott levél erre semmilyen garanciát nem nyújtott.
Sőt,valójában ez volt a leginkább valószínű esemény. Tehát amikor a kormányzat a kiszivárogtatott levéllel akarja bebizonyítani, hogy a ígéretet kapott arra, hogy a „baltás" börtönben marad, akkor hazudik. És ezt jól tudja, ugyanis az a levél semmit sem bizonyít.
Forrás: http://nesztekbuzz.tumblr.com/image/30714176467
Büntetés-végrehajtási jogsegély...
A tágabb értelemben vett nemzetközi büntetőjog egyik intézménye az ún. végrehajtási jogsegély (s az azzal járó kiadatás). Erre akkor kerülhet sor, ha valaki a hazáján kívül követett el bűncselekményt, s azért a másik állam (ahol tettét véghez vitte) elítélte, s megkezdte letölteni büntetését.
A végrehajtási jogsegély révén azonban biztosítható az is, hogy az ítéletet ne egy távoli ország börtönében, hanem a hazájában tölthesse le. A kérdésről az Európa Tanács keretében 1983-ban egyezmény is született, amelynek mind Magyarország, mind Azerbajdzsán részese.
... diplomáciai játékok eszköze?
A nagy politikában a végrehajtási jogsegély sok esetben diplomáciai játékok eszköze is. Ugyanis ha az európai egyezményre, vagy az egyéb egyezményekre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy ezt a jogintézményt sokszor az államok közötti „emberkereskedelem" eszközeként használták.
A nemzetközi egyezmények ugyanis az egyes államok szuverenitásának tiszteletben tartásán alapulnak. Így - majd később látjuk - annak alkalmazása nem zárja ki a kegyelem adását.
S hogy ez miért jó? Így ugyanis az egyik állam úgy adhat ki egy általa bűnösnek minősített személyt egy másik államnak, hogy a bűnösséget továbbra is iránymutatónak tartja, ám a másik állam (államfője) a kegyelem eszközével mégis kiszabadíthatja az érintettet.
Ezt a „játékot" viszonylag gyakran alkalmazzák a nagy politikában. Legutóbb éppen egy ilyen végrehajtási jogsegéllyel zárták le a halálra ítélt bolgár ápolónők ügyét a Líbiában. Líbia kiadta ugyan őket Bulgáriának, de az ország államfője azonnal kegyelmet adott a koncepciós perben elítélt polgárainak.
Az ellen nem véd
Itt érkeztünk el a végrehajtási jogsegély legfontosabb eleméhez. Annak alapján ugyanis az egyik állam hatósága átveszi a másik államtól a büntetés végrehajtását. Ennek keretében - az egyezménnyel összhangban - vállalja, hogy nem indít új eljárást, s nem vizsgáltatja felül nemzeti bíróságaival a döntést. Így az újratárgyalás ellen „véd" ez az intézmény.
De itt érkezünk el a csavarhoz: az európai Egyezmény a részes államok szuverenitásának tiszteletben tartásán alapul. Márpedig az ókor óta a szuverén államok államfői kegyelmet adhatnak. Az államfői kegyelem egyik formája az, amikor a jogerős ítélet végrehajtása alól adnak felmentést. Ezt a jogot az egyezmény - éppen a szuverenitás tiszteletben tartása miatt - nem korlátozza, nem korlátozhatja.
Így egy adott ország államfője szabadon adhat kegyelmet akkor is, ha az ország más szervei jelezték, hogy természetesen a végrehajtást folytatják. És pont a hivatkozott 1983-as strasbourgi egyezmény, 12. Cikke kimondja:
"Mindegyik Fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy más jogszabályainak megfelelően."
A konkrét esetben...
... pontosan ez történt. Az azeri minisztérium az Egyezmény alapján intézkedett, egyúttal garantálta, hogy az Egyezmény alapján nem folytat le új eljárást. Ezzel összhangban jelezte, hogy Azerbajdzsánban - Magyarországgal ellentétben - nem 30, hanem már 20 év után szabadlábra lehet helyezni egy életfogytiglanos elítéltet.
A minisztérium természetesen nem nyilatkozhatott az elnök esetleges kegyelméről, mivel az nem az ő hatásköre. Így amikor hazaért a „Baltás", hogy büntetését azeri börtönben tölthesse, hogy,hogy nem, az elnök azonnal kegyelmet adott neki.
És ez váratlan esemény?
Nem. A korábbi példák muttaták, hogy ha egy országnak fontos valakinek a kiszabadítása, akkor ezzel az eszközzel élhet. Magára valamit is adó diplomácia és igazságügyi szervezet ezzel tisztában kell, hogy legyen..
Így erőteljes csúsztatás az, hogy az azeri minisztérium kielégítő garanciát adott Magyarországnak, s a „Baltás" szabadon bocsátásával „becsaptak" minket, hiszen várható volt, hogy a nemzeti hősnek tekintett tisztet nem hagyja börtönben az erősen nacionalista rezsim. A nemzetközi példák, s Azerbajdzsán hozzállása is egyértelművé tette, hogy a kiadatásnak ez lesz a vége.
Nem véletlenül jelezték előre örmény civil szervezetek aggályaikat, s nem véletlen az örmény diplomácia erőteljes tiltakozása sem.
Magára valamit is adó diplomácia ugyanis mindezekkel tisztában van.
Így ténylegesen egy kérdés merül fel: vagy hülyének próbálja tettetni magát a kormányzat, s így próbálja a károkat minimalizálni, vagy a jelenlegi magyar diplomácia és az igazságügyi minisztériumi vezetés ennyire nincs tisztában a nemzetközi ügyekkel és gyakorlattal. Egyik válasz „biztatóbb", mint a másik...
