A Külügyminisztérium háttérintézményeként működő Magyar Külügyi Intézet nem nyilvános, ám mégis kiszivárgott háttértanulmányába javasolta ezt az immáron híressé vált mondatot a magyar diplomáciának a „baltás ügy" kommunikációjához: „merjünk buták lenni!"
A kármentés érdekében javasolt stratégia azonban a kiszivárgó hírek nélkül is gyenge lábakon állt. A megoldás nemzetközi jogi problémái olyannyira látványosak votlak, és az egyébként semmitmondó diplomáciai jegyzék is azt támasztotta alá, hogy Magyarország számolt az események következményeivel. Ha ugyanis valóban meglepődött volna, akkor a diplomácia jegyzéken kívül egyéb nemzetközi jogi eszközök is hazánk rendelkezésére álltak volna.
Az eseményekre visszatekintve azonban nem ez történt. Persze ezt most már onnan is tudjuk, hogy a miniszterelnök bevallotta, akit ezért Mesterházy Attila lemondásra szólított fel.
Forrás: Gépnarancs
Egy fenntartás,...
A „Baltás" kiadásának körülményeiről már korábban is írtunk. A helyzet azonban nemzetközi jogi szempontból kissé bonyolultabb annál, amilyennek első ránézésre tűnt.
Azerbajdzsán ugyanis a vonatkozó nemzetközi egyezménnyel szemben úgynevezett fenntartással élt. A fenntartásnak az a lényege, hogy az azt tevő állam egy - jellemzően többoldalú (multilaterális) - nemzetközi szerződés egy pontjával nem ért egyet, ezért annak alkalmazását magára nézve kizárja vagy módosítja.
A fenntartásnak az a célja, hogy ha egy állam egy szerződéssel alapvetően egyeért, de van olyan pontja, amelyet nem kíván alkalmazni, akkor úgy csatlakozhasson az egyezményhez, hogy azt a pontot nem kell alkalmaznia.
Mivel a nemzetközi jogban a viszonosság elve alapvető, ezért a nemzetközi szerződésekre általában vonatkozó egyezmény alapján, ha egy állam fenntartással élt, akkor azt vele szemben is alkalmazhatja a többi, a szerződésben részes állam.
... ami sok lépést tesz lehetővé
Miért fontosak ezek az unalmasnak tűnő részletek? Azért, mert Azerbajdzsán is felismerte, hogy a Strasbourgi Egyezmény lehetővé tenné, a kiadatással lehetővé válna az, hogy más államok elnöki kegyelemmel bocsássák szabadon az átadott személyeket, miként azt Róna Péter is jelezte az Egyezmény ezen cikkelyével szemben, egy ilyen fenntartást alkalmazott.
A fenntartás alapján Azerbajdzsán csak akkor ad ki elítéltet, ha a másik állam kegyelmi hatósága (egyéni kegyelem esetében jellemzően az államfője, közkegyelem esetében a törvényhozása) vállalja, hogy nem alkalmaznak vele szemben egyéni vagy közkegyelmet.
Mivel a fenntartásra vonatkozó szabályok alapján a fenntartás az adott állammal szemben álló más államok esetében is alkalmazandó szabály, ezért Szafarov - immáron őrnagy - szabadon bocsátása csak akkor lett volna nemzetközi jogilag megfelelő, ha ahhoz Áder János köztársasági elnök is hozzájárul.
Nem ez történt.
Mit lehet tenni?
A kérdéses jogsegélyegyezménynek nincsenek sajátos jogvédelmi szabályai, azokra a nemzetközi jog általános szabályait kell alkalmazni. Így a tiltakozó jegyzék mellett akár arra is sor kerülhetett volna, vagy esetleg sor kerülhet, hogy Magyarország a nemzetközi bíróság - a Hágai Nemzetközi Bíróság - előtt lépjen fel Azrebajdzsán fentiek szerinti jogsértése miatt.
Egyes értelmezések szerint - ez Róna Péter véleménye is - mivel az azeri kegyelem nemzetközi jogilag érvénytelen, az európai elfogatóparancs kiadásának is fennáll a lehetősége.
Bármelyik értelmezésre is tekintünk láthatjuk, hogy a nemzetközi jog alapján a tiltakozó jegyzéken kívül több, nagyobb súlyú eszköz is hazánk rendelkezésére állt.
Hogyhogy nem történt semmi?
Az, hogy ezekkel az eszközökkel a magyar diplomácia nem élt alátámasztja a most már beismert tényt, hogy a magyar kormányzat tudott az azeri szándékokról. Ezután bármennyire is próbált inkompetensnek látszani, „kilógott a lóláb", azaz a legfelsőbb magyar politikai vezetésnek a kockázatok ismeretében hozott döntésével került sor a „Baltás" kiadatására.
Ahogy korábban írtuk, talán ez a rosszabb megoldás, hiszen nem véletlenül írta azt a Magyar Külügyi Intézet háttéranyaga, hogy „merjünk buták lenni!". Egy ilyen ügyben ugyanis még az inkompetencia is jobb. Talán a miniszterelnök is féltette a mundér becsületét, és végül beismert.
