A kivándorlás az elmúlt hónapokban igencsak felkapott téma lett a közbeszédben. Az internetes oldalakon egymást érik a külföldön szerencsét próbáló magyarokkal készült interjúk és történeteik. Lassan nem múlhatnak el úgy politikai beszédek, hogy ne lenne szó benne a kivándoroltak hazacsábításáról vagy elvándorlásuk megakadályozásáról.
A kormányzat is ambivalensen kezeli a helyzetet: egyik oldalon tisztában van a problémával, a másik oldalon helyesli azt. Orbán Viktor arról beszél, hogy 5-10 év múlva, ha pártja a választásokon két év múlva újrázni tud, tömegével jönnek vissza a fiatalok, mert egy sokkal jobb országba fognak visszatérni. Sőt, 4 millió forintért kampányfilmet forgatnak a fiatalok itthon tartásáért. Ezzel szemben Matolcsy György (ki más?) nemzeti kincsnek tekinti a kivándorlást, amely teljesen beleillik a nemzetstratégiába.
A kivándorlók száma közben egyre csak nő: a legfrissebb német statisztikák alapján rekordokat döntöget a Németországba érkező magyarok száma. A szomszédos Ausztriában is hasonló a helyzet.
Az sem mellékes, hogy a brit adószám-kérelmek tekintetében először sikerült bekerülnünk az első tízbe (18 ezerrel) a 2011 áprilisától 2012 március végéig számított időszakban. Sőt, ha a küldő ország lélekszáma alapján számítjuk a kivándorlás intenzitását, ránézésre megállapíthatjuk, hogy csak két balti ország előz meg minket Nagy-Britanniában.
Úgy tűnik 2010 után átszakadt valamiféle lélektani gát, amit nem lehet pusztán a gazdasági visszaeséssel magyarázni.
Továbbra is népszerű Németország
A német statisztikai hivatal 2012 első felében rekord méretű magyar bevándorlást tapasztalt: ilyen magas féléves elvándorlási számot nem mértek az utóbbi húsz évben. A Destatis adatai szerint 46 százalékkal nőtt a Magyarországról érkezők száma az előző évhez képest.
Az első fél évben Magyarországról 25 ezer 415 bevándorlót regisztráltak. Természetesen nem példa nélküli az sem, hogy Németországból költöznek Magyarországra ( egész pontosan 13.023), de a mérleg így is 12 ezer 392 fős bevándorlási többletet jelez.
Egy korábbi írásunkban már megmutattuk, hogy a külföldi statisztikai hivatalok adataiban is tetten érhető a magyar exodus. A Németországba emigrálók száma 2005 óta folyamatosan növekszik. A 2010-es kormányváltás és a zárt munkaerőpiac megnyitása óta azonban hirtelen megnőtt a kivándorlás, amely az idei első féléves adatok alapján még akár magasabb is lehet.
Nagy-Britanniában is a TOP 10-ben
Az is figyelemre méltó, hogy a brit adószám-kérelmek tekintetében először sikerült bekerülnünk az első tízbe (18 ezerrel) a 2011 áprilisától 2012 március végéig számított időszakban. Sőt, ha a küldő ország lélekszáma alapján számítjuk a kivándorlás intenzitását, ránézésre megállapíthatjuk, hogy csak két balti ország előz meg minket Nagy-Britanniában.
Az alábbi táblázatból az is jól látható, hogy az első hullámot az EU-s csatlakozás nyomán megnyíló munkaerőpiaci lehetőségek, majd a másodikat a II. Orbán-kormány gazdaságpolitikai sikertelenségének a tolóhatása okozza. Arra pedig nagyobb összegben mernénk fogadni, hogy 2012-ben 20 ezer felett lesz ez a szám.
Ausztria is igen kedvelt
A harmadik - hagyományosan célországnak tekintett - Ausztriában is meredeken növekszik a magyar munkavállalók száma.
Az osztrák munkavállalók és más társadalombiztosítottak szervezete, a Hauptverband der Österreichischen Sozialversicherungsträger friss adatai szerint szeptember végén már 52 ezer 246 magyar állampolgárságú személy dolgozott hivatalosan Ausztriában.
A korábbi statisztikák szerint 2011. március végén még csak 28 ezer 219, míg 2012 márciusában már 44 ezer 278 fő dolgozott a szomszédos országban. Tehát itt is hirtelen ugrás volt tapasztalható. És persze ne feledjük, hogy ezek az adatok nem mutatják a feketén foglalkoztatottakat.
A kivándorlás lehetséges okai
Bár tény, hogy kelet-európai mércével nézve a kivándorlás még most sem számít kiugrónak (valójában most már elértük az átlagot) a folyamatok nem túl bíztatóak a jövőre nézve. A 2004-es uniós csatlakozás után a magyar munkaerő nem árasztotta el Nyugat-Európát, más régiós államok polgárai sokkal mobilabbnak mutatkoztak a régi tagországok munkahelyeiért folyó versenyben.
Úgy tűnik 2010 után azonban átszakadt valamiféle lélektani gát, amit nem lehet pusztán a gazdasági visszaeséssel magyarázni. Közvetlenül a kormányváltás után az egekben volt a közvélemény pozitív várakozása. A gazdasági kilátástalanság és a drámaian beszűkülő lehetőségek következtében alig a ciklus felénél már történelmi magasságokban volt a migrációs szándék.
Végezetül azt tanácsoljuk a kormánynak, ha már mindenképpen kampányvideóval szeretné itthon tartani a magyarokat, ne közpénzen forgassanak (a valósággal köszönőviszonyban sem lévő) méregdrága klipet, inkább használják a Belga - De szar itt élni c. dalát.