A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP elnöke 2012. november 13-án mutatta be a "Baloldali Önkormányzati Koncepció" című vitairatát, amely a helyi önkormányzati rendszer átalakításának szocialista elképzeléseit foglalja össze.
A koncepció egyfajta válaszként is felfogható a jelenlegi kormánypártoknak az önkormányzatiságot szűkítő lépéseire. Miként korábban már megírtuk, az új önkormányzati szabályozás számos helyi feladatot elvont a helyi közösségektől, gazdasági mozgásterüket korlátozta, vagyonukat jelentős részben elvonta, valamint döntési autonómiájukat erős állami felügyelet alá helyezte. Mindezeken túl az önkormányzati szervezet politikai vezetését erősítette, amikor mind a testületekkel, mind a szakmai vezető jegyzőkkel szemben "helyzetbe hozta" a polgármestereket. Ráadásul a megyei önkormányzatokat kiüresítette, hiszen legtöbb feladatukat elvonta.
A vitairatnak nevezett koncepció nagyot merít. Az anyag számos ponton tartalmaz előremutató javaslatokat, így ismételten megerősítené az önkormányzatiság alkotmányos alapjait, kibővítené feladataikat, visszahozná elveszett vagyoni autonómiájukat.
Azonban az ördög a részletekben rejlik, s egy ilyen koncepció - már műfajánál fogva - sem sokat árul el azokból. Másrészt az anyag egyik nagy hiányossága, hogy csak kósza utalásokat, s ötletszerű gondolatokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne elérni azt, hogy a helyi közösségek az önkormányzatokra mint a saját szervezeteikre, érdekeik érvényesítőire, s ne mint a központi államhatalom helyi kirendeltségére tekintsenek.
Szegd, Városháza. Forrás: www.wikipedia.hu
„Ha azt akarjuk, hogy minden úgy maradjon, ahogy van, mindennek meg kell változnia.”
A program alapvetően a 2010 előtti széles körű önkormányzati autonómia modelljéhez kíván visszatérni. Azonban a legnagyobb ellenzéki párt is tisztában van azzal, hogy az a rendszer súlyos ellentmondásokkal volt terhelt, s az ahhoz való visszatérés gyakorlatilag lehetetlen.
Éppen ezért a program azt tűzi ki célul, hogy a korábbi modell értékeit - a helyi közösségek széles körű autonómiájának garantált biztosítását - megtartva, de az állam(igazgatás)nak is megfelelő kereteket biztosítva, a mérethatékonyság kérdését is kezelő szabályozást alakítson ki.
Így a koncepció rögzíti, hogy az önkormányzatisághoz való jogot, s annak tartalmát ismét alkotmányos - s nem az annál alacsonyabb sarkalatos törvényi - szinten kell garantálni. A koncepció célul tűzi ki, hogy bővítsék az önkormányzati feladatok körét, s hogy a legfontosabb helyi közszolgáltatások - oktatás, egészségügy - szervezése ismét a helyi közösségek hatáskörébe tartozzon, s ne a központi államhatalom döntsön helyettük. A megfelelő hatékonyságú feladatellátás érdekében azonban számol azzal, hogy egyes szolgáltatásokat kötelező társulás keretében kellene szervezni. Ez egyrészt biztosítja - akár kényszerrel is - a megfelelő méretű ellátási körzeteket, azonban azt is lehetővé teszi, hogy az ügyek intézésébe minden érintett közösség beleszólhasson.
Az anyag a helyi demokrácia erősítése érdekében az egyszemélyi vezető, a polgármesterrel szemben - akinek túlsúlyát az új önkormányzati törvény jelentősen növeli - a testületet erősítené.
Az önkormányzati vagyon és a finanszírozás új modellje is az önkormányzat államigazgatással szembeni autonómiáját erősítené, akárcsak a kormányhivatal erős beavatkozási jogköreinek szűkítése.
Visszatér a megye?
Korábban már megírtuk, hogy 2012-vel a megyei önkormányzatokat gyakorlatilag kiüresítették, s helyettük a kormány "területi ügynökségei", a megyei kormányhivatalok váltak a magyar közigazgatás területi szintjének meghatározó szereplőivé.
A program célul tűzi, hogy a megyei önkormányzatokat "rehabilitálják", azaz ismét visszakapják feladataikat.
A program alkotói egyben azt is belátták, hogy a 2006-2010 közötti regionalizációs tervek nem érvényesíthetőek, éppen ezért csak szűkebb körben, a valóban ( jelenleg is) regionálisan kezelt szolgáltatások (pl. kiemelt, súlyponti kórházak, speciális szociális szakellátások) tekintetében alakítana ki megyéken átnyúló társulásokat.
Az ördög itt is a részletekben rejlik
Az anyagnak - szükségszerűen - az egyik legnagyobb hibája az, hogy koncepcionális jellege miatt nem láthatóak a részletek. Azok ismerete nélkül pedig azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy a tervek mennyiben megvalósíthatóak, s valóban erősítenék-e a helyi közösségek autonómiáját, önállóságát. Így pontos és megalapozott értékelésre csak akkor nyílhat lehetőség, ha egy ilyen koncepciónál részletesebb tervek készülnének. Ez az anyag ugyanis csak a tervezett irányokat villantja fel.
Különösen igaz ez a gazdasági kérdésekre: nehezen látható, hogy az új finanszírozási rendszer miként működne a gyakorlatban, s hogyan lehet majd megoldani az önkormányzati vagyon és tulajdon rehabilitációját. Márpedig ezek az ügy ezer milliárdos kérdései, amelyeken a rendszer sikere áll, vagy bukik.
Amiről csak keveset hallunk a koncepcióban
Az önkormányzatiság gond nélküli felszámolásához az is kellett, hogy az elmúlt 22 évben - az önkormányzati rendszer 1990-es kiépülése óta - az önkormányzatokhoz való állampolgári kötődés nem igazán alakult ki. Míg 1990-ben az önkormányzati rendszer megalkotói abban bíztak, hogy ezek a szervek a "szabadság kis köreiként" a helyi közösségek demokratikus egységei lesznek, addig a valóságban az önkormányzatok sok esetben a központi államhatalom helyi ügynökségeiként tűntek fel.
Így a helyi érdekek képviselete helyett sok esetben az országos érdekek jelentek meg, nagyon gyakran az országos politikát képezték le, s nem a helyi közügyek vitele s képviselete állt a középpontban. Ráadásul a helyi polgárok véleményének kikérése és figyelembe vétele is csak korlátozottan jelent meg ezeknél a szervezeteknél.
Miért tudta a Fidesz ledarálni az önkormányzatiságot?
Ezért nem csoda, hogy egyfajta közöny kísérte a polgárok részéről ennek az autonóm rendszernek a jelentős szűkítését. Kérdéses azonban, hogy megfelelőek-e erre a kihívásra a programban adott válaszok, azaz, hogy a civil szervezeteket is támogatni kell, s hogy azok véleményét ki kell kérni a helyi döntésekkor. Amennyiben ugyanis a helyi civil szférára tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy az sem kellően erős ahhoz, hogy valódi és hatékony érdekképviseletet teremthessen. Ráadásul az anyag nem egyértelmű a tekintetben sem, hogy a túlzott átpolitizáltságot felszámolja. Amennyiben a helyi politika attitűdje nem változik meg, annyiban az önkormányzatiság nem lehet valós, hiszen azt a helyi közösségek nem érzik magukénak. S a politikai kontroll - az anyagból láthatóan - széles körű fenntartása miatt úgy látszik, hogy ez a koncepció sem tűzi ki célul ezt a váltást.
Így könnyen lehet, hogy bár növelheti a helyi közösségek önállóságát, de annak gyökerei továbbra sem lesznek mélyek, s így az önkormányzati rendszer sérülékenységét csak mérsékelten kezelik. Ennek a problémának a kezelése a programalkotás következő fejezete kell, hogy legyen. Különben bármikor oda juthatunk, hogy legyalulják alólunk az önkormányzatokat.