A köztársasági elnök eddigi legsúlyosabb dilemmájával néz szembe, ugyanis az országgyűlés elfogadta a választási eljárásról szóló törvényt. Azt a törvényt, amelynek apropóján Áder János azt jelezte, hogy ha egy törvénnyel kapcsolatban az alkotmányellenesség "legcsekélyebb gyanúja" is felmerül, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul.
Márpedig ez a törvény egyértelműen súlyos alkotmányos aggályokat vet fel a választójog általánosságával és egyenlőségével kapcsolatban, amelyekről korábban nemcsak mi írtunk, hanem amelyekre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakértői is felhívták a kormányzat figyelmét.
Így ennek a törvénynek a megítélése egyfajta szakítópróbát is jelenthet a tekintetben, hogy a köztársasági elnöknek az alkotmányosság legteljesebb érvényesítése, vagy esetlegesen az őt jelölő szervezet politikai érdekeinek érvényesítése-e a fontosabb. A kérdés tehát továbbra is az: Áder marad-e Fideszes elvtárs, vagy a Köztársaság Elnöke lesz-e?
Forrás: kormany.hu
Habozás nélkül az Alkotmánybírósághoz fordul?
Áder János ugyanis Mesterházy Attila szocialista pártelnök megkeresésére adott válaszában - az origo.hu tudósítása szerint - biztosította "Mesterházyt arról, ha egy törvény alkotmányosságával kapcsolatban kétségek merülnek fel, akkor habozás nélkül az Alkotmánybírósághoz fog fordulni."
Ez az ígéret egészen egyértelmű: ha alkotmányos aggály merül fel, akkor az elnök él az Alaptörvényben biztosított jogköreivel, s a törvénnyel kapcsolatban előzetes normakontrollt kezdeményez. Már csak az a kérdés, hogy vannak-e a törvénnyel kapcsolatban alkotmányos aggályok.
Vannak. Különféle személyek és szervezetek számos alkotmányosan aggályos elemet fogalmaztak meg a törvénnyel kapcsolatban.
Ezek között a szervezetek között nemcsak ellenzéki szereplőket, hanem a kormányzat szakértőit is fellelhetjük. Egy nyáron kiszivárgott információ szerint ugyanis még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormánytisztviselői is komoly aggályokat fogalmaztak meg.
Alkotmányos-e a regisztráció attól, hogy bekerült az Alaptörvénybe?
Az alkotmányos aggályokkal kapcsolatos problémákat a kormányzat egy egyszerű megoldással kívánta kezelni: a gránitalapokra építkező Alaptörvény részét képező Átmeneti Rendelkezések módosításával "beleírta" a választási regisztrációt az alkotmányos szabályok közé.
Kétségtelen, hogy ez a megoldás nem túlzottan elegáns. Ráadásul az is kérdéses, hogy ez elegendő lehet-e a megosztott Alkotmánybíróságnak, amely nyáron egy hasonló helyzetben - amikor is a bírák nyugdíjazását az Alaptörvénybe (is) beleírták - a kifejezett alaptörvényi nevesítés ellenére is alkotmányellenességet állapított meg.
Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében gyakorlatilag két alkotmányos szabályt mért egymáshoz: s az általános alapjogokat favorizálta a technikai szabály helyett.
Az alkotmányos aggályok...
Mások is és mi is megírtuk már, hogy a javaslattal kapcsolatban több alkotmányos (és nemzetközi jogi) aggály is felvethető. Ezek lényegét röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a leginkább kérdéses az, hogy ez a regisztráció mennyiben áll összhangban az általános, egyenlő és titkos választás elvével.
A megszavazott törvény szerint ugyanis az állampolgárnak kell "kérnie" ezen jogának gyakorlását. Az, hogy kérelemhez kötött ezen alkotmányos alapjog, felvetheti annak a kérdését, hogy ezzel nem korlátozzák-e szükségtelenül, indokolatlanul és ésszerűtlenül az ahhoz való hozzáférést. Ráadásul a rendszer nem könnyíti meg a regisztrációt: arra magyarországi szavazó esetében csak személyesen vagy egy személyes regisztrációt követően az ügyfélkapun keresztül lehet kérni. Mint írtunk erről, ez nem teszi egyszerűvé az egyszerű választópolgár életét.
A kérelemhez kötöttség korlátozó jellege akkor is nyilvánvaló, ha megvizsgáljuk, hogy mely jogok gyakorlását köti kérelemhez a jogalkotó. Jellemzően azokét, amelyek nem alapjogok, azaz amelyek biztosításáról a törvényhozó dönt. Ilyen például a családi pótlék, amely az ország gazdasági nehézségei esetén csökkenthető, sőt, el is vonható. A másik csoport az, amikor személyek egyes csoportjai közösen kívánnak valamilyen jogot gyakorolni, és ez a gyakorlás további feltételekhez kötött.
Ha a választójogra tekintünk, az nem pénzbeli ellátás, és annak alkotmányos korlátai is szűkek. Ráadásul könnyen, kérelem nélkül is ellenőrizhetőek a gondnokoltak és a bűntettesek nyilvántartásából. Így kevés jogi indok szól annak bevezetése mellett.
Most mi lesz?
Így kiemelhetjük, hogy bizonyos alkotmányos aggályok megfogalmazhatóak az elfogadott törvényjavaslattal kapcsolatban. Éppen ezért indokolt lenne, hogy a köztársasági elnök korábbi ígéretére figyelemmel az Alkotmánybíróság elé utalja az ügyet. Ezzel tulajdonképpen a törvényt is megerősítheti, hiszen ha az Alkotmánybíróság nem semmisíti meg a jogszabályt, akkor az a legitimációját is növelheti.
És persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Áder eddigi elnöki pályafutása során tartalmi okból nem küldött még vissza törvényt. Így érdemben nem vállalt érdemi, politikai konfrontációt az őt jelölő Fidesszel. Pedig ezt több alkalommal is megtehette volna. Különösen, hogy ő lett az eddigi első elnök, akinek munkáját ezért már a bíróság is elítélte.
Amennyiben Áder valós, tartalmi megfontolásokból az Ab elé küldi a törvényt, egy fontos lépést tehet a saját démonai elleni harcban, és bizonyíthatja, hogy nem Fideszes elvtárs, hanem a köztársaság elnöke.
