Akkor foglalkoztunk tüzetesebben az agráriummal itt a Ténytáron, amikor nyilvánvalóvá váltak az állami földbérleti pályázatok eredményeinek első visszásságai. Az ügyet kirobbantó fideszes államtitkár azóta önként távozott posztjáról, feladván a kilátástalan harcot saját főnökeivel.
Az azóta eltelt időszakot jellemezve általánosságban kijelenthető, hogy - az eddig három megyében lezárult - pályázati kiírások eredményei a helyi gazdák számára katasztrofális eredményt hoztak. A negatív hatásokat erősíti a jelenlegi agrártámogatási rendszer anomáliái, azaz hogy a támogatások túlnyomó része a piaci alapon is életképes nagybirtok tulajdonosait illeti. Az EU-s területalapú támogatások kiteljesedésével (56.911 Ft/hektár területalapú támogatás) azonban a föld egyre jobb és biztosabb befektetési forma, így nem csoda, hogy a nagytőkés érdekek bekapcsolódtak a földekért folyó harcba. Lobbi – és egyéb – tevékenységük a földbérleti pályázatok szabályrendszerének kialakítása körüli botrányban, az elnyert pályázatok vizsgálatakor, valamint a kormányzat személyzeti átrendeződésében is tetten érhető.
Az új földtörvény tervezetének szövegében ugyanakkor a kormány ismét a kis- és középbirtokok pártjára áll a nagybirtokosokkal szemben, a sorok között olvasva azonban koherenciazavart észlelünk. A kormányzat eddigi intézkedései ugyanis egyértelműen a jól csengő szólamok ellenében hatnak.
Földbérleti pályázatok: „a három kismalac”
Az eddig Baranyában, Fejérben és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lezárult állami földbérleti pályázatok (10.300 hektár) egységes képet mutatnak: egy olyan tudatos, a tényleges helyzetet a közvélemény elől elrejtő pályázati stratégia rajzolódik ki, amelyben a földek 80 százalékát kormányközeli nagytőkések és azok érdekeltségébe tartozó cégcsoportok kaparintják meg. A megmaradó 20 százalékot a rendszer apró egységekben kisebb érdekeltségeknek szórja szét, noha a kormányzat az új földtörvény tervezetében is hosszasan érvel a kis- és közepes földterületek fenntartásának szükségessége mellett.
Általánosságban elmondható a pályázati rendszerről, hogy a nagybirokosok igényei szerint került kialakításra. A megpályázható birtok felső határa ugyanis 1200 hektár, melybe nem tartozik bele jogi személy esetén az azt alapító tagok esetleges földszerzése. Így a bérelt föld területe ennek valójában többszöröse is lehet. Nincs korlátozó rendelkezés arra vonatkozóan sem, hogy egy adott pályázó hány pályázatot nyújthat be, és hány egység bérleti jogát szerezheti meg. A pályázatok pontrendszerében 40 százalékban szubjektív szempontok szerepelnek, valamint a pályázatok teljes anyagát titkosítják, így a rendszer táptalaja lehet a korrupciónak.
A legtöbb visszásság a 100 hektár feletti földbérletek esetén jelentkezett. Kijelenthető, hogy a földbérleti pályázatok kevés kiváltságos érdekcsoportnak sokat, sokaknak pedig igen keveset juttattak. Az eredményeket tehát predesztinálták a fent leírt problémák. Fejér megyében az 5000 hektárnyi megpályázható földterületről nyolc Fidesz-közeli érdekcsoport – köztük Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere – összesen 4256 hektáron osztozhatott, ami az összes földterület 94 százaléka. Borsodban 4300 hektárra lehetett pályázni, ahol szintén - a Fejérben bejáratott módszer szerint - találtak gazdára a földek. Baranya megyében valamivel jobb a helyzet, ott ugyanis „csak” a bérbe adott terület 62,5 százalékát szerezték meg nagybirtokosok és érdekeltségeik.
A támogatási rendszer
A jelenlegi magyar birtokstruktúra nagyjából 50-50 százalékban épül fel nagy- és kisbirtokból, ugyanakkor elmondható hazánkról, hogy az egész EU-ban a hatodikok vagyunk a 100 hektárt meghaladó birtokok arányában. Az európai mezőgazdasági modellt figyelembe véve (mely a kisebb gazdaságok életben tartására, a családi gazdaságok versenyképességének megőrzése érdekében juttat jókora pluszforrásokat a mezőgazdaságba, akkora összeget, ami több, mint a teljes EU büdzsé 40 százalékát) aggasztó tény, hogy Magyarországon a nagybirtokok átlagos mérete 3176 hektár. (Ez a szám egyébként Franciaországban 274 hektár, Ausztriában pedig 294 hektár.)
Ebből a tényből adódik a támogatási rendszer hatékonyságának hiánya is, hiszen a pénzek jelentős hányada a nagy hatásfokú, költséghatékony nagygazdaságok kezébe vándorol, amelyek önmagukban képesek lennének megélni a piacon, ám a támogatásokkal óriási profitot realizálnak.
Jelenleg Magyarországon 6 érdekeltség földbirtokai képezik azt a szűk kört, amely a mezőgazdasági támogatások csaknem 76 százalékát teheti zsebre. 2011-ben a legtöbb agrártámogatást (3939 millió Ft) az OTP-vezér Csányi Sándor és érdekeltségei, a második legnagyobb összeget (3739 millió Ft) pedig Nyerges Zsolt és érdekeltségei nyerték el.
A maradék 24 százalékon osztozik tehát az ország földművelőinek nagyrésze, a kis- és középbirtokkal rendelkezők, a családi vállalkozások, akiket a kormányzat kommunikációs szinten jelenleg is támogatni kíván a nagybirtokosokkal szemben.
Amit szabad Jupiternek - a dinnyeügy
Mindeközben újabb lépés történt a nyáron kirobbant, „dinnyeügyként” elhíresült agrárkartellezési botrány ügyében is. Mi is írtunk arról, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nyomozást indított a dinnyeszezon kezdetén létrejött, a termelők, a kereskedők és a multinacionális áruházláncok között létrejött egyeztetés után egységesen 99 forintért árult magyar dinnye ügyében. Az ügy pikantériája, hogy az „egyeztetést” a Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezte, így az eljárást az agrártárca ellen is megindították. Végül - Budai Gyula látogatása után - a GVH a törvény hatályának hiányára hivatkozva felfüggesztette az eljárást a VM-el szemben.
A nemrégiben Pócs János fideszes képviselő által (aki maga is foglalkozik dinnyetermesztéssel) benyújtott törvényjavaslat visszaható hatállyal enyhítené az agrárszektorban a versenyszabályozást, így e véletlen egybeesésnek köszönhetően a többi résztvevőt sem vonhatná felelősségre a GVH, valamint a jövőben lehetőség lenne a nyárihoz hasonló akcióra. A kartellezéssel egyébként az olcsó külföldi dinnyét akarták kiszorítani a piacról, az ár felstrófolásával pedig a kartell-piramis minden eleme jól járt volna. Nem jártak volna jól ugyanakkor a fogyasztók, akik emiatt összesen több száz millió forinttal többet fizettek volna a dinnyéért.
Az agrárium tehát nem kivétel, a kormánypártok kénye-kedve, leginkább pedig érdekei szerint alakított jogszabályok sorának még nincs vége. Az országgyűlés gőzerővel tárgyalja meg az új földtörvényt, amelyet a kormány (újabb alkotmánymódosítással) a sarkalatos törvények közé emelne, ezzel kétharmados törvénnyé téve azt.
Nincsenek illúzióink. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően, ezúttal is a gazdasági holdudvar érdekei kerülnek majd előnybe a kormánypártok által az oly szívesen emlegetett nemzeti érdekekkel szemben.
