A 2013-as költségvetés elfogadása után, és a 2014-es sarokszámok ismeretében – a legtöbbet még a konvergencia programban rögzítették tavasszal – egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz a választások előtt egy választási költségvetést szeretne létrehozni. Nem beszélve arról, hogy tavasszal a monetáris politika adta lehetőségek is megnyílnak a kormánypárt előtt, és a megfelelő, vagy inkább a nem megfelelő emberek beültetésével a jegybanki politikába is honosíthatják az unortodoxiát.
Széles mozgástere így sem lenne a kormánynak, azonban pár 100 milliárd forint már bőven elegendő lenne a pedagógus-életpályamodell bevezetésére, egy kis béremelésre, egy kis nyugdíjemelésre, és az emberek úgy érezhetnék, hogy ebben az országban minden rendben van. Kérdés, hogy ennek az osztogatásnak gátat szabnak-e majd az európai intézmények, hiszen a monetáris politika tankönyvi szabályainak megsértését tiltják az Unióban, és az EKB eddig is nehezményezte az unortodoxiát.
Nem beszélve Brüsszelről. Amennyiben Magyarország nem kerül ki a túlzottdeficit-eljárás alól, akkor csökken az osztogatás esélye. És az élet is könnyen felülírhatja a Fidesz terveit, hiszen a 2014-es főszámok a tények ismeretében nyugodtan nevezhetőek bátornak és tündérmesének. Különösen, ha elkezdenek osztogatni, és tényleg elszórnak 300 milliárdot a 13. havi nyugdíjra.
A sok trükközés is kevés lehet a győzelemhez
A mindenkori kormányok előszeretettel éltek a politikai-üzleti ciklusok lehetőségével, és a választások előtt osztogatni kezdtek, javítva győzelmi esélyeiket. Így tett a Fidesz 2002-ben, majd az MSZP 2006-ban. 2010 speciális év volt, hiszen a gazdasági válság, az IMF-megálladodás, és az ahhoz kötött vállalások, valamint Brüsszel "szoros keze" visszafogta az akkori kormányt abban, hogy bármilyen jóléti intézkedést bevezessen.
2014 viszont egészen speciális év lehet, hiszen a kormánypárt intézkedéseiből – választási rendszer saját képre formálásra – egyértelműen látszik, hogy a Fidesz mindent megtesz a hatalmon maradás érdekében. De még ez a sajátos törvényalkotás is kevés lehet ahhoz, hogy vezetői pozícióban maradjanak, ha az emberek nem érzik saját bőrükön az elmúlt négy év gazdaságpolitikai döntéseinek hatásait. Az egykulcsos és családi adózás csak egy szűk csoportnak kedvezett igazán, a lakosság jórészt viszont rosszul járt az adóátrendezés során. A nemzetgazdaságban tavaly csökkent a reálbér, és idén sem látszik a trendforduló. A gazdaság recesszióba zuhant 2012-ben, és kiugrási pontról egyáltalán nem beszélhetünk. Mindeközben a negatív hangulatot tovább fokozzák az olyan intézkedések, mint például a köz- és felsőoktatás szétverése.
A választások előtt így mindenképpen be kellene vezetnie a Fidesznek olyan intézkedéseket, amelyek ha csak rövidtávon is, de azt a látszatot keltik, hogy minden rendben van az országban, és itt van a gyümölcse az unortodox gazdaságpolitikának.
Mi lesz a 2014-es költségvetéssel?
Leszámítva a gazdasági növekedést, a 2013-as büdzsé sarokszámait végül kisebb eltérésekkel, de sikerült összefésülni az uniós jelentésben található számokkal. A 2014-es kormányzati és uniós várakozások között viszont jelentős eltérés van. Az Unió például 3,5 százalékos deficittel számol, tehát 2013 után Magyarország nem teljesítené a maastrichti-kritériumokban foglalt 3 százalék alatti hiánycélt. Amennyiben Brüsszel fenntartja álláspontját, akkor továbbra is túlzottdeficit-eljárás alatt maradhat Magyarország, megfúrva a Fidesz osztogatási terveit. Mi több, újabb megszorításokra lenne szükség, amely csak tovább rontaná a közhangulatot. Ismerve a Fidesz felfogását, ezt ismét unortodox Matolcsy-csomagok - amennyiben nem lesz váltás a tárca élén - mentén hajtanák végre, rányomva a bélyeget a makrogazdasági pályára. A Kohéziós Alapokból származó források befagyasztását mégsem kockáztathatja meg a kormánypárt, hiszen a beruházások túlnyomó többségét ezekből a pénzekből finanszírozzuk.
A fő különbségek ugyanis a makrogazdasági pályában vannak. Amíg a kormány 2014-ben már 2,5 százalékos növekedéssel számol, addig az Unió ennek alig több mint felével, 1,3 százalékkal. Ismerve a makrogazdasági környezetet, inkább ez utóbbi tűnik reálisnak. De a kormánypárt a munkanélküliségi ráta jelentős csökkenését is beépítette a várakozásokba, bár arra nehéz választ találni, hogy miért is csökkenne több mint egy százalékponttal az évek óta 11 százalék környéken mozgó munkanélküliségi ráta. A munkahelyvédelmi akcióterv ehhez kevés lesz.
Tévút lenne az unortodox monetáris politika
Rengeteg buktatója lenne egy olyan monetáris lazításnak, amely a jegybanki kamatláb irreális csökkentése, a devizatartalékok felhasználása, és a másodlagos piacokra való belépés eszközeit használná. Utóbbit például szigorúan tiltják mind az uniós, mint a hazai szabályok, bár azt eddig is tudtuk, hogy a Fidesz fittyet hány ezekre a szabályokra. Igaz, hogy a FED és az EKB is vásárol államkötvényeket, de előbbi teljesen más szabályok szerint működik, míg utóbbi sterilizálja a többlet pénzkínálatot. Ráadásul sem az Unió területén, sem az Egyesült Államokban nincs olyan inflációs nyomás, mint Magyarországon.
Az unortodox monetáris politika az infláció megszaladásához, árfolyamgyengüléshez, tőkekivonáshoz és a hosszú lejáratú kötvények hozamainak emelkedéséhez vezetne – a döntéshozók érdekeivel ellentétesen – nem beszélve a jegybanki hitelesség összeomlásához. A rövidtávú érdekeket itt is felülírják a közép- és hosszú távú hatások.
Máris osztogatnának?
Az év eleji rezsicsökkentés után nem elképzelhetetlen, hogy újabb rezsicsökkentések lesznek. Ráadásul Hoffmann Rózsa nem régen úgy nyilatkozott, hogy szeptemberben talán mégis elindulhat a pedagógus-életpályamodell, és magasabb bérek jöhetnek. Ezek a nyilatkozatok azt sejtetik, hogy lesz egyfajta osztogatás a választások előtt, amennyiben ennek nem lesz külső akadálya.
Mindennek tetejében ismét felmerült az egyik slágertéma, a 13. havi nyugdíj. A Fidesz a 2014-es kampányt könnyen a nyugdíjasokra építheti, ezért egy jól időzített 13. havi nyugdíjbevezetés biztosan dobna a párt népszerűségén. Kérdés, hogy a többi társadalmi csoport ezt hogyan élné meg, miközben nyugdíjemelésre van több mint 300 milliárd forint, oktatásra, a kkv-k támogatására, a közszféra bérezésére nincsen. A Fidesz amúgy 2003-ban tartózkodott a 13. havi nyugdíjbevezetését megteremtő jogszabály megszavazásakor (a törvény más pontjával volt problémájuk). A 2009-ben való eltörlésre is nemmel szavaztak, és azóta is hangoztatják - az IMF-kamulista ismert mottója -, hogy míg az MSZP elvette a nyugdíjasok pénzét, addig a Fidesz ehhez soha nem járulna hozzá.
Mi lesz akkor?
A kormánypárt nagy valószínűséggel úgy számol, hogy a választások előtt még be tudnak vezetni annyi jóléti intézkedést, amelyek segítségével mindenképpen bezsebelhetik az országgyűlési választást. Az IMF-tárgyalások elmaradása is erre enged következtetni minket, hiszen a Valutaalap is egyfajta gátja lehetne az osztogatásnak. Az osztogatás elé azonban falat emelhet Brüsszel, azon az alapon, hogy a rengeteg megszorítás ellenére a 2014-es hiánycél mégsem fog teljesülni, hiszen az egyszeri intézkedések hatásai nem fenntarthatóak, ráadásul a makrogazdasági pálya is nagyon optimista. Nem beszélve az unortodox lépésekről, amelyek nehezítik a kilábalást a válságból. Amennyiben az ország nem kerül ki a túlzottdeficit-eljárás alól, akkor a kormánypárt mozgástere nem fog kiszélesedni. A monetáris politikáról szóló elemzésünkben pedig már részletesebben kifejtettük, hogy a jegybank irányából érkező unortodox lazítás mennyire veszélyes lenne, és többet ártana, mint amennyit pár kisebb jóléti intézkedés hozna.
A tények ismeretében egyelőre azt mondjuk, hogy 50-50 százalék esélye van az osztogatásnak/nem osztogatásnak, és az irány majd 2013 első felében fog eldőlni.
